A kor nagy teljesítményű úgynevezett tandemtraktorai mellett a francia Someca gyártónak más, nagyon fontos szerep is jutott a mezőgazdaságigép-gyártásban. A cég idén ünnepelte volna fennállásának 70. évfordulóját.
A Someca idén ünnepelte volna fennállásának 70. évfordulóját – fotó: www.agriland.ie
Sajátnak tekintették
A La Societe de Mecanique de la Seine, egyszerű rövidítésként Someca márkanévvel, nagyon sikeres traktormárka volt nemcsak Franciaországban, de egész Európában, a francia gyarmatokon, ma is létező felségterületeken is. Ugyanakkor Írországban és az Egyesült Királyságban nem volt annyira elterjedt, minden bizonnyal a brit gyártók pozíciója és a gazdák "vásárolj hazait" szemlélete miatt.
Nincs francia kapcsolat
Írország az 1950-es és 1960-as években megúszta a francia traktorok nagy invázióját annak ellenére, hogy a német márkák, például a Porsche és a Lanz viszonylag nagyobb darabszámban érkeztek az országba.
Hogy ez miért volt így, nem világos, de mind Franciaországnak, mind Németországnak szüksége volt devizára, hogy fellendítse a háború sújtotta gazdaságát, és a világnak is szüksége volt traktorokra, de úgy tűnt, hogy a kettő Írországban soha nem jött össze. A Someca sohasem lett a piac meghatározója Írországban, de volt egy nagy előnye a konkurenciával szemben: a Fiat pozíciója és pénzügyi ereje állt mögötte.
Meg nem erősített információk szerint a volt tullamore-i Dempseys kereskedés mintegy 40 darab Someca 30-ast adott el. A képen szereplő traktor azonban egy későbbi magánimport, amely Alan Mitchell tulajdona – fotó: www.agriland.ie
Történelem a Someca hátterében
Valójában azt lehet mondani, hogy csak egyetlen módja volt az olasz óriásnak – ismerve a Mussolini vezette Olaszország szerepét és tevékenységét a II. világháborúban – piacot szerezni egy másik európai országban: ha a gyártmányait a francia gazdák számára vonzóbbá teszi vagy kevésbé sértő küllemmel kínálja.
A Someca először a Fiat által támogatott franciaországi autógyártó, a Simca mezőgazdasági mellékiparágaként jött létre 1934-ben. A Fiat és franciaországi képviselője közötti együttműködés keretében a Fiat típusainak gyártása kezdődött helyben gyártott és beszerzett alkatrészek felhasználásával, amely üzleti modellt mintegy 20 évvel később a traktorok piacán is alkalmazták.
A későbbi Someca gépek tagadhatatlanul Fiat logó alatti fejlesztések voltak – fotó: www.agriland.ie
Újrakezdés
A háború pusztításait elszenvedő Európának és a romjaiban heverő iparnak szükség volt arra, hogy a gazdaságokat mielőbb újra működésbe hozzák. Azonban ez azt jelentette, hogy mindent újra kellett építeni és gyártani.
A háború nemcsak a tájat, hanem számos régi elképzelést és bevett gyakorlatot is lerombolt, amelyek közül az egyik az volt, hogy a ló örökre a gazdaságok fő erőforrása marad.
A MAP abban az időben egy kéthengeres, négydugattyús (ellendugattyús), kétütemű dízelmotoros traktort gyártott, amelynek erőátvitelét egy nehézkes lengőkaros elrendezéssel egy központi forgattyús tengelyre vitték át.
A korai Somecák, mint például ez a 20-as, Párizs külvárosában készültek – fotó: www.agriland.ie
Ellentétes dugattyúk
Ez inkább bonyolultnak hangzik, bár bizonyos mértékig az is volt. Az ellendugattyúk működtetése ugyanabban a hengerben, mindegyikhez saját forgattyútengelyt csatlakoztatva, nem volt szokatlan műszaki megoldás abban az időben. A Junkers a Jumo motorjával ilyen berendezést szerelt be repülőgépeibe, míg a híres angol Deltic dízelmotor a vasúti mozdonyoktól az aknaszedő hajókig mindent hajtott.
Ezekben a motorokban azonban több forgattyús tengely kapcsolódott össze, míg a MAP DR3 a fent említett lengőkaros elrendezéssel csak egyet hajtott meg, a négyütemű motorok vezérműtengelyéhez.
A MAP DR3 nagyméretű lengőkarjai az erőt a központi forgattyús tengelyre továbbítják – fotó: www.agriland.ie
Vonzó beszerzés
Fizikailag ez egy nagy motor volt, rengeteg belső tömeggel, amely oda-vissza mozgott, ami tovább csökkentette az amúgy is szerény, 20 lóerős teljesítményt. Ezért aligha volt meglepő, hogy a vállalat, amelynek összes gépsora és üzeme Párizs külvárosában található, megérett a felvásárlásra, mivel nehezen tudta eladni meglehetősen újszerű termékét.
Az üzlet 1952-ben megköttetett, egy éven belül a régi MAP modellt megszüntették, és megalakult az új Siveta (később Someca) vállalat, amely a Fiat tervei alapján traktorokat gyártott és értékesített egy már meglévő gyárból.
Érzékeny motor
Az első modell, amely Someca néven hagyta el a gyárat, a DA50 volt. Ez egy 37 lóerős gép volt, amely a MAP traktoron alapult, de a MAP saját tervezésű jókora boxermotorját egy kissé kevésbé egzotikus, soros négyhengeres dízel váltotta fel.
Ebből a modellből a 12 éves gyártásprogram alatt 18.741 darabot adtak el. Az új sebességváltóval és a traktor geometriai módosításával csökkentették a súlypontot és növelték a tapadást, ami jelentős modernizálásnak számított.
Ez volt a kezdete egy olyan traktorcsaládnak, amely végül elérte a 180 lóerős teljesítményt, bár a későbbi években a vállalat csak karosszériaelemeket szállított a Fiat modenai gyárának, így nehéz meghatározni, hogy a franciaországi gyártás mikor fejeződött be pontosan.
A korai Someca traktorokat a teherautókról jobban ismert OM (Officine Meccanice S.p.A.) testvérvállalat motorja hajtotta – fotó: www.agriland.ie
Egy második gyár a Someca számára
A franciaországi Bourbon-Lancy városában volt egy másik vállalat, amely mezőgazdasági gépeket gyártott és importált, főként Fiat traktorokat Olaszországból és Presidents traktorokat az Egyesült Királyságból, emellett a MAP ügynöke is volt.
A Someca-Puzenat nevű vállalat, amelyben a Fiatnak is volt részesedése, később teljesen beolvadt az anyavállalatba.
Néhány éven belül a traktorok gyártása fokozatosan átkerült Párizsból a Bourbon-Lancy-i gyárba, kezdve a 45 lóerős Som 40-es modellel 1961-től. A gépgyártás egészen 1973-ig folytatódott, amikor a teljes gyártást visszavitték az olaszországi Modenába, miután a John Deere-rel többször összevesztek a dízelmotorok gyártására irányuló közös vállalkozással kapcsolatban, bár a Deere kevésbé volt hajlandó ezeket a vitákat vitának tekinteni.
A Someca-Puzenat Laverda kombájnokat importált Olaszországból, és azokat a Someca színeiben értékesítette – fotó: www.agriland.ie
A Fiat átveszi az irányítást
A Someca ekkor már teljes mértékben a Fiat szárnyai alatt állt és az olasz anyavállalat licence alapján gyártott traktorokat 1965-től kezdődően. 1983-ban teljesen integrálódott a FiatAgri, majd 10 évvel később a Fiat New Holland vállalatba.
A Bourbon-Lancy-i gyár átállt targoncák gyártására, majd a Fiat Power Train (FPT) égisze alatt motorokat gyártott és gyárt a mai napig.
A Someca története tipikusnak tűnik a 20. század második felében a márkák felemelkedésére és bukására, és valóban tükrözi a korszak számos más traktorgyártó vállalatának történetét.
Bár a Bi Som Trac jellegzetesen Fiat-küllemű, valójában egy észak-franciaországi Someca-kereskedő alkotta meg – fotó: www.agriland.ie
Ugyanaz a történet, más országban
A minta ugyanaz egész Európában és az Egyesült Államokban: a vállalatok hirtelen felvirágzása a háború utáni években, amikor az olajjal működő mezőgazdaságra való átállás miatt megnőtt a kereslet, majd a szükségletek kielégítése miatt lassú hanyatlás következett be.
Miután a traktorok erejének erényei bebizonyosodtak, a kereslet a sok kisebb egységről kevesebb nagyobb gépre váltott, ami csökkentette a szükséges gyártási kapacitást.
A ma még megmaradt fővonali márkák mindegyike vagy a háború előtti időkre nyúlik vissza, vagy egy sokkal nagyobb csoport részévé vált.
A traktorgyártás konszolidációja az 1970-es években kezdődött meg, és a Someca traktorok összeszerelését visszavitték Olaszországba – fotó: www.agriland.ie
Kevés túlélő
A Valtra, a Zetor és a Steyr az a három fő márka, amely a háború utáni traktorboom melegágyában született és a mai napig fennmaradt, és csak a Zetor maradt önálló, a másik kettő globális nagyvállalatok részlegévé vált.
A John Deere, a New Holland, a Massey Ferguson stb. történetei mind az 1900-as évek elejére vagy azon túlra vezethetők vissza.
A Someca nagyon is beleillik a fellendüléskori traktorok kategóriájába, és a Fiat ügyesen kezelte a felemelkedését és a hanyatlását. Ez a gazdasági stratégia ma is látható, mivel három márkát alapoz közös alkatrészekkel, de hagyja, hogy mindegyik márka (Case IH, Case, New Holland) önállóan megtalálja a saját útját.
A Someca története, mint a mezőgazdasági történelem egy szakaszából való maximális előnyök kiaknázásának modellje, különösen reprezentatív és tanulságos.
A háború utáni legnehezebb időszakban született cseh Zetor ma is független gyártóként létezik – fotó: www.agriland.ie
Forrás: www.agriland.ie
