Fantasztikus fogásról számolt be a Pecaverzumnak T. Gergő, aki ha pontosan leméri harcsáját, és hitelesítteti azt a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz), akkor könnyen lehet, hogy az ő nevéhez fűződne az országos csúcs.

A Bodrog-folyón, a Tisza-torkolattól két kilométerre történt a nagy fogás, amely Magyarország egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb kifogott harcsája.

Gergőnek, aki nem tartja magát nagy harcsavadásznak, néhány éve megtetszett a ragadozó halak horgászata is, és beszerzett néhány felszerelést a pergetéshez. Ezeket a botokat akkor veszi elő, amikor hideg a víz, és nem eszik úgy a békés hal, ilyenkor jó szolgálatot tesznek egy kis csukázáshoz, balinozáshoz. Így történt ez idén tavasszal is, amikor észrevette, hogy elkezdődött a dévérkeszegek ívása, megjelentek a 3-4 kilós példányok és azokra pályázó harcsák is. Elővette 150 grammos dobósúlyú pergető botját, rajta egy 40-es orsóval, azon pedig 0.25-ös fonott damillal. Eleinte csak kisebb harcsákat fogott, de aztán eljött a nagy találkozás ideje a nagy hallal is.


Elmesélése szerint eleinte semmi jel sem utalt a harcsára. Ezt követően 3,5 óráig tartó fárasztás következett, mely többször patthelyzetnek tűnt, ugyanis a hal beállt a sodrásba, és nem akart mozdulni a folyó közepéről. Eközben besötétedett, elkezdett esni az eső, a motorból kezdett kifogyni a benzin, és mindössze egy fejlámpa állt rendelkezésre. Ráadásul a horgásznak már fájt a karja, a lába, mégsem akarta átadni a botot a szintén ott lévő apósának.

„Beültem a csónak elejébe, tartottam a dobot kézzel, és mivel azt éreztem, hogy ha elkezdem erőltetni a botot, szétroppan a kezemben, ezért mondtam az apósomnak, hogy próbálja meg kézzel felhúzni az aljáról. Megfogta a damilt, a hal azonban megindult oldalra, és az volt az első, hogy szétvágta négy ujját, ömlött belőle a vér. Annyit azért húzott rajta, hogy eljött az aljától, és akkor már tudtam felfelé emelni. Aztán amikor megláttuk, hogy a hatméteres csónaknak majdnem a fele volt, akkor mindketten lesápadtunk" – részletezte a történetet Gergő. Apósa megfogta a hal száját, Gergő pedig két alkarral betámasztott a kopoltyúk mögé, majd a zsákmány feje némi küzdelem után bebukott a ladikba.

Gergő a C&R horgászat – catch and release, megfogni és visszaengedni – elvét követi, és csak nagyon ritkán visz haza egy-egy süllőt vagy pontyot, de azt is csak szigorúan három kilóig, ezért nem tudta, mit tegyen ebben az esetben. Tanácsot kért az ismerőseitől, akik azt javasolták neki, hogy ne engedjék vissza a harcsát, mert egy ekkora példány nagyon sok halat fogyaszt, és még a nagyobb pontyokat is megtámadja.

„Én visszaengedtem volna, de meg sem bírtuk emelni, vissza sem tudtuk volna dobni a csónakból" – mondta.

A partra érve döbbentek rá arra, hogy az autó, amivel érkeztek, nem megfelelő a harcsa elszállítására, így hívtak egy terepjárót. Ekkor már a visszaengedés szóba sem jöhetett, ugyanis a harcsa nem élte volna túl a megpróbáltatásokat.

A harcsa teljes hossza 256 centiméter volt, de a pontos tömege meghatározására nem állt rendelkezésre mázsás mérlegelő; becslések alapján 120 kg fölötti volt.

A hivatalos országos rekordot Kovács Gábor tartja egy 113 kilós, 230 centiméteres harcsával.

Fotók a Pecaverzumon megtekinthetők.

Az indexkép (Shutterstock) csupán illusztráció!