Magyarország elsőként létrehozott üzemi kiviültetvényének tulajdonosától, Miklós Ákos Mártontól kértünk útmutatást – érdemes egyébként a termelő Magyar Kiwi Becsehely nevű Facebook-oldalát követni, ahol rendszeresen oszt meg érdekességeket a növénnyel kapcsolatban.

– Egyre többen próbálkoznak meg otthon, házikerti körülmények között a kivitermesztéssel, a családi szükséglet kielégítése érdekében. Ajánlom is ezt mindenkinek, mert nem nagy ördöngösség, de nyilván, van pár dolog, amit el lehet rontani, s aminek következtében a növény nem fog teremni – bocsátotta előre Miklós Ákos Márton. – Amit alapvetően tudni kell a kivi igényeiről, hogy a szőlőhöz hasonlóan kedveli a domboldalakat, vagy a tengerszintből kiemelkedő területeket. Leginkább a keleti-nyugati tájolású területeken érzi jól magát, mert az egész napos tűző (főleg nyári) napsütést nem tolerálja. Rendkívül vízigényes, erre figyeljünk oda és nem lehet sikeresen termeszteni fagyzugos részeken, de ott sem, ahol a késő tavaszi fagyok rendszeresen károsítanak. Ilyen szempontból sajnos, tavaly a mi évünk sem sikerült jól, újfajta, vagy legalábbis egyre gyakoribb időjárási anomáliaként megjelentek itt, a Becsehely-polai hegyen, ahol az ültetvény található, az úgynevezett szállított fagyok, melyekkel szemben nagyon nehéz védekezni. Hiszen ebben az esetben a széllel érkezik a hideg levegő, amelynek folyamatos az utánpótlása, ráadásul gyakran már abban az időszakban, amikor a kivi éppen virágzik. Ha így történik, az menthetetlenül az az évi termés pusztulását okozza. Reméljük, idén kedvezőbb időjárás lesz...

kivi

Miklós Ákos Márton: véletlenül sem szabad úgy metszeni a kivit, mintha szőlő lenne – fotó: Horváth Attila

Miklós Ákos Márton arra is rámutatott: a növény talajigényéről annyit érdemes tudni, hogy az erősen kötött, túlzottan agyagos, magas mésztartalmú talajokat nem kedveli.

Mivel a kivi nem öntermékenyülő, hangsúlyosan kell figyelnünk arra, hogy porzós és termős növényeket is ültessünk, elég egyetlen porzós, a többi lehet termős, de ha biztosra akarunk menni, akkor telepítsünk kétféle porzóst, ha lehet, különböző fajtákat.


A másik fontos eleme a termesztéstechnológiának a metszés. A szakember szerint sokan ott hibáznak, hogy ugyanúgy metszik meg a kivit, mint a szőlőt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki rövid-, hosszú csapra, vagy félszálvesszőre metszi vissza az egyéves vesszőket, akkor gyakorlatilag megszabadítja magát az az évi terméstől is, hiszen a növény a 7.-8 rügytől, a vessző végéig – az utolsó rügyek sem teremnek – hozza a termőrügyeket. Csak a letermett vesszőket kell visszametszeni egy fiatalabb elágazásig, s a fiatal vesszők végét is visszacsíphetjük, de nem fontos, ennek pusztán esztétikai jelentősége lehet.


Tehát az a lényeg, hogy ha már mindenáron analógiát keresne valaki a szőlő és a kivi metszése között, akkor a szálvesszős eljárást alkalmazza, ami 8 rügyesnél hosszabb vesszők meghagyását és a letermett részek eltávolítását jelenti. Esetleg ha előző évben nagyon buja növekedést produkált a növény, akkor érdemes a sűrítő részeket is levágni.