A leállások nélküli idénykezdet érdekében tegyük meg azt a néhány dolgot, amit megtehetünk. Kezdjük azzal, hogy mérjük fel gépünk/gépeink állapotát, írjuk össze a cserélendő alkatrészeket és a listát vessük össze az otthoni készlettel. Egyébként érdemes otthon tartanunk a gyakran cserélt kopóalkatrészekből, olajokból, zsírokból, égőkből, szűrőkből valamennyit, hogy ha szükséges valamit cserélni, akkor azt gyorsan meg tudjuk tenni.
Ha meghibásodott fődarabot cserélünk, ne dobjuk el, mert később még feljavíthatjuk, illetve cseredarabként hasznosíthatjuk, ha esetleg használt, gyári felújított alkatrészt vásárolunk. A rendelkezésünkre álló készletekről pedig vezessünk pontos nyilvántartást annak érdekében, hogy elkerüljük a felesleges rendeléseket.
Ennyi bevezető után térjünk rá a tárolásra. Nyilvánvaló, a legszerencsésebb, ha a gépeket fedett helyen, az időjárási viszontagságoktól védve tudjuk tárolni. A zárt könnyűszerkezetes csarnokok esetében fontos, hogy a tetőlemez belső fele filcbevonatos legyen, hogy a kondenzvíz csöpögését elkerüljük. A csak tetővel rendelkező gépszínek a legmegfelelőbbek, mert a vezetékekre veszélyt jelentő rágcsálók nem bírják a huzatot, a folyamatos légmozgást, ami ráadásul a gépeket is állandóan szárazon tartja. Feltétlenül tető alá kívánkozik a permetezőgép és a vetőgép is, a talajművelés gépei szintén hálásak, ha nem áznak, de kellő zsírzással tárolhatók a szabad ég alatt is.
Fontos, hogy a komoly elektronikával rendelkező erőgépeket műtrágyával ne tároljunk egy légtérben, mert a műtrágya miatt kialakuló korrozív levegő károsíthatja az elektromos csatlakozókat.
A gépeket tisztán, a hibákat kijavítva tároljuk be. Először sűrített levegővel távolítsuk el róluk a port és a növényi maradványokat, majd magas nyomású mosóval, ha kell, tisztítószer használatával mossunk le a gépekről minden szennyeződést, talajmaradványt. A csapágyakat, mozgó alkatrészeket a zsírzópontokon keresztül kenjük meg, a központi zsírzórendszerek esetében cseréljük ki a zsírzópatronokat. Végezzük el a láncok kenését is. Az erőgépeket, ha fém üzemanyagtartállyal készültek, töltsük fel üzemanyaggal, így megelőzhető a korrózió. A szűrőket tisztítsuk, vagy cseréljük. A nem használt gépek, főleg a kombájnok esetében az ékszíjakon lazítsunk, így növelhető az élettartamuk. A hűtőrendszert töltsük fel fagyállófolyadékkal és járassuk meg a motort, hogy mindenhová biztosan eljusson a hűtőközeg. Ellenőrizzük az olajszinteket, s ahol szükséges, cseréljük az olajat.
A szezon végén a gépekről takarítsuk le a felrakódott sarat, port és a rájuk tapadt növényi maradványokat – forrás: pixabay
Ellenőrizzük továbbá a tömlők és csatlakozók épségét is, vontatott munkagépeknél pedig vessünk egy pillantást a futóműre és a gumiabroncsok állapotára. Ha lehet, ez utóbbiakat tehermentesítsük.
A vetőgépekből minden műtrágyát és vetőmagot takarítsunk ki az utolsó szemig mindenhonnét, de tényleg mindenhonnét, a vetőcsőben kicsírázó mag kellemetlen perceket tud okozni tavasszal, a területen. Egyes vetőgéptípusok saját elektromos hálózattal és akkumulátorral rendelkeznek. A tél beálltával érdemes ezeket kiszerelni belőlük és meleg, száraz helyre tenni. Abban az esetben, ha nincs lehetőségünk fedett tárolóba tenni a gépeket, a takarással óvatosan bánjunk. A gépet mindig csak felülről takarjuk le, mert ha egészen a talajig takarjuk, akkor tulajdonképpen dunsztba tesszük.