Vízhatású (hidromorf) talajok. Képződésük során a víz hatása megmutatkozik az egész szelvényben. Ez a hidromorf hatás azonban nem a sok eső miatt alakul ki, hanem geológiai és hidrológiai okai vannak a víztöbbletnek.

A vízhatás többnyire időszakosan fordul elő, ezzel túlnedvesedést és speciális talajképző körülményeket eredményez. Előfordulásuk ezért követi a korábbi vizenyős területek elterjedését.

talajszelvény

Vízhatású (hidromorf) talaj – fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Szelvényük igen jellegzetes. A humuszos „A” szint sötétszürke vagy fekete színű. A sötét szín oka a túlnedvesedésben keresendő: a képződő humuszanyagok vassal egyesülve feketére színezik a talajt. Átmenete a „B” szint felé gyors, sokszor éles.

A „B” szint magas agyagtartalmú, oszlopos-hasábos szerkezetű. Színében eltér, többnyire a szelvényben mozgó vas megszínezi, és vaserek, szeplők, borsók formájában is megjelenik. A „B” szint oszlopainak kialakulása az agyag térfogatváltozásához köthető. Víz hatására az agyagásványok duzzadnak, majd vízvesztés hatására zsugorodnak. Ez ellentétes irányú feszültséget okoz, hatására a mélyebb rétegekben hosszanti repedések alakulnak ki.

A „B” szint csökkenő humusztartalmú, színében többnyire vöröses, a reduktív körülmények miatt foltokban szürkés. Alapkőzet függvényében a „C” szint lehet nagyon agyagos, illetve karbonátos is, ez esetben a vízmozgás következtében mészkonkréciók is kiválhatnak a szelvényben.

mész és vas

Mész és vas – fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Képződése során az időszakos túlnedvesedés miatt fellépő levegőtlen állapot, a redukció, a tapadókészség, a száraz időszakokban fellépő erőteljes zsugorodás és repedésképződés a legjellemzőbb.

Magas agyagtartalma miatt vízháztartása kedvezőtlen, holtvíztartalma magas. A többletvíz és a savas kémhatás együttesen fokozza az agyagosodást, csökkenti a nitrogénfeltáródás ütemét, és növeli a foszforlekötődés esélyét.

Alapkőzettől és vízhatástól függően különböző altípusait ismerjük. Amennyiben megindul bennük a sófelhalmozódás, az többnyire a mélyebb talajrétegeket érinti. Amennyiben a nátrium is megjelenik, akkor már egészen kis mennyiségben is rontja e talajok alaptulajdonságait.

A művelésbe vont réti talajok általános jellemzői:

  • Humusztartalma típusfüggően 2–5%
  • Kémhatása változékony, az enyhén savanyútól a semlegesig terjed - 5,5–7
  • Kötöttsége: erősen kötöttek, KA: 50–70, de altípustól függően akár 80 is lehet

Művelésük igen nehézkes a magas agyagtartalom, a sok kötött víz és a savanyú jelleg miatt. Művelésre alkalmas nedvességtartománya szűk, nedvesen könnyen tömörödik, kenődik, rátapad a művelőelemre, száraz állapotában erősen hantosodik.

Agyagos réti talajok művelési hibái

3. ábra. Agyagos réti talajok művelési hibái – fotó: Dr. Hupuczi Júlia

Tápanyagtőkéje nagy, de a hasznosítható tápanyagkészlet már korlátozottabb. Savanyú kémhatása és magas agyagtartalma miatt a humáthatás csökkenten érvényesül: a foszfor könnyen lekötődik, felvétele nehézkes, nitrogénfeltáródási problémák léphetnek fel.

Víztartó képessége igen magas, azonban víznyelő tulajdonságai gyengék: kevés a gravitációs pórus, ezáltal a víz megül a felszínen, tovább rontva a szerkezetet, nyári melegben egy része hasznosítatlanul párolog vissza a légkörbe.

Szervesanyagvesztés hatására rossz tulajdonságai fokozódnak: még tömörebbé és levegőtlenné válik, ez sok esetben okozhat redukciót, ami toxikus hatást válthat ki a talajbiológia és a kultúrnövények esetében is.


Összefoglalva:

  • Túl tömör, levegőtlen állapot
  • Rossz vízháztartás
  • Magas tápanyagtőke
  • Nehézkes tápanyagfeltáródás
  • Erőteljes zsugorodási hajlam
  • Szűk nedvességtartományban művelhető viszonylag biztonságosan

Javítási lehetőségek:

A magas agyagtartalom adottság, ezen változtatni nem lehet. Azonban ellensúlyozható kellő mennyiségű szerves anyaggal, ami javítja a tápanyag felvehetőségét, a talaj biológiai aktivitását és a szerkezetet is.

Az erős zsugorodási hajlam rontja a növények életkörülményeit, ráadásul a nagy repedések komoly párolgási felületet is biztosítanak. Ennek kiküszöbölésére a felszínt védeni kell mulcsanyaggal.

Az erősen szerkezetes jellege miatt a folyamatos gyökértevékenységet támogatni kell. Az őszi-téli csapadékok talajba vezetésére, valamint a felszín védelmére érdemes takarónövényeket beiktatni a növénytermesztési rendszerbe. Ezek segítenek a tömör állapot lazításában, a gyökerek nyitva tartják a pórusokat, nem engedik, hogy a lefelé szivárgó víz és a felsőbb talajrétegek súlya letömörítse a gyökérrégiót.

Az erős tömörödési hajlam miatt kiemelten fontos a kímélő, felesleges terhelést mellőző rendszer kialakítása, törekedjünk minél több műveleti elem egyidejű elvégzésére a kisebb taposási kár érdekében.

4. ábra

Az erősen szerkezetes jellege miatt a folyamatos gyökértevékenységet támogatni kell – fotó: Dr. Hupuczi Júlia

A kötött réti talajok esetében tudnunk kell, hogy tulajdonságaik bizonyos határok között javíthatóak, igazán kiváló minőségű termőtalajjá nem válnak még gondos munka mellett sem, ugyanakkor kellő odafigyeléssel a víz- és tápanyagtőkéje jól hasznosítható, biológiai aktivitása fokozható.

Indexkép: pixabay.com

Ez a cikk a 10 pontos talajgyakorlatok Agroinform TechMag-ban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni, az előző számokat itt olvashatod el:

Agroinform TechMag 2025/3