Ha nyár, akkor Balaton, és ha Balaton, akkor lángos. De nem kell ahhoz feltétlenül elutazni, hogy nyáron gyakran jusson eszünkbe és persze a tányérunkra ebből a finomságból. Érdekes, hogy bár télen ugyanúgy el lehet készíteni, mégis, valahogy mindenkinek a meleghez, a strandhoz, a szabadsághoz kötődik a fogyasztása. Pedig érdemes télen is fogyasztani, hiszen kiválóan felmelegít bennünket. És ellát energiával.
Emlékszem, hogy nem volt olyan piaclátogatás, amit mi a nagypapámmal ne a lángososnál zártunk volna, ahol falatozás közben vártuk, hogy nagymamám befejezze a vásárlást, és mi jóllakottan, energiával tele cipelhessük haza a csomagokat. Akkor még nem volt olyan nagy a választék, mint manapság, de egy fokhagymásra vagy egy sajtos-tejfölösre soha nem mondtunk nemet. A lángos, amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. És habár nem hungarikum, mégis, valahogy igazán magyarnak érezzük.
A lángos története
A lángosról, amelyet a népi köznyelv langallónak nevez, sokan gondolják azt, hogy igazi hungarikum. Azonban hiába érezzük olyan közel a szívünkhöz, és persze a gyomrunkhoz, az az igazság, hogy a lángost sajnos nem mi találtuk ki. Az eredete a török hódoltság idejére vezethető vissza, így a törököknek köszönhetjük, ahogyan a töltött paprikát és a kávézás elterjedését is.
A sajtos-tejfölös lángos nem éppen fogyókúrás étel, de annál finomabb! Fotó: Shutterstock
A törökök és persze az elődeink is a lágy, kelt tésztából készült lángost a kenyérsütésből visszamaradt részekből sütötték. A tésztát mindig kerekre nyújtották, és forró parázson sütötték meg. Mivel akkor átlagosan 5 naponta sütöttek kenyeret a családok, így elég gyakori volt az asztalon a lángos is.
A lángos, langalló vagy kenyérlepény valószínűleg a kenyérrel egy időben keletkezett. Neve a láng szóból ered, hiszen a lángosokat a kemence elülső részében sütötték. A kenyértészta dagasztóteknőben készült és az oldalára tapadt kenyértészta maradékaiból lapos lepényeket formáztak, és a kenyér sütése után, a még parázsló kemencében sütötték meg.
Az ízesítése hasonló volt a maihoz, hiszen már régen is szívesen ették tejföllel, de kedvelt volt az édes változata is, amelyet lekvárral vagy porcukorral ízesítettek. A lángos, habár mindig is nagyon népszerű volt, az utóbbi évtizedekben lett igazán ismert a határainkon túl is. Ebben fontos szerepet játszottak a hazánkba, leginkább is a Balatonhoz pihenni járó turisták, akik elvitték a lángos hírét többek között Németországba, Ausztriába, Romániába, Szerbiába, vagy éppen Csehországba.
_fill_540x300_0.jpg)
Manapság nincs olyan strand, vagy szabadtéri rendezvény, ahol a lángos ne kapna helyet, és az ízesítésében sem lehet már határokat szabni. A hagyományos ízeken felül akár magyaros, sőt, még olaszos változatban is megvásárolhatjuk.
Így készül a lángos
A lángos lágy kelt tésztából készülő, sült lepény. Az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet, a sót, a langyos vizet és egy kevés olajat, majd bő olajban vagy zsírban kisütik. A büfék, piacok és strandok mellett akár otthon is el tudjuk készíteni ezt az igazán kedvelt finomságot. Önmagában is remek, de többféle ízesítéssel is el tudjuk készíteni. A legkedveltebb a fokhagymás, a sajtos, a tejfölös, a sajtos-tejfölös és a kolbászos.
A zsiradékban sült lángos csak rövid ideig őrzi meg minőségét, sütés után azonnal fogyasztandó. Mivel nagyon magas a szénhidrát-, zsír-, só- és energiatartalma, nem a legegészségesebb ételeink egyike.
Ezt még lehet, hogy te sem tudtad a lángosról
A jó lángosnak ropogós a tésztája, kellően vastag és pont jó mennyiségű feltét van rajta. De vajon mit tudhatunk még róla?
1. A lángost régen parázson sütötték, és csak a gasztronómia fejlődésével alakult ki a bő olajban vagy zsiradékban történő sütés hagyománya.
2. Amit szeretünk, azt általában szeretjük becézgetni, vagy több néven hívni. Így van ez a lángossal is, amelyet régebben bodag, molnárpogácsa, pompos, kanvarjú vagy vakvarjú, dübbencs vagy langalló néven is ismertek.
A lángost soha ne fektetve tároljuk, hanem állítva, úgy, hogy levegőzni tudjon. Fotó: Shutterstock
3. A Guinness-rekordot tartó legnagyobb lángost 2008-ban sütötték Mezőhegyesen. Az óriási lángos 210 centiméter átmérőjű és átlagosan 5 centiméter magas volt. De még egy, lángossal kapcsolatos Guinness-rekord is köthető hazánkhoz, ugyanis 2013-ban Zánkán sütötték ki egy edényben egyszerre a legtöbb lángost, amely 115 lángost jelentett.
4. A lángost a sütés előtt legalább fél órán át érdemes keleszteni, de akár egy-két napig is a hűtőben lehet hagyni. Ehhez érdemes olajjal vékonyan kikent fedeles edényben vagy olajjal kikent zacskóban tárolni.
Így készíts otthon finom lángost
Hozzávalók 50 dkg finomliszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 2,5 dl tej, 2,5 dkg élesztő, 5 evőkanál napraforgó olaj és 5 dl napraforgó olaj a sütéshez
Futtassuk fel az élesztőt a cukros, langyos tejben. Ezután adjuk a liszthez a sót, és a felfutott élesztőt, az 5 evőkanál olajat és annyi langyos tejet, amennyit felvesz. Hagyjuk kelni a tésztát két órán át, letakarva. A megkelt tésztát osszuk 8 felé, és csináljunk belőlük gombócokat. Csak közvetlenül sütés előtt formázzuk kör alakúra. A megformázott lángosok mindkét oldalát forró olajban süssük meg, majd tegyük papírtörlőre.
Ezekre ügyelj lángos sütésnél
Fontos, hogy a liszt, amiből dolgozunk, ne legyen hideg és mindig szitáljuk át. Ha így teszünk, könnyebben fog megkelni. A begyúrt lángostésztát hintsük meg kevés liszttel, takarjuk le és várjuk meg, míg legalább a kétszeresére dagad. Ez körülbelül 2-3 órát vesz igénybe, utána azonban már nem szabad átgyúrni a tésztát.
Vízbe mártott szedőkanállal szaggassunk ökölnyi darabokat belőle, majd bevizezett deszkán hagyjuk 20 percig kelni, ezután vizes kézzel nyújtsuk ki és formázzuk meg.
A lángost sosem szabad langyos olajba rakni, mert akkor hamar megszívja magát. Mindig forró zsiradékba süssük ki, és ügyeljünk rá, hogy mindkét oldala megsüljön, különben hólyagos lesz. A kisült lángosokat ne fektessük egymásra, hanem állítva tároljuk, hogy ne puhuljanak meg.
A fokhagymás kenőcshöz 3 dl vízbe bele kell reszelni nagyjából 6 nagyobb gerezd fokhagymát, és ezután hagyjuk állni egy napig.
Jó étvágyat kívánunk!
