Az ősz velejárója a hulló falevelek látványa. A látványhoz pedig hozzátartozik a levelek összetakarításával járó munka, amely ilyenkor úgy tűnik, soha nem fog véget érni. Azonban a falevelek nem csak szép látványt nyújtanak, és nem csak bosszantók lehetnek, amikor össze kell őket szedni. A komposztban kifejezetten jól hasznosulhatnak, és mulcsként is remekül fel lehet őket használni.
De vajon mi a helyzet a diófa levelével? Azt is bátran beletehetjük a komposztba? Vagy inkább meg kell szabadulni tőle?
Ezt tedd a diófa levelével
Gyakori kérdés, hogy a diófa levelét komposztáljuk, hagyjuk a fa alatt, vagy mielőbb szabaduljunk meg a levelektől? Ennek az oka nem más, mint a dió esetében az allelopátia nevű jelenség, melynek hatására a növény olyan anyagokat termel, amelyek gátolják más növények fejlődését.
Ezek az anyagok kiválasztódhatnak a növényből, és az elhalt részekből is képesek felszabadulni. Ennek oka, hogy a növény előnyökhöz akar jutni, hiszen jóval több fényhez, vízhez és tápanyaghoz fog hozzájutni, ha meggátolja a többi növényt a fejlődésben, és ezek felvételében.
A diófa levelét fel lehet használni a komposztálás során, de több időt kell neki adni. Fotó: Shutterstock
Ezért nem maradnak meg növények a diófa alatt és a környékén, sőt, még a fű sem nagyon nő a közelében. A zöld növényi részekben egy glikolizált naftalinszármazék képződik. Ez a leveleken keresztül választódik ki, és önmagában nincs allelopatikus hatása, de az esővízzel bemosódik a talajba, ahol a maradék cukrot a talaj mikroorganizmusai lebontják, és előállítják a hidrojuglont, amely tovább oxidálódik juglonná.
A juglon az aktív anyag az allelopátia során. A diófa levelének komposztálása során sokan attól tartanak, hogy ezek a hatóanyagok a komposzton keresztül bejutva a talajba, gátolni fogják a növények fejlődését. Azonban több kísérlet is bizonyította, hogy csak akkor lehet ettől tartani, ha nagyobb dózisban kerül be a diófalevél a komposztba.
Átlagosan kilenc hónap komposztálás után már egyik dózisnál sem jelentkezett negatív hatás, ezért a diófa levelét bátran komposztálhatjuk, de hosszabb időre van szükség a felhasználásáig.
Ha ősz, akkor komposzt
Az ősz kiváló arra, hogy többet foglalkozzunk a komposzttal. Ilyenkor kell megtisztítani az ágyásokat, és a bennük lévő növényi maradványok is bátran kerülhetnek a komposztba. De ilyenkor kerül felhasználásra a korábban elkészült komposzt is, hiszen ősszel következik a talaj termőképességének fokozása, szerves trágya szétterítésével, amely lehet érett komposzt, istállótrágya, gomba- vagy biokomposzt.
De a pázsit is ilyenkor kaphatja meg a komposztot, hiszen ekkor kell vékonyan megteríteni érett, tőzeges trágyával vagy komposzttal, és azt éles fogazatú gereblyével vagy gyepfogassal bejuttatni a fű tövéhez.
A komposztba most nagyon sok növényi maradvány kerül. Fontos, hogy a nyáron összegyűlt komposztanyagot is át kell forgatni. Szedjük ki belőle a véletlenül belekerült, nem korhadó anyagokat, majd az el nem bomlott szerves anyagokat rendezzük kazalba, hogy tovább tudjon érni.
A diófa levele nem csak komposztálásra jó
A diófa leveléből készült főzet remek borogatásként, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás és kötőszöveti gyengeség kezelésére, de csökkenti az ízületi fájdalmakat is. Segít a véraláfutások eloszlatásában, de használják még pattanásokra, kelésekre és korpás fejbőrre is. Azonban ehhez nem ősszel, hanem júliusban és augusztusban érdemes összegyűjteni a leveleket.
Csak ép leveleket szabad gyűjteni, és ezeket szárítás után szellős, száraz helyen érdemes tárolni. Akkor száradnak jól a levelek, ha közben zöldek maradnak és nem barnulnak meg, ugyanis a barna színű levél már nem alkalmas a gyógyászatra. Fontos, hogy olyan helyen tároljuk, ahol nem éri nedvesség.
Nem csak a szárított, hanem a friss levélből is lehet teát készíteni, azonban ilyenkor ügyelni kell a mennyiségekre, hiszen a recepteknél megadott mennyiségek a szárított levélre vonatkoznak, ellenben a frissből körülbelül négyszer annyit kell számolni.
A diófa levelét nem csak komposztálni lehet, de teát is készíthetünk belőle. Fotó: Shutterstock
A főzethez fél liter forró vízben hat órán át kell áztatni 30 g száraz levelet, majd le kell szűrni. A diólevélből készült főzetét a törökök ülőfürdős kúra során is használták, húgyúti gyulladások esetén. A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, és cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó hatását a levél tannintartalma adja, míg a baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását az ellagénsav okozza. Azonban nem mindenki számára ajánlott. Terhesség és szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott a belőle készült tea fogyasztása.
De a diófalevelet rovarirtóként is tudjuk használni. 2 liter vizet forraljunk fel, és tegyük tele az edényt diófalevéllel. Várjuk meg, amíg kihűl, majd szűrjük le és tegyük egy flakonba. Kiváló rovarriasztó lesz belőle, de arra ügyeljünk, hogy a friss vetésre ne kerüljön, mert csírázásgátló anyagot tartalmaz.
Sokan helyezik a diófalevelet a kutyák és macskák fekhelyére, mert az távol tudja tartani a bolhákat és egyéb élősködőket. Sőt, állítólag, ha a hangyák útvonalára diólevelet teszünk, akkor összezavarodnak, és hamarosan elhagyják a területet.
A diófa levele nagyon sok mindenben nyújt segítséget, ezért érdemes összegyűjteni.
