A korábbi tavasz előre hozta a fenyőrontó darázs (Neodiprion sertifer) lárvák kikelését és károsítását is. A kifejlett alakjában csupán néhány mm-es darázsféle, ami a laikusok számára inkább légynek tűnik, kizárólag a hosszú levelű fenyőféléken él, azokat károsítja. Ide tartoznak az erdei, a fekete fenyők, valamint a kertekben egyre gyakrabban előforduló törpefenyők – ezek valamennyien a PINUS fenyőnemzetség tagjai – írja a novenyvedoszer.hu, dr. Némethy Zsuzsanna cikke alapján.

Fenyőrontó darázs lárvái – fotó: Père Igor/Wikimedia

A fenyőrontó darázs lárvái április végétől júniusig jelennek meg és károsítanak, de az idén a korai meleg tavasz hatására korábban kifejlődtek. A szakemberek szerint a felmelegedő klíma miatt az erdészetekben okozott kártétele már most is fokozódott, és ez a továbbiakban is várható.

A fenyőrontó darázs nősténye a tojásait a fenyőlevelekbe helyezi, ebben az alakban telelnek át. A darázs álhernyóinak a feje feketés, a teste szürkés-zöld színű, oldalain csíkkal díszített. Csoportosan élnek, jellegzetességük, hogy nem a hajtásvégi legfiatalabb leveleket, hanem az előző évben kifejlődött leveleket rágják meg.

Kezdetben a kikelő fiatal lárvák a levelek felszínét rágják le (ezt nevezik „hámozgatásnak"), később azonban teljes egészben tövig visszarágják a tűleveleket, az ágon pedig csak a levél csonkok maradnak vissza. Gyorsan növekednek, ha nagy egyedszámban vannak jelen, akkor súlyos kárt, tarrágást hagynak maguk után.

A kárt szenvedett kerttulajdonosok szerint a tömegesen fellépő lárvák rágásának a „zaja" is hallható. A rágásuk legyengíti az érintett fákat, enyhe fertőzés esetén a rágás okozta lombhiányt a fák nyár végére pótolni tudják. Kártételük miatt azonban a fák elveszthetik a jellegzetes koronaformájukat, amit nehéz metszéssel korrigálni.

A darázslárvák nyáron bábozódnak, majd nyár végén jelennek meg a kifejlett 6-10 mm hosszú, valamint 2 pár hártyás szárnnyal rendelkező kifejlett egyedeik.


Hogyan védekezhetünk ellenük?

A fenyőrontó darázs az előfordulása után, a következő években rendszeresen visszatérő kártevő lesz, ezért tavasszal ajánlott figyelni a megjelenésüket. Mivel a lárváik a fákon gócokban és csoportosan élnek, így a védekezésnél elegendő csak ezekre a fertőzött területekre koncentrálni.

Házi kertekben érdemes elsőként a vegyszermentes eljárásokat  kipróbálni és az egyes beavatkozásokat a lárvák minél fiatalabb korában megtenni, megelőzve ezzel a súlyosabb kártételüket.

A lárvák kezdeti fejlődésének idején, eredményes módszer szokott lenni a fák ágainak óvatos ütögetése, mert az impulzus-szerűen megmozdított ágakról az álhernyók önvédelemből levetik magukat. A művelet elvégzése előtt a fa alatti talajt takarjuk le fóliával, így a lehullott álhernyók könnyen összegyűjthetők, és megsemmisíthetők.

A kis foltokban észlelt lárvacsoport esetén elég a fertőzött ág levágása, de kellően erős vízsugárral is leverhetők a fenyőrontó darázs álhernyói, de ez esetben is a talajfelszín beborításával biztosítani kell azok felfogását.

Rovarölő szerekkel végzett lombpermetezés

Ezek a kontakt hatású készítmények használhatók ellenük:

  • a Bacillus thuringiensis hatóanyagúak (pl. Dipel Es),
  • a deltametrin hatóanyagú (pl. Belem),
  • a lambda-cihalotrin hatóanyagú (pl. Lamdex extra).

Felszívódó hatású készítmények:

  • az azadirachtin hatóanyagú (pl. Neemazal)
  • az acetamiprid hatóanyagú (pl. Mospilan) rovarölő szerek

A kisebb kár érdekében célszerű minél fiatalabb állapotában permetezni az álhernyókat, hiszen azoknál biztosabb a szerek ölő hatása, azaz nem érdemes halogatni a kezelést.
A permetléhez feltétlenül tapadást fokozó anyagot is kell adni, anélkül a permetlé cseppek nem képesek megtapadni a levelek felületén, lefolynak, és nem érik el ölő hatásukat.

A kezelések után ajánlott ellenőrizni a lárvák tevékenységét, mert előfordulhat, hogy ismételt beavatkozásra is szükség lesz.