Fájdalmas olvasnivaló, nem pedig esti mese a Nébih honlapján közzétett sok tájékoztató és dokumentum: ezek nyilvánosak, és részletesen ismertetik, mi a teendő fertőzés esetén. Mint arról az Agroinform is írt, nemcsak a ragadós száj- és körömfájás betegséggel sújtott farmokon, hanem a magánházaknál tartott állatokat is azonnal le kell ölni, és emiatt számos gazda tiltakozik, érthető módon.

Vajon mi indokolja ezt a "kíméletlen leszámolást"?

Utánanéztünk:

A ragadós száj- és körömfájást okozó vírus hosszú ideig képes fertőzőképes maradni a környezetben, különösen nedves, hűvös, szerves anyagokban. Trágyában akár hetekig, fagyasztott húskészítményekben és tejporban hónapokig, levált szaruban és szárított bőrökben pedig akár évekig is túlélhet.

Az állatokban a vírushordozás általában csak néhány hétig tart, de szarvasmarhák, bivalyok vagy bölények esetében akár több évig is elhúzódhat. Tünetmentes hordozókat juhokban és szarvasmarhákban is kimutattak, míg sertések esetében ilyen esetről még nem számoltak be.


Kulcsfontosságú a gyorsaság

A rendelet szerint a fertőzött vagy fertőzésgyanús állatokat le kell ölni. A leölést állatvédelmi előírások mellett, vértelen módon kell végrehajtani, lehetőség szerint nappali világosságban vagy megfelelő megvilágítás mellett. A hatósági állatorvosok felügyelik a folyamatot, és döntenek arról is, hogy a leölés szabadban vagy épületben történjen.

A cél, hogy a fertőzés terjedését minimalizálják, ezért különösen sertések esetében a gyors beavatkozás kulcsfontosságú. A fertőzött sertésekben ugyanis igen nagy számú vírusrészecske termelődhet. Ha a fertőzött telepen sertések is vannak, ezek leölésének mindig elsőbbséget kell biztosítani.

A leölt állatok ártalmatlanítását elásással, elégetéssel vagy feldolgozó üzemben végzik, az állati hullák kezelését környezet- és vízvédelmi szempontok figyelembevételével kell elvégezni. A fertőzött telepeken a zárlat ideje alatt korlátozzák az állatok mozgását, és megfigyelési zárlatot rendelnek el.

Indexkép: Pixabay