20 év az EU-ban és a jövő a magyar agráriumban és vidékfejlesztésben – ezzel a címmel szervezett online szakmai kerekasztal-beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztálya kedden.

Az EU-csatlakozás várakozásairól, a magyar agrárium reményeiről és csalódásairól Udovecz Gábor és Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatói, az MKT Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának elnökségi tagjai osztották meg gondolataikat a hallgatósággal.

A Közös Agrárpolitika elmúlt húsz évének változásait Vajda László, a Földművelésügyi Minisztérium nyugalmazott főcsoportfőnöke, a szakosztály társelnöke mutatta be. Csapóné Hernádi Noémi, a Gazdasszonyok Békés Vármegyei Gazdakörének elnöke arról beszélt, hogy mit jelent ma egy fiatal agrárvállalkozónak az EU és a közös agrárpiac.

Végül Juhász Anikó, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára a magyar agrárium fejlesztését támogató uniós eszközrendszer aktualitásait ismertette.

A rendezvény moderátora Dr. Zöldréti Attila, a SAPARD Hivatal volt elnöke, az MKT Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának elnöke volt, ő is köszöntötte a résztvevőket és az MKT YouTube csatornáján futó élő közvetítés résztvevőit. Az online rendezvényt rögzítették, így az teljes egészében visszanézhető itt.

mezőgazdaság

Az új uniós támogatási rendszer a nemzeti kötelezettségvállalással kiegészítve kiszámítható, tervezhető jövőt kínál – forrás: Pixabay

"Úgy álltunk hozzá, hogy lesz, ami lesz"

Udovecz Gábor előadásában azt mondta: hazánk uniós csatlakozását pozitív várakozás előzte meg, sokan hitték, vagy remélték, hogy az új piaci térben, versenyhelyzetben Magyarországnak komoly esélyei lesznek. Abban bíztunk, hogy kialakul egy racionális területi megoszlás Európában, és hogy ahogy mi örülünk az uniós csatlakozásnak, az EU-ban minket fogadók is ugyanúgy örülnek és segítik a felzárkózásunkat. Azt gondoltuk, minden jó lesz, ergo úgy éreztük, hogy addig minden rossz volt. Tétlenül néztük élelmiszeriparunk elkótyavetyélését, feladtuk élelmiszeripar-exportpiacunk jelentős részét és hagytuk legyengülni a tudományos műhelyeinket. A szakember szerint óriási hibának bizonyult, hogy nem állt rendelkezésre az adott esetre tudatos agrárstratégia, úgy álltunk hozzá: lesz, ahogy lesz, majd a piac mindent elrendez, a lényeg, hogy sok támogatást kapjunk. Ezek mind-mind rárakódtak a csatlakozás folyamatára és hozzájárultak a végeredményhez.


Az árelőnynek annyi lett

Az agráriumot illetően befolyásolta a piaci helyzetet, hogy a nálunk jellemző termésmennyiségeink nem voltak jelentősek az EU15-ök piacán, az arány átlagosan 5-10 százalék között alakult, 20 százalék fölött volt a méz, málna, napraforgó. A fajlagos hozamaink a növénytermesztés és az állattenyésztés vonatkozásában meghaladták a világátlagot, elérték az EU15-ök átlagát, az EU3, tehát a 3 legerősebb agrárország hozamaitól azonban jelentősen elmaradtak. E mögött az elavult fajták, a nem megfelelő termesztéstechnológia és a talajerő-visszapótlás elégtelensége állt. Mindezek okán nem volt objektív, mérhető versenyelőnyünk.

Árelőnyünk volt: az uniós áraktól a mieink 50-75 százalékkal is elmaradtak, ám ezt az előnyt rendre felemésztették a piacra jutás, a kereskedelem költségei, a forgalmazás és az elosztási rendszer alacsony hatékonysága. Másrészt a magyar termelők nem uralták a saját piacukat, melynek oka az elhanyagolt, mellőzött marketingtevékenység volt. A legnagyobb hendikepnek azonban Udovecz Gábor azt tartja, hogy a csatlakozást megelőző 10 évben mintegy ezermilliárd forintnyi beruházás maradt el, ami főleg pótlás volt, de fejlesztésekre se jutott pénz.

A szakember szerint szükséges lett volna – erre javaslatokat is tettek – a pótlások mihamarabbi realizálása (elsősorban az állattenyésztés, az öntözés és az élelmiszeripar vonatkozásában), kiterjedt, akár az egész Kárpát-medencét felölelő beszerző és értékesítő szövetkezet, kiskereskedelmi lánc létrehozása, a földhasználat és az adórendszer átalakítása, a bázisértékek növelése.

mezőgazdaság

Változtatni kellene a kalászos- és az olajosnövény-centrikusságon – forrás: Pixabay

Nőtt a magyar mezőgazdaság hatékonysága, de nem eléggé

Kaproncai István arra világított rá: a csatlakozás óta a mezőgazdaság kibocsátása a másfélszeresére emelkedett, ami azonban jelentősen elmarad az EU27-ek növekedésétől, sőt, még a velünk együtt csatlakozó országokétól is. Ennek az az oka, hogy mi nem tudtuk a későn jövők előnyét úgy kihasználni, mint ők, annak ellenére, hogy magasabb bázisról indultunk.

Lengyelországhoz, Hollandiához és Ausztriához képest (egyébként az egész EU-hoz képest meg főleg) termőföld tekintetében kivételes helyzetben vagyunk, ennek ellenére termelési intenzitásunk jelentősen elmarad tőlük, s ez a különbség az elmúlt években csak növekedett. Ha az egy hektárra vetített tárgyi eszközellátottságot nézzük, hazánkban jelentős javulást mérhetünk, de a lengyel adat még mindig a miénknek több, mint a kétszerese. A lemaradásunk pedig nő.

A külkereskedelem mindig a magyar agrárium sikeres ágazata volt, a kivitel értéke 2 milliárd euróról indult, ma már ez 10 milliárd fölött jár, ami szép fejlődés, de ha ezt összevetjük azzal, hogy a csatlakozáskor még nettó importőr Lengyelország agrárkivitele ma már meghaladja hazánkét... Hollandia exportteljesítménye 26-szorosa a miénknek.

Ezzel együtt önmagunkhoz képest nagyot léptünk előre, javult az ágazat anyagi kondíciója és pénzügyi helyzete, ezt a vállalkozások betétállománya jelzi. Ez ma 1500 milliárd forint feletti összeg, ami döbbenetes, és itt viszont folyamatos a növekedés. Az élelmiszeriparban rosszabb a helyzet: csupán 280 milliárd forintnyi megtakarítás van a bankokban.

Hihetetlen, mennyivel növekedett a vállalkozók jövedelme

Kaproncai István azt is leszögezte: jelentősen nőtt az ágazat támogatása, 2023-ban meghaladta az 1300 milliárd forintot. 2022-23-ban 170 százalékkal bővült a mezőgazdaság kibocsátása, ami szintén a fejlődés egyik mutatója. Mindemellett a nettó vállalkozói jövedelem több, mint 400 százalékkal növekedett.

A szakember szerint, ha Európában versenyképességre törekszünk, akkor szükséges változtatni a magyar mezőgazdaság gabona- és olajosnövény-centrikusságán, ezek a leginkább kitettek a klímaváltozásnak és e termékek piaci pozíciója is bizonytalan. Változtatni kell az ország gazdasági kettészakítottságán, mert most van egy kedvező adottságokkal bíró Dunántúl és egy ezer sebből vérző Alföld, ahol várhatóan sok gazdaság dől be a közeljövőben a likviditási gondok miatt.

A másik fontos terület az öntözés, ahol nagyot léptünk előre – de csak verbálisan. A jövőben erre a területre nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni, mert ez az egyik legjobban megtérülő beruházás.

A harmadik terület pedig az élelmiszeripar fejlesztése – a lengyel agrárium sikere ennek tudható be. Rámutatott, ezek nem az EU miatt alakultak ki, saját magunknak köszönhetjük.

mezőgazdaság

Nagy hiba volt elkótyavetyélni fejlett élelmiszer-feldolgozó iparunkat – forrás: Pixabay

Vajda László a közös agrárpiac fejlődéséről és annak magyar vonatkozásairól, az előnyökről és a hátrányokról beszélt. Mint kiemelte: az induló földalapú (SAPS) támogatásokban nemcsak a növénytermesztésnek, hanem az állattenyésztésnek szánt pénzek is benne voltak, de erről nagyon hamar megfeledkeztünk. Hozzátette, ma az uniós agrárköltségvetés 3 százalékát kapja Magyarország, a termelésnek pedig 2 százalékát adja. Azt is mondta: húsz év alatt eljutottunk a közös agrárpolitikában oda, mely a jövőben biztonságot és fejlődési lehetőséget képes biztosítani a magyar agráriumnak, az pedig már rajtunk múlik, hogyan tudunk élni a lehetőségekkel.


A fiatal gazdák hisznek a jövőben, s ez nagyon fontos

Csapóné Hernádi Noémi hangsúlyozta: a közös agrárpolitikában tevőlegesen is történnek intézkedések a generációváltás elősegítésére, a gazdaságátadás támogatására, anyagiakban is. Szintén utalt rá, hogy jövedelmezőségben és az éghajlatot illetően nagy különbség van az ország nyugati és keleti része között, emiatt gazdakollégái körében bizony, sokak gondolatai között felmerült a kérdés, hogy vajon szükségük van-e erre? Annál is inkább, mert feléjük immár három éve tart a nehéz időszak, előbb az aszály, most pedig már egy nagyon kedvezőtlen piaci helyzet is szorítja a gazdaságokat.

Ezzel együtt a fiatal gazdálkodóknak motiváltnak tartja, s külön pozitív, hogy ők már a jogszabályi kötelezettség előtt elkezdtek alkalmazni olyan modernnek tekintett eljárásokat, mint a forgatásnélküli művelés, vagy a talajbaktériumok használata. Ugyanakkor az új adminisztrációs elvárásoknak és a szabályok gyors, rendszerezetlen változásainak már nehezebben felelnek meg. De az mindezek ellenére kijelenthető: hisznek a jövőben.

Az eGN és az ENAR kötelező, egyik tagország sem tekinthet el tőle

Juhász Anikó előre bocsátotta: valóban igaza van abban Csapóné Hernádi Noéminek, hogy az adminisztráció növekedett, de ez az átláthatóságot szolgálja. Ehhez kapcsolódóan közölte, a mobilGAZDA alkalmazása a jövőben pályázati feltétel lesz, 2025-től kötelező használattal, emellett a gazdáknak a távérzékeléssel és a precíziós gazdálkodással is meg kell ismerkedniük, ezek kötelező EU-előírások, melyektől tagállami szinten nem lehet eltekinteni. Kötelező tagállami elemként említette az elektronikus Gazdálkodási Napló és az ENAR, az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer használatát, hozzátéve, eltekinteni ezektől sem tudnak, de igyekeznek rugalmasan kezelni a felmerülő problémákat, termelői kéréseket.

Nem rejtette véka alá: gyötrelmes év áll a közigazgatás és a gazdák mögött egyaránt a működtetést és a használatot illetően, és sajnos nagy valószínűséggel a továbbiakban sem lesz könnyebb egyik fél helyzete sem.

Dr. Zöldréti Attila végül az Agroinformot arról tájékoztatta: kezdeményezni fogja a 20 éves csatlakozás V4 szinten történő megünneplését.

Azt is hozzátette: 2024-ben folytatják szakmai munkájukat. Még a tavasz folyamán a magyar agrárdiplomácia aktuális kihívásairól, a digitalizáció agráriumban betöltött szerepéről terveznek rendezvényeket tartani, illetve mindenképpen szeretnék pótolni az ősszel már időhiány miatt elmaradt – látogatással egybekötött – vidékre kihelyezett ülésük megtartását.