Bartholomäus Grill, német újságíró könyvet írt az európai mezőgazdaság jelenlegi fejlődéséről. Ebben megállapítja, hogy az EU tagországokban naponta összesen mintegy 1.000 parasztgazdaság hagy fel a termeléssel.

gazda

Elsősorban a családi kisgazdaságok tűnnek el – fotó: pixabay.com

Ezeknek a gazdaságoknak csaknem mindegyike évtizedeken át állatok nevelésével és növények termesztésével járult hozzá élelmiszereink megtermeléséhez. Ezért a fenti szám akkor is rendkívül aggasztó, ha tudjuk, hogy a pályaelhagyók jelentős része egy nagyobb gazdaságba olvad bele, tehát a folyamat tulajdonképpen egy világszerte végbemenő és részben egészségesnek tekinthető birtokkoncentráció része.

Az igazi problémát az jelenti, hogy elsősorban a családi kisgazdaságok tűnnek el, amelyek leginkább odafigyelnek a fogyasztói igények változásaira, jobban kielégítik azokat.


A családi birtokon sertéshúst termelő gazda, pl. a legjobb minőséget igyekszik nyújtani (a személyesen ismert) minden vásárlójának, amivel a több ezer hektáros területeket monokultúrában művelő és több ezres állatállományt tartó nagybirtokosok gyakorlatilag egyáltalán nem törődnek.

A termelés segítése céljából létrehozott állami és uniós támogatások nagy része viszont a nagygazdák bevételeit gyarapítja.

„A támogatások 25 legnagyobb német kedvezményezettje között egyetlen termelő gazda sincs!" Ennek következményeként a mezőgazdaság a saját fejlődésének áldozatává válik, mert a fejlődésben a „növekedj vagy engedj" elv érvényesül, ami azt jelenti, hogy ha egy családi kisgazdaság nem koncentrál a minél nagyobb nyereségre és felhalmozásra (azaz birtokának növelésére), akkor előbb-utóbb felszámolódik.

A legszegényebb országokban még rosszabb a falusi szegények milliói éheznek, miközben a több ezer hektáros ültetvények amerikai tulajdonosai óriási pénzeket tesznek zsebre.

Forrás: agrarheute.com