A nyugalom szigete a kertedben

A japánkert tökéletes hely a meditációra. Fotó: 123rf.com

A japánkert, vagyis a kandzsi, japán stílusú kert, mely akár magánházak udvarán, akár parkokban, akár buddhista templomok mellett kerülhet kialakításra, de történelmileg jelentős helyszíneken is létre szokták hozni. Létezik hagyományos japánkert, sziklakert, és kifejezetten teaszertartásokra épített teakert is.

Ahogyan a bonsai kultúra, úgy a japánkert is kínai hatásra alakult ki, majd az Edo korra érte el tökéletes, japán stílusát. A kert olyan, mint egy festmény, vagy mint egy művészeti alkotás. Egészében kell rá tekinteni. Éppen ezért sok kertet úgy terveztek meg, hogy ne lehessen bemenni, csupán az alkotó által megálmodott szögből lehessen megtekinteni. Szerencsére azért a legtöbb japánkert látogatható is.

A kertek annak idején a sintó vallás szellemeinek, a kamiknak az imádását szolgálták. A japánok szerint ugyanis ők benne élnek a hegyekben, a fákban, a sziklákban, így a természet visszatükrözi az istenek szépségét. Míg korábban kiválasztották a már meglévő kerteket, amelyek leginkább alkalmasnak találtattak, úgy manapság sok esetben az emberek alakítják ki azokat.

A japánkertek elmaradhatatlan része a víz, amely akár patak, akár tó formájában is megjelenik. Egy tipikus japánkertben megtalálható

• a víz
• a sziget
• a szigetre vezető híd
• a lámpás és
• a kerti pavilon.

Nem csak szép, nyugtató is. Fotó: 123rf.com

A japánkert egyszerre gondolkodtat el, és gyönyörködtet. Nem véletlen, hogy Japánon kívül, a világ szinte minden táján hoztak már létre ilyen csodás kerteket.

Egyes kertekbe egyenesen Japánból hozatnak díszköveket. A leggyakoribb növények a bambusz, a feketefenyő, a juhar és a különböző páfrányok. Bár a legtöbb kert csendes elmélkedésre szolgál, sok esetben különleges növényeket is megcsodálhatunk itt. A kertben végigvezető sétaút úgy van megtervezve, hogy tökéletesen végigvezesse a látogatót a kert minden egyes pontján, az előre megalkotott koreográfia szerint. Sokszor egyenetlen talajú az út, hogy a látogatónak le kelljen néznie, hová lép, majd az út kisimul, hogy amikor ismét felemeli a fejét, csodálatos látvány táruljon a szemei elé. Ezt nevezik az "elrejtés és a megmutatás" elvének.

A köveknek a japánok szerint lelke van, és ehhez méltón kell bánni velük. Általában kövekből alakítják ki a sétányokat és a hidakat, és ezzel jelképezik a hegyeket is. Ha egy kövekből álló csoportot látunk, azt mindig páratlan számú kőből építik fel, általában háromszög formában.

Ha valamiért nem lehetséges, hogy a kertben tó, vagy patak legyen, a homok megformázásával érik el, hogy szimbolizálja azt. Az önmagában álló szikla általában magát az országot jelképezi.

Ha a kert külső és belső részből áll, akkor mielőtt belépünk a belső kertbe, egy kő vízgyűjtőben meg kell mosnunk a kezünket.

Mivel minden a természetet szimbolizálja, a japánkertekben nincs szökőkút. A kis patakok kanyargósak, jelképezve ezzel a természetben megjelenő vizek sokszínűségét. Gyakran helyeznek lámpást a víz mellé, ezzel utalva a jin és a jang, vagyis a tűz és a víz együttes megjelenítésére.

Sok esetben a japánkert tavában csodálatos koi pontyok is élnek. Ezek a halak a szeretet és a barátság jelképei Japánban. Csodálatos színekben pompáznak, és az ember könnyen elveszítheti az időérzékét, ahogy gyönyörködik bennük. Leggyakrabban piros, kék, sárga, krém, fekete és fehér színűek. A koik nem aranyhalak. Általában jóval nagyobbak az aranyhalaknál, színük is változatosabb, és bajuszuk is van, amellyel az aranyhalak nem büszkélkedhetnek. Mivel a koi és az aranyhal más fajokból lett kitenyésztve, ha szaporodnak egymással, született utódaik meddők lesznek. A koik akár az egy méteres hosszúságot és az 5 kilós súlyt is könnyen elérhetik. Ideális esetben akár 60 évet is megélhetnek. Mindenevők, így a növények mellett férgekkel, rovarokkal is szívesen táplálkoznak. A koik képesek megtanulni, hogy mikor és kitől várhatják az élelmet, így kézből is etethetők.

A leggyönyörűbb kertek Kiotóban találhatóak. Rengetegen látogatnak el ide a cseresznyevirágzás, vagy akár az őszi színváltozás élménye miatt.

Akármilyen évszak is van, ha nyugalomra és szépségre vágyunk, érdemes felkeresni egy közeli japánkertet, hogy visszanyerjük az egyensúlyt.