Jó palántát lakásban nevelni nehéz, de nem lehetetlen!

Hogyan lehet egy átlagos lakásban eredményesen zöldségpalántát nevelni? – vetődik fel gyakran a kérdés.

Nem szeretnénk senki kedvét elvenni ettől az érdekes és hasznos otthoni tevékenységtől, megértve azt, hogy mindenki már szívesen ápolná, gondozná a zöld növényeket, a tavasz hírnökeit. Sajnos ki kell jelenteni: a lakások palántanevelésre általában alkalmatlanok!

Nem zárjuk ki, hogy létezik jó déli fekvésű veranda vagy szoba, amelyben megközelíti a fény mennyisége (fényintenzitás és árnyékmentesség időtartama) a palánták minimális igényét (5-6 ezer lux és 10-12 órán keresztül), valamint a hőmérséklet is megfelelő, de tapasztalataink szerint ez nagyon ritka. Márpedig ha ezek a feltételek nem biztosítottak, csak megnyúlt, beteg növények fejlődése várható, amelyek – ha a szobában történő „nélkülözést" át is vészelték – a kiültetés után gyorsan elpusztulnak, vagy hosszan vegetálnak, minimálist teremnek.

4-6 lombleveles fejlettségű palántákat, különösen, ha a virágkezdemények is megjelentek, ültetés előtt célszerű edzeni – fotó: Shutterstock

Még mielőtt valakiben annak ötlete felmerülne, hogy a hiányzó környezeti tényezőket helyettesítsük egymással (például a fényt pótoljuk magasabb hőmérséklettel), figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ez a legalapvetőbb biológiai törvények szerint nem lehetséges!

Az egyes környezeti tényezőkkel szemben a palánták különösen szigorú feltételeket szabnak, a növényeknek vannak minimális elvárási szintjei a fénnyel, a hőmérséklettel, a vízzel és a tápanyagokkal szemben. A helyettesítés kizárt, a biológiai törvények értelmében az összes többi tényezőt mindig a leggyengébbhez kell igazítani (csökkenteni), és ez általában a lakásban a fény.

Ha valaki úgy érzi, hogy szobája, verandája megfelel a fent említett elvárásoknak, és mégis vállalkozik a lakásban történő palántanevelésre, az alábbiak szerint próbáljon eljárni.

Az 1. táblázatban feltüntettük azokat a legfontosabb adatokat, amelyek a magmennyiség és a csírázási alkalmasság meghatározásához feltétlenül szükségesek. Tűzdelés nélküli palántanevelésnél legalább 20-30%, tűzdeléses neveléshez, amikor szikleveles és két lombleveles kor között a növényeket nagyobb térállásra, cserepekbe vagy tápkockákba tűzdeljük, legalább 50% ráhagyással számoljunk!

1. táblázat: Fontosabb vetőmag-tulajdonságok

Bár a palántanevelés egy rövid időszak, mindössze egy-két hónap, mégis célszerű a növények változó környezeti igénye alapján szakaszokra osztani. Ha a magvetés előkészületeit nem tekintjük külön fázisnak, úgy a palántanevelést négy szakaszra lehet osztani, ezek a következők:

1. szakasz: magvetéstől a csírázásig; csíragyököcske megjelenése
2. szakasz: csírázás kezdetétől a sziklevél kifejlődéséig; gyökérfejlődés
3. szakasz: lomblevelek kifejlődése; gyökérnövekedés
4. szakasz: palánták edzése, előkészületek a kiültetésre

Az előkészülethez tartozik a csíraképes, fajtaazonos vetőmag biztosítása. A szobahőmérsékleten  vagy annál 5-10 ⁰C-kal hidegebb, de száraz helyen tárolt mag általában 3-4 évig megtartja csírázóképességét (1. táblázat). Az uborka, a dinnyék és a tökfélék valamivel tovább, a hagyma, a gyökérzöldségek egy-két évvel rövidebb ideig.

Szükség van jó minőségű földre, amely öntözés után is levegős marad, nem keményedik meg a teteje (nem cserepesedik), mentes kártevőktől, betegségektől és toxikus anyagoktól (pl. gyomirtóktól, fertőtlenítő- és tisztítószerektől). Ilyen célra a legjobbak a rostált tőzegek, amelyekből a kereskedelemben igen nagy a választék.

A csíráztató helyiség esetében a fény még nem kritérium, ott csupán a vetendő fajtól függően ~ 20-30 ⁰C közötti hőmérséklet a feltétel, de a kelést követően a „palántanevelőben" sok fényre van szükség, ami általában a legfőbb akadálya az eredményes palánta-előállításnak, a jó minőségű, zömök, vastag szárú, erős gyökérzetű palántáknak.

1. szakasz: Csírázás

A csírázásnak két feltétele van, magas hőmérséklet és sok nedvesség, hogy a magvak duzzadása meginduljon. Csírázási hőmérséklet tekintetében jelentős különbség van a fajok között (1. táblázat). Csírázáskor a növény a magból táplálkozik, ezért nem kritérium a csíraágy tápanyag-ellátottsága, sőt az alacsony tápanyagtartalmú közegben gyorsabb a csírázás, a kelés. A kiegyenlített talajhőmérsékletre és az állandóan nedves közegre kell figyelni. A nedvesség pótlása langyos vízzel történjen!

2. szakasz: Sziklevelek megjelenésétől a sziklevelek kifejlődéséig

A csírázás kezdetén (még csírázatlan állapotban) viszonylag kevésbé érzékeny a mag a nedvességre, de a csírázás kezdetétől, a sziklevelek megjelenésétől egy napos kiszáradás is a palánta pusztulását eredményezheti.

Nagyon nehéz ebben a fejlődési szakaszban az öntözést szabályozni, ugyanis a csíranövény gyökerei nemcsak a szárazságra, de az oxigénhiányra (túlöntözésre) is érzékenyek. Ez a probléma főleg a rossz minőségű, rossz szerkezetű talajoknál szokott jelentkezni, tőzegek esetében kis odafigyeléssel a közeg nedvessége és levegőtartalma egyensúlyban tartható.

Fényhiányra már érzékeny szakasz, különösen, ha a hőmérsékletet nem csökkentjük a kívánt értékig (2. táblázat), a palánták pillanatok alatt megnyúlnak, ilyenkor szokott jelentkezni a „palántanevelés réme", a palántadőlés gombás betegség.

2. táblázat: Palánták hőmérsékletigénye az egyes fejlődési szakaszokban (⁰C)

3. szakasz: Lomblevelek kifejlődése, erős gyökérzet képződése

Az első lomblevél megjelenése utáni gyökérzet és a lombozat erőteljes fejlesztése a cél. Fokozatosan – a fényviszonyoknak megfelelően – növelni kell a léghőmérsékletet (1. táblázat). Egyre nagyobb jelentősége van a tápanyagoknak, mindenekelőtt a foszfornak, amelyből a palánta lombtömegéhez képest ilyenkor veszi fel a legtöbbet.

A foszfor kedvezően hat a gyökerek fejlődésére és később a virágszövetek differenciálódására is. Ha eredetileg nem lett a tőzeg tápanyagokkal feltöltve, úgy nagyon híg (0,1-0,3%) tápoldattal a palánták öntözhetők. Ilyen célra érdemes valamilyen foszforsúlyos komplex-öntözőtrágyát választani. Túlöntözésre ilyenkor is érzékenyek a palánták!

Nem a palánták hossza (magassága) mérvadó a palántaminőség szempontjából – fotó: Pixabay

4. szakasz: Palánták edzése, előkészületek a kiültetésre

4-6 lombleveles fejlettségű palántákat, különösen, ha a virágkezdemények is megjelentek, ültetés előtt célszerű edzeni, hogy a palántanevelő kedvező, de a kiültetést követő kedvezőtlenebb viszonyok ne viseljék meg nagyon a növényeket.

Amennyiben szikleveles korban áttűzdeltük a palántákat tápkockákba vagy cserepekbe, úgy rakjuk szét, hogy oldalirányból is több fényt kapjanak.

Hasznos, ha kismértékben visszafogjuk az öntözést (adott esetben a tápoldatozást), ezzel erősebb gyökérképződésre serkenthetjük a növényeket.

Célszerű a hőmérsékletet is csökkenteni, sokat szellőztetni, fokozatosan a kinti hőviszonyokhoz hasonlót teremteni a palántáknak.

Nem a palánták hossza (magassága) mérvadó a palántaminőség szempontjából! Döntő a minél nagyobb, a talajt (tápkockát vagy cserepet) dúsan átszövő, fehér gyökérzet!