Az erdei szamócát (Fragaria vesca) és kerti rokonát is veszélyeztetik a tavaszi fagyok, melyekre egyre gyakrabban lehet számítani a klímaváltozással szélsőségesebbé váló időjárás miatt.

A termesztett növényeinket leginkább a termés mennyisége és íze szerint nemesítették; ezen tulajdonságok sokszor az adott növény ellenálló képessége kárára rögzültek a kertészeti fajtákban. A termesztett szamóca különösen érzékeny a késői fagyokra, miközben erdei rokonai sokkal ellenállóbbak. A Karlsruhei Műszaki Egyetem szakemberei az erdei szamóca fagytűrésének titkát tárták fel, ami segítséget jelenthet az ellenállóbb termesztett eperfajták kinemesítéséhez.

A kutatók fagytűrő és fagyérzékeny erdei szamócákat hasonlítottak össze, így kideríthették, mik azok a molekuláris, biokémiai, anyagcsere- és élettani különbségek, amelyek lehetővé teszik, hogy a növény elviselje a fagyot. Kiderült, hogy a fagytűréshez egyes gének már a fagy bekövetkezte előtt erőteljesebb hatást kell hogy kiváltsanak a növényben, így termelődhetnek a szamóca sejtjeiben fagyálló anyagok. Más tulajdonságokat viszont maga a fagy érkezése aktivál – a kutatóknak most az ezekért felelős genetikai hátteret sikerült feltárni.


A jövőben ezeket az eredményeket fel lehet használni olyan szamóca termesztéséhez, amely például a fagyálló fehérjékből többet állít elő. Ráadásul ehhez géntechnológiára se lesz szükség, hanem hagyományos keresztezéssel megoldható. A szamócákban lejátszódó molekuláris folyamatok ismerete révén pedig majd az így kinemesített fajták közül könnyen kiválaszthatók lesznek a fagynak leginkább ellenállók.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Pixabay