A jelenleg művelésre alkalmas területek körülbelül egyharmada a globális klímaváltozás fokozódásával az évszázad végére alkalmatlanná válik a termelésre. Ez azt jelenti, hogy a világ kalóriafogyasztásának közel háromnegyedét adó négy termény globális hozama (a búza, a kukorica, a rizs, és szója) a század végére akár 10-30%-kal csökkenhet.
Sok helyen ellehetetleníti a kukorica termelést az egyre erősödő hőség, az aszály, a vízhiány és ezek együttes hatása — fotó: pixabay.com
A legnagyobb vesztes a kukorica lesz
A kukorica hozama az előrejelzések szerint Magyarországon akár 60-80%-kal is csökkenhet a század végére - olvasható Lehoczky Annamária cikkében a masfelfok.hu-n.
Sok helyen ellehetetleníti a termelést az egyre erősödő hőség, az aszály, a vízhiány és ezek együttes hatása. A kevesebb termésmennyiségnek óhatatlanul árfelhajtó hatása lesz: emelkednek az élelmiszer-árak, ami élelmezési válsághoz vezethet.
Nem lenne szabad tovább halogatni a kibocsátások csökkentését, mert az alkalmazkodásnak hatalmas ára lesz: elkerülhetetlenné válik a veszteség. Léteznek hatékony alkalmazkodási megoldások, de ezek elterjesztésére nagyobb pénzügyi és intézményi támogatásra van szükség.
A klímaváltozás miatt csökken a termelékenység és növekednek a károk — fotó: pixabay.com
Globális klímaváltozás
A globális klímaváltozás az IPCC legújabb jelentése szerint egyre súlyosabban érinti az élelemtermelés minden területét, akár a mezőgazdaságról, a halászatról vagy az állattenyésztésről van szó. Az elmúlt évszázadban a globális élelemtermelés is drámai mértékben megnőtt párhuzamosan a népességrobbanással, de az egyre gyorsuló éghajlatváltozás miatt egyre több helyen és egyre gyakrabban zuhan be a termelés, aminek az lett az eredménye, hogy lassulni kezdett a globális élelmiszerellátás növekedése is.
A klímaváltozás miatt csökken a termelékenység és növekednek a károk, ez pedig egyre jobban befolyásolja a javuló termelési mutatókat, a globális élelmiszeripart ezzel mintegy szélmalomharcra kényszerítve.
Növekvő élelmezési problémák
Az utóbbi évtizedekben az élelmezés javításában történt némi előrelépés, ennek ellenére jelenleg is 820 millió ember éhezik, és 2 milliárd embernek rendszeresen gondot jelent a mérsékelt vagy súlyos élelmiszerhiány. Ahogy fokozódik a klímaváltozás úgy növekednek a károk és veszteségek is – ami az élelmezési problémákat tovább fokozza. Ezek részben megelőzhetők vagy enyhíthetők lennének megfelelően kidolgozott alkalmazkodási stratégiákkal.
Az sem mindegy, hogy a gazdaságoknak mekkora mértékű klímaváltozásra kell felkészülnie – minél tovább odázódik a kibocsátások csökkentése, annál nagyobb árt fizetünk az alkalmazkodás során.
A világ négy fő terményét (kukorica, rizs, búza, szója) vizsgáló tanulmány szerint az alkalmazkodás és a veszteségek 1,5 °C-os globális felmelegedés esetén együttesen 63 milliárd dollárba fognak kerülni, míg 3 °C-os melegedés esetén jócskán duplázódnak a költségek is és 128 milliárd dollárra rúgnak majd.
Ahogy fokozódik a klímaváltozás úgy növekednek a károk és veszteségek is — fotó: pixabay.com
Egyre kevesebb lesz a termény, ráadásul a minősége is rosszabb lesz
A jelentésben található másik tanulmány szerint a 19. század közepe óta is már közel 10%-os terméshanyatlást állapítottak meg a fentebb említett négy fő növénynél, de a jövő még ennél is sötétebb képet mutat: a termények globális hozama a század végére akár 10-30%-kal csökkenhet, a legnagyobb vesztes pedig a kukorica lesz.
Kimutatható, hogy élelemtermelési sokkhatásokat váltanak ki a hirtelen bekövetkező veszteségek - a hőhullámok, aszályok, árvizek, viharok, az éghajlatváltozás hatására jobban terjedő kártevők és betegségek. Ezek a veszélyek az ellátási lánc további pontjaira is hatással vannak, fenyegetést jelenthetnek például a raktározó és szállító infrastruktúrára is, aláásva az élelmiszerbiztonságot.
A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint az évszázad végére a jelenleg művelésre alkalmas területek körülbelül egyharmada művelésre alkalmatlanná válik.
A klímaváltozás a termények minőségét is rontja: a nyomelem-tartalomtól kezdve a színen, ízen át az állagig, ami nem tesz majd jót az eladhatóságnak sem. A jelentés arra is rámutatott, hogy a légkör magasabb szén-dioxid koncentrációja 5-10 %-al csökkenti a növényekben az ásványi anyag- és tápanyagtartalmat - fajtától függően kevesebb lesz a fehérje, a vas és a cink mennyisége.
A minőség további romlásához vezet az is, hogy a melegebb és párásabb körülmények között a kártevők és kórokozók jobban szaporodnak, emiatt az élelmiszerek gyorsabban romlanak, sőt, azok olyan mérgező vegyületeket tartalmazhatnak, amit a bennük megtelepedő gombák és baktériumok termeltek.
A növényi kártevők és kórokozók térhódításának még megjósolni sem lehet a következményeit — fotó: pixabay.com
Növényi kártevők és kórokozók
A növényi kártevők és kórokozók térhódítására is komoly aggodalomra adhat okot: 1960 óta átlagosan évi 2,7 km-rel a pólusok irányába tolódott számos kulcsfaj elterjedési területe. Azt azonban egyenlőre nehéz lenne megjósolni, hogy ez a jövőbeli növénytermesztésre milyen következményekkel jár majd. Okozhat jelentős terméscsökkenést éppúgy, mint ahogy növelhetik a betakarítás utáni élelmiszerveszteséget is.
A klímaváltozás az élelemtermelés csökkenéséhez vezethet azzal, hogy tovább erősíti a talajegészség romlását és a beporzók nagyarányú pusztulását is kiválthatja.
Míg a mezőgazdaságot a trópusok környékén már most is súlyosan érinti a klímaváltozás, addig a pólusok felé közelítve, néhol pozitív hatások is érezhetőek köszönhetően a meghosszabbodó tenyészidőszaknak.
Jó példa erre, hogy amíg a szubszaharai Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában, Dél-Ázsiában, valamint Nyugat- és Dél-Európában nagyrészt mennyiségi és minőségi romlást figyeltek meg a gabonanövényeknél, addig Kelet-Ázsiában és Észak-Európában nőtt a búza terméshozama. Összességében azonban elmondható, hogy globálisan a negatív hatások lényegesen túlmutatnak a nyereségeken.
Ma a világ lakosságának fele szembesül évente legalább egy hónapban a vízellátás bizonytalanságával — fotó: pixabay.com
A hőség és az aszály veszélye
Az IPCC jelentése figyelmeztet arra is, hogy az éghajlati veszélyek együttes előfordulása akár élelmezési válsághoz is vezethet. A hőség és a csapadékhiány miatt kialakuló vízhiány következtében ma a világ lakosságának fele szembesül évente legalább egy hónapban a vízellátás bizonytalanságával. Öntözővíz hiányában nem lehet hatékonyan védekezni az aszály ellen: világszerte megnőtt az aszály miatti termésveszteség - ez a megművelt területek körülbelül háromnegyedét érintette.
A hőség miatt alacsonyabb lett az emberek munkabírása is, így a gazdák nem tudnak többet dolgozni, annak érdekében, hogy ellensúlyozzák az aszály miatti termésveszteséget. Csökken a családok jövedelme, a kialakuló hiány miatt az egekbe szöknek az élelmiszerárak, ami Magyarországon is még nagyobb terhet róhat az amúgy is alacsony jövedelmű gazdálkodókra.
A hőség és aszály olyan kombináció, ami egyrészt veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, másrészt súlyosbíthatja az olyan egészségügyi kockázatokat is, mint például az alultápláltság, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a mentális panaszok.
Beláthatatlan következményei lennének annak, ha a fő termőrégiók - amelyek eddig a világ „éléskamrái"-ként működtek - egyszerre szenvednének a szélsőséges időjárási hatásoktól.
Az öntözés és a talaj nedvességtartalmának megőrzése fontos tényező — fotó: pixabay.com
Mit tehetünk?
Szerencsére a klímaváltozás negatív hatásainak enyhítésére és a károk megelőzésére számos hatékony alkalmazkodási stratégia létezik. Egy jó alapstratégiát jelenthet a „minél több lábon állás" is.
Érdemes fontolóra venni az:
- ültetési ütemterv megváltoztatását,
- több növényfajta alkalmazását,
- az ellenállóbb növényfajtákra való áttérést,
- a víz visszatartását és tározását,
- a talaj nedvességtartalmának javítását,
- a hagyományos módszerek és az ősi helyi tudás integrálását,
- valamint az öntözési és (mű)trágyázási módszerek finomhangolását.
Az élelem-ellátás és a természet szempontjából a természetalapú megoldások, mint például amilyenek az agroökológiai gyakorlatok, kölcsönösen előnyös alkalmazkodási stratégiát kínálnak. Ide tartozhat az állatállomány integrálása a szántóföldi rendszerekbe, az agroerdészet, a köztestermesztés (intercropping) és a takarónövények alkalmazása, ahogy a káros egészségügyi és környezeti hatásokkal járó anyagok minimalizálása is.
Napjainkra az alkalmazkodást legalább 170 ország foglalta a klímapolitikájába. Ennek minél gyorsabb eléréséhez azonban nagyobb intézményi és pénzügyi támogatásra van szükség. Be kell vonni a helyieket is a döntéshozatalba és a megvalósításba, emiatt nagyon lényeges a tudásmegosztás és a szektorok közötti együttműködés.
_fill_540x300_0.jpg)
_jpg_fill_540x300_0.webp "Élmezőnyben Magyarország!")
_fill_100x75_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
_fill_99x55_0.jpg)
