A Super erőgépcsalád áttekintése előtt néhány mondatban ismerjük meg a Zetor típusú erőgépek hazai elterjedésének történetét. A Zetor traktorokat 1946-ban kezdte gyártani a Brno-Lišeňi Műszeripari Művek. Az egyszerű felépítésű, könnyű, univerzális kialakítású, állítható nyomtávú, sorműveléshez, illetve szállítási munkákhoz kiváló adottságokkal rendelkező, nagy szabadmagasságú 15, 25, 25A, illetve 25K erőgépek hamar népszerűek lettek az akkori magyar állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és gépállomások körében is.
A Zetor Super széria bemutatkozása – fotó: zetor.com
Az 1956-ban Brno-Zábrdovicéban található Jan Šverma Művek területén kialakított korszerű üzemben kezdték meg a Super családnévre hallgató új széria gyártását. Az itthon Zetor Super 42 típusjelöléssel ismert új modell első néhány példányának behozatala a gyártás beindulását követő évben történt meg, viszont nagyobb sorozatú importja csak 1959-től kezdődött.
A ZKL vállalat az új traktorsorozat minden meghatározó szerkezeti elemét a saját üzemeiben állította elő. 1960-ig a Zetor Super traktorok 42 lóerős típusai kerültek gyártásra, de a teljesítmények fokozásával szemben támasztott követelmények szükségessé tették a korszerűsítését.
Ikerkerékkel szerelt Zetor Super – fotó: zetor.com
A fejlesztés eredményeként kialakított új Zetor Super 50 traktor 200 alkatrészben tért el a korábbi alaptípustól. Az önhordó kivitelű Super erőgépeket négyhengeres, négyütemű, közvetlen befecskendezésű, vízhűtéses dízelmotor hajtotta. Mint ahogy fentebb említettük, a motor teljesítménye a Zetor Super 42 traktornál 42 LE (1500/perc névleges fordulatszámnál), a Zetor Super 50 típusnál pedig 50 LE (1650/perc névleges fordulatszámnál). Az utóbbinál változtattak a motorházon, a hengerfejen, a motor kenő- és hűtőrendszerén, adagolóberendezésén és levegőszűrőjén.
A Lánctalpas Super P – fotó: zetor.com
A motorokat a téli hideg körülmények közötti indítás megkönnyítésére dekompresszorral is ellátták. A tengelykapcsoló a 42-es sorozatnál egytárcsás száraz rendszerű, míg a későbbi 50 lőerős változatnál már egy korszerűbb kettős tengelykapcsoló, mely az erőleadó tengelyhez történő – hajtóműtől független – meghajtásáról is gondoskodott.
A mechanikus működtetésű sebességváltó egyszerű kivitelű, tolófogaskerekes rendszerű volt, a korábbi szériában 5 előre- és 1 hátrameneti fokozattal. A későbbi korszerűsített Super sorozatban már csak 4 előremeneti fokozat volt biztosítva, de ezt egy – a váltószerkezet elé – beépített szorzóváltóval lehetett megduplázni 8/2 fokozattartományt elérve.
Nyugati exportra tervezett megjelenéssel – fotó: zetor.com
Így a rugózott első futóművekkel szerelt erőgép közel 27 km/h végsebességre volt képes a legmagasabb országúti fokozatban. A sebességváltás – más konkurens márkák gyártmányaitól eltérően – itt kényelmesen a kormány mellett a műszerfalon elhelyezett karral történt. Az 50-es típusok mellső- és hátsókerék-méreteit a korábbi szériához képest kismértékben megnövelték. Természetesen mind az első, mind a hátsó futóművek nyomtávolsága állítható volt.
Az időjárás viszontagságaitól védő, hátul nyitott, acéllemezes borítású vezetőfülkét szériában csak az 50-esekre szerelték, bár már a korábbi típusnál is létezett, de ott csak külön kívánságra építette rá a gyártó.
A Zetor Super gyári vezetőfülkével – fotó: zetor.com
A fülke eltolható oldalablakai és a tetőt alkotó hátratolható ponyvarész biztosította a jobb szellőztetést. A Super család pályafutása alatt a fejlesztés a vezetőfülke berendezéseit sem kerülte el. Kombinált jelzőórával korszerűsítették a műszerfalat, illetve a vezetőülést is egy ergonomikusabb változatra cserélték.
A csavarmenetes, csigarendszerű, mechanikus működésű, egyszerű felépítésű kormányművel, illetve hátsó kerékre ható fékpofás, fékdobos, mechanikus fékrendszerrel felszerelt traktorokat hazánkban a legelőnyösebben a mezőgazdasági anyagmozgatásban, azon belül is a közúti szállításban használták.
Erdészeti kivitelben – fotó: zetor.com
Ezenkívül a szálastakarmány-betakarítás és a növényvédelem ideális erőgépei voltak. 1961 őszétől kívánságra már az 50-es sorozat hidraulika-emelőrendszerét antiszlip-berendezéssel is kiegészítették, melynek alkalmazása esetén már a nehezebb talajmunkáknál, pl. szántásban is jobban alkalmazható volt. A hajtott munkagépek üzemeltetését 540 percenkénti fordulatú erőleadó tengely, míg a régi építésű stabil munkagépek hajtását a jobb oldalra felszerelhető szíjtárcsa biztosította.
Az előírásoknak megfelelően ellátták az erőgépeket pótkocsik légfékrendszerét működtető pneumatikus rendszerrel és automatikus kapcsolású pótkocsi-vonószerkezettel. A 50-es Super Zetorok gyártását 1960 márciusában kezdték el a Brno-Zábrdovice-i összeszerelő üzemben.
A Zetor gyári múzeumában – fotó: zetor.com
A gyártó ZKL-művek konstruktőrei elkészítették a traktorcsalád féllánctalpas (Super S) és lánctalpas (Super P) változatát is, de készítettek erdészeti felhasználók számára összkerékmeghajtású, négy egyforma kerékkel szerelt kivitelt is a különlegesen nehéz terepviszonyokra.
A széria népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy a korábbi Zetor-25K típussal szemben a Super család tagjaiból 1962-ig 3500 darabot importáltunk, és a gyártás befejezésének évében (1968) már több mint 10 500 darab Zetor Super traktor dolgozott hazai szántóföldeken.
Reklámfotó – fotó: zetor.com
A Super 50 típusok beszerzési ára közel azonos volt a szovjet importból származó konkurens MTZ erőgépekével. A ZKL-művek Brno-Zábrdovice-i üzeme 1956-tól egészen 1968-ig összesen 106 881 darab Zetor Super traktort gyártott, mely a közép-európai erőgépgyártó vállalatok akkori kapacitását tekintve egy rendkívül kiemelkedő teljesítmény volt.
A ZKL-művek az időközben bevezetett 2011, 3011 és 4011 típusokból álló, új, korszerű kialakítású Zetor szériák egyre nagyobb volumenű gyártásával fokozatosan váltotta ki a korábbi Super 50-es sorozatot.
