Még zajlik a 2014-2020 közötti Közös Agrárpolitika felülvizsgálata, de már megindult a lobbizás a 2020 utáni feltételek módosítása miatt is. Költségvetési időszakon belüli nem szokás nagyívű reformokat végrehajtani, inkább a Közös Agrárpolitika (KAP) finomhangolása, életszerűbbé tétele várható jövőre. Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese szerint az újító jellegű javaslatok közül több is kockázatos lehet a hazai agráriumra.

A most futó KAP egyik legjelentősebb újítása a zöldítés bevezetése volt, ami kétségkívül bonyolultra sikerült, Európa szerte számos kritika érte. Egyrészről túlzott bürokratikussága miatt, másrészről azért, mert nem szolgálja a biodiverzitást. A tapasztalatok szerint valóban volt enyhe termeléskorlátozó hatása a zöldítésnek, különösen az ökológiai fókuszterületek (EFA) bevezetése révén. Az Európai Bizottság várakozásaival ellentétben nem a tájelemeket, inkább a biztosabban mérhető, táblaszintű elemeket választották a gazdák a követelmény teljesítéséhez.

Várhatóan jövőre életszerűbbé teszik majd a tájképi elemek kijelölésére vonatkozó szabályokat. Ha például egy fás sáv valódi kiterjedése csak pár centivel haladja meg az előírtat, még elszámolható legyen – szemben a mostani előírásokkal.

tájelem

Egyszerűsödik a tájképi elemek kijelölése – fotó: Shutterstock

A 28 tagállamban összesítve a teljes használt mezőgazdasági terület mintegy 9 százalékát kitevő ökológiai fókuszterületet jelentettek be, ami már most is meghaladja az 5 százalékos kötelezettséget. Ezért nem meglepő, ha a jövő évi felülvizsgálatnál 7 százalékra emelik majd ezt az arányt. Erről márciusban várható döntés. Ugyanakkor, ha üzemszinten kell majd a 7 százalékot kijelölni, a mostani tapasztalatok alapján az EU egészében a bevont terület meghaladhatja majd a mostani 9 százalékot is.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lobbizik a legnagyobb uniós gazdaszervezeten, a Copa-Cogecán keresztül azért, hogy lehetőség legyen

üzemi helyett akár kistérségi szinten megfelelni az EFA aránynak.

Egy nagyobb, összefüggő terület kedvezőbb lenne hosszabb távon, és a települési szintű teljesítéssel valamennyi gazda jól járna. A magyar szabályozás kisebb korrekciójával kapcsolatos kormányzati kéréseket reményeink szerint jóváhagyja majd a Bizottság.

Apró, de jelentős változások?

A zöldítés terén is változások várhatóak, az ökológiai másodvetésekre 60 napos fenntartási időszakot vezetnek be. Ez idő alatt nem szabad beforgatni a talajba az elvetett növényeket. Viszont bővül az ilyen célból vethető növények köré, például a sziki kenderrel és a fekete zabbal. A spárga és az óriás virágosnád zöldítési szempontból állandó kultúrának minősülnek majd.

A nitrogénmegkötő növények termesztésére rendelkezésre álló időszakok pedig jobban igazodnak majd a hazai gyakorlathoz.

Az elmúlt két év tapasztalatai, valamint az agrártárca, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az agrárgazdasági kamara és a szakmai szervezetek egyeztetései eredményeképp a termeléshez kötött támogatások szabályaiban is lesznek változások. A hazai termesztéstechnológiához igazodóan módosulnak többek között a felhasználható szaporítóanyag normák és hozamelvárások az egyes kultúráknál. Például a rizsnél hektáronként 2,5 tonnás termést kell majd igazolni a támogatás feltételeként.

Bővül azon növények köre, amelyekre termeléshez kötött zöldségtermesztési támogatást lehet igényelni. Az új kultúrák elsősorban fűszernövények – mint rukkola, menta, citromfű, bazsalikom –, de felkerül a listára a burgonya is, ami új lendületet adhat a hazai termesztésnek.

burgonya

A burgonyatermesztésnek új lendületet adhat a támogatás – fotó: Shutterstock

2020-tól támogatási rendszer nélkül?

Ugyan a termelés minél versenyképesebbé tételét tűzte zászlajára az EU, de valószínűtlen a támogatások teljes megszüntetése. Több nyugat-európai tagállam is pedzegeti, hogy az eddig a közvetlen finanszírozási körbe tartozó területalapú támogatásoknál is be kellene vezetni a tagállami társfinanszírozást a vidékfejlesztési támogatások mintájára.

Ez Magyarország számára egyértelműen hátrányos lenne. A magyar költségvetés most mindössze 15 százalékos társfinanszírozást nyújt az uniós támogatásokhoz, szemben például az olasz 50 százalékos kiegészítéssel. Szintúgy nem kedvezne a hazai termelőknek az a parlamenti elképzelés sem, hogy a beruházási célú vidékfejlesztési forrásoknál jelentősen csökkentenék a vissza nem térítendő támogatások arányát, és a visszatérítendő források felé tolnák el a finanszírozást. Ez borítékolhatóan éles vitákhoz vezet majd a régi és az új, sőt az északi és a déli tagállamok között is.

Véleményem szerint elfogadható, ha a környezeti fenntarthatóság szempontjai egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a KAP-ban, és a támogatási feltételek között is mindinkább megjelennek, de kiemelten fontos az is, hogy ne esünk túlzásokba. Törekedni kell arra, hogy a bürokrácia ne fojtsa meg a támogatási rendszert. Ne csak papíron teljesüljenek a célok, hanem a támogatásoknak köszönhetően valóban a talajok állapotát javítsuk, az intézkedések járuljanak hozzá a biodiverzitáshoz, a kultúrtáj megmaradásához.