A 2015–2020 közötti időszakban munkaerőpiaci átalakulások zajlottak a mező- és élelmiszer-gazdaság területén. A főbb változásokat az Agrárközgazdasági Intézet az alábbiak szerint foglalta össze:

  • A foglalkoztatottak száma 4,1 %-kal nőtt a mezőgazdaságban 2015 és 2020 között. Az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma kisebb mértékben ugyan, de szintén nőtt.
  • 24 %-kal csökkent a nem fizetett családi és időszaki munkaerő-ráfordítást is magában foglaló éves munkaerőegységgel mért munkaerő-felhasználás ebben az időszakban. A fizetett munkaerő-felhasználás aránya kismértékben növekedett.
  • A tesztüzemi adatok alapján mért üzemi fajlagos munkaerő-felhasználás csökkent.
  • Egységnyi területre vetítve a legtöbb munkaerőt a hajtatásos zöldségtermesztő gazdaságok használták, számosállatra vetítve pedig a leginkább munkaintenzív üzemtípusok a vegyes gazdaságok és a baromfitartók voltak.
  • Az előállított standard termelési értékre jutó munkaerő-felhasználás alapján a legnagyobb munkaerőigény a szőlőtermelő és a zöldséghajtató gazdaságokat jellemezte. Egységnyi standard termelési érték előállításához egy szőlészetnek átlagosan hét-kilencszer több munkaerő-ráfordításra volt szüksége, mint például egy sertéstartónak. A szántóföldi növénytermesztést jellemező munkaerő-felhasználással összevetve pedig átlagosan négy és félszeres volt a különbség.

Idénymunka

A idénymunkások száma a mezőgazdaságot illetően 2020-ban 2019 hasonló időszakához képest
3,3 százalékkal csökkent, a 2015–2020 közötti időszakot tekintve pedig közel 24 %-os volt a csökkenés mértéke.

A szabadföldi zöldségtermesztő üzemekben érte el a legmagasabb értéket az idénymunkaerő felhasználása. Ha az arányokat nézzük, akkor a teljes munkaerő-felhasználásban pedig a gyümölcstermesztő üzemekben volt a legnagyobb az időszaki munkaerő-felhasználás aránya, amely az összes üzemi munkaerő-felhasználás közel felét tette ki (42 százalék), de a szabadföldi zöldségtermesztők esetében is elérte a 38 százalékot. Arányaiban a legkevesebb idénymunkaigénnyel a sertéstartó és a tejtermelő gazdaságok rendelkeztek.

Munkaerőhiány az egyes mezőgazdasági ágazatokban

Az elemzésből az is kiderül, hogy a mezőgazdasági szakképzettséget igénylő munkakörök közül legnagyobb hiány a gépkezelő, az állattenyésztő, valamint a gépszerelő és karbantartó foglalkozások körében tapasztalható.

traktort vezető férfi

A mezőgazdasági szakképzettséget igénylő munkakörök közül jelentős hiány mutatkozik a gépkezelői munkakörben – Fotó: Envato

Ennél valamivel kisebb mértékű, de mégis markáns munkaerőhiány jelentkezett kertészekből, mezőgazdasági technikusokból, gépésztechnikusokból, növényorvosokból. A szántóföldi növénytermesztő, erdészeti, halászati foglalkozási pozíciók betöltése sem egyszerű az elemzés szerint.

Munkaerőhelyzet az élelmiszeriparban

A legnagyobb toborzási gond az élelmiszeriparon belül a húsfeldolgozó és pék, édesipari termékgyártó munkakörökben mutatkozott. Ez a két szakma országosan is hiányszakmának tekinthető. A felmért vállalkozások ezen kívül a cukrász, az élelmiszeripari gépkezelő, a tejfeldolgozó, valamint a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, -tartósító foglalkozásokban kerestek tartósan szakképzett munkaerőt.

Az AKI kiadványában elérhetőek az oktatási statisztikák és az AKI által 2020 késő őszén elvégzett pályaorientációs és pályakövető felmérések legfontosabb eredményei is az agrár- és élelmiszeripari képzések vonatkozásában.

Forrás: Az agrárszakképzés szerepe a munkaerőutánpótlásban 2020, Agrárközgazdasági Intézet