A cserebogárról hiába szól egy igazán szép dal, a bogár jelenléte a kertben nem szokott minket arra csábítani, hogy örömünkben dalra fakadjunk. Sőt, a májusi cserebogár a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja. Nevét nem véletlenül kapta, hiszen májusban rajzik ki, habár idén már áprilisban is nagy számban találkozhattunk vele.

Ismerd meg a cserebogár világát

A cserebogár imágójának hossza 23–30 milliméter. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők pedig barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatók, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. A májusi cserebogárral májustól június végéig találkozhatunk.

A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor, piszkosfehér színű. A májusi cserebogár teljes átalakulással fejlődik ki, hazánkban körülbelül 3, míg hidegebb vidékeken 4 év alatt, ez az oka, hogy háromévenként, május környékén rajzanak ki. A megtermékenyített nőstény 20–30 tojást rak. A tojások a talajnedvesség hatására duzzadnak meg, majd a lárvák 30–50 nap múlva kelnek ki, június végén. A párkeresés alatt a bogarak zümmögve rajzanak a fák körül.

A legkárosabb az idős lárva, mely két telet is lárva alakban tölt, akár 1 méter mélyen, a föld alatt. A harmadik év nyarának közepén bábozódik, majd őszre fejlődik ki az imágó, amely még mindig nem jön fel a felszínre, hanem egy újabb telet tölt a talajban. A kifejlődött pajor üreget váj magának a földben, és itt alakul át bábbá. Pár hét múlva pedig már meg is született a cserebogár. Azonban a cserebogár csak akkor jön elő, ha kellően meleg az idő.

A májusi cserebogár frissen kifejlődő hajtásokat eszik, így nagyon káros. Szereti a szőlőt, de a fák lombjait is élvezettel falatozza. Éjszaka a levelek hátoldalára tapadva, mozdulatlanul rejtőzködnek. A talajból kibújó cserebogarak megjelenését a talajfelszínen látható 6–10 mm-es átmérőjű lyukak jelzik. Amint megjelenik, azonnal elkezdi a mohó falatozást, majd társat keres és párosodik. Nem lopja a napot, annyi

A cserebogár sajnos nem jelent jót

A májusi cserebogárnak óriási az étvágya, így már pajorként és kifejlett bogárként is hatalmas károkat okoz a mező- és erdőgazdaságok számára. 1911-ben például több, mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. Nem véletlen, hogy már a középkorból is maradtak fenn írásos források a cserebogár begyűjtésével kapcsolatban.


Ekkor kézzel végezték az irtást. A bogarakra még hajnalban, mozdulatlan állapotukban csaptak le, és ekkor szedték le őket kézzel a levelekről, illetve rázták le őket a fákról. A bogarakat ezután egy vízzel teli edénybe dobták.

Az imágók kiváló táplálékot nyújtanak mind a vad-, mind a háziasított állatok számára, de a madarak is szívesen csemegéznek belőlük. A madarak a pajorokat is szívesen eszik. Manapság már nem kézzel szedjük össze őket, hanem különféle rovarirtó-szerek állnak rendelkezésünkre, ezáltal erősen lecsökkent a számuk. Tekintettel azonban a vegyszerhasználat korlátozására, és az enyhe telekre, már jóval korábban jelennek meg, mint korábban, és számíthatunk arra is, hogy számuk ismét tömegessé válik.

A cserebogarak több éves fejlődésmenetük miatt több évig károsíthatják a talajban a növények gyökerét, a lárvák kártétele pedig még akár egy több tízéves törzses ültetvényben is végzetes károkat tud okozni. Mivel a bogarak a fény felé repülnek, az imágókat fénycsapdával is megfigyelhetjük.

Sajnos pontosan a több éves fejlődésmenet miatt nehéz a cserebogár ellen védekezni. A talajban élő lárvák ellen hatékony eszköznek bizonyul a talajművelés. Az imágók gyérítéséhez azonban meg kell tudni határozni a rajzás időpontját és ahhoz, hogy fel tudjunk készülni az irtásra, tudnunk kell azt is, hogy melyik faj található az adott területen. Szerencsére nem vagyunk egyedül a cserebogár elleni küzdelemben, hiszen számos állat, így többek között a madarak és a vaddisznók is tömegesen fogyasztják a talajból előhúzott pajorokat.

Nem csak májusi lehet a cserebogár

1. A közönséges vörhenyes cserebogár elsősorban az Alföldön és a szomszédos domboldalakon fordul elő. A lágyszárú növényeket kedveli, így szívesen fogyaszt lucernát vagy gabonaféléket. 3 évig fejlődik a pajor a talajban, a harmadik télen imágóként van a földben, majd utána kirepül. Az imágó nem táplálkozik, ezért nagyon nehéz védekezni ellene.


cserebogár

A májusi cserebogár a májusi esővel ellentétben nem ér aranyat. Fotó: Shutterstock

2. A közönséges sárga cserebogár a laza és középkötött talajt kedveli. Lárvája a lágy szárú növények gyökérzetét kedveli, és óriási károkat okoz.

3. Az erdei cserebogár esetében a pajor a talajban lévő növényi részeket rágja meg. A homokos talajokat kedveli, és hasonlóan káros, mint májusi barátja.

4. A kalló cserebogár hazánk legnagyobb méretű cserebogár faja.

5. A zöld cserebogár a Duna-Tisza közén és az Alföld homoktalajain él. Az imágó elsődleges tápnövénye a szőlő, de a fák lombajit is előszeretettel rágja. Olyan károsak, hogy képesek mindent felfalni, és így a fa leveleiből csupán az erek maradnak meg.

Áprilisi lett a májusi cserebogár

Habár még van néhány napunk májusig, már most nagyon sok a cserebogár. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elszaporodtak volna a cserebogarak, csupán változott a ganajtúrófélék családjába tartozó bogár életciklusa, így most több van belőle - tudjuk meg a sonline.hu írásából.

– A cserebogarak gradációs ciklusban vannak, úgy szaporodnak, hogy minden negyedik évben magasabb a populáció nagysága és ez ismétlődik ciklikusan. Az idei éppen egy olyan év, amik magas a populáció – magyarázta Ábrahám Levente, entomológus a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója.

A cserebogaraknak számos faja őshonos hazánkban is, melyek mind-mind más rajzási időszakkal, illetve fejlődési időtartammal rendelkeznek. Április elején már nem kizárt, hogy találkozunk a közönséges vörhenyes cserebogárral, amely egy három éves fejlődésű cserebogár. Imágói már 7 Celsius-fokos talajhőmérséklet esetében megjelennek, így tehát április elején és közepén már számíthatunk jelenlétükre. Leginkább az esti órákban találkozhatunk velük, amikor 20-80 cm-es magasságban a talaj felszíne felett repülnek. Általában a hímek képesek csak repülni, nőstényeik a növénnyel borított részeken mászkálnak.

Lárvaként a cserebogár két évig fogyasztja a növények gyökereit, míg a harmadik évben bebábozódik és kifejlődik belőle a bogár. Ekkor pedig már a növények leveleit és friss hajtásait rágja.

A rigók, a verebek szívesen fogyasztják el a cserebogár potrohrészét, de a pajorok is a tápláléklánc fontos részei, melyeket a varjak mellett a vakond és a sün is szívesen fogyaszt.