A televízióban látható ismeretterjesztő műsorokban (pl. River Cottage) a mezőgazdaság, benne a növénytermesztés és az állattenyésztés valami nagyon idilli, könnyed dolognak tűnik.
Az is, ha az embernek egy szép napsütéses vasárnapon, a délelőtti mise után teljesen véletlenül nincs semmi dolga, tesz egy sétát a zöldségesben, a gyümölcsösben, a karácsonyfa-telepen, gyönyörködik a természet csodáiban, vagy egyszerűen csak figyeli, ahogy a tyúkok kapirgálnak, a disznók pedig elégedetten röfögnek a vályú felett.
A tapasztalatok szerint körülbelül május-júniusig marad ilyen tiszta és gyommentes a karácsonyfa-telep – fotó: Horváth Attila
Na, ilyen ritkán van. Tavaly legalábbis nemigen fordult elő. Ha az ember főállás mellett művel több területet, akkor néha azt se tudja, mihez nyúljon. Ez 2023-ban hatványozottan így volt, amikor itt, Zalában folyamatosan esett az eső, a fű meg nőtt, mint a gomba. Emiatt amúgyis a szokásosnál is többet kellett kaszálnom, s a helyzeten tovább rontott, hogy tavasszal későbbre vártam a fenyőfák rügyezését, így elkéstem a gyomirtózással. A totális gyomirtó ugyanis a fenyőben csak akkor használható, amikor a friss tűlevelek már teljesen beviaszosodtak. Ez azt jelenti, hogy esetemben például most a lucfenyőt március közepén gyomirtóztam, ami igen jó döntés volt, mert most kezdenek a fák hajtani. Ennek köszönhetően most szép tiszta az ültetvény, s remélem még jó ideig az is marad, mert legközelebb majd csak szeptemberben lehet gyomirtózni, a most kibomló új tűlevelek addigra kapják meg azt a viaszréteget, ami már nem engedi, hogy a glifozát felszívódjon a zöld növényi részeken keresztül.
A két süldő: nyugodtak, csak esznek és alszanak. Most is csak azért keltek fel, hogy barátkozzanak a gazdival. Pedig ha tudnák, mire készülök decemberben... Dehát ahogy mondani szokták: C'est la vie...– fotó: Horváth Attila
Közben megérkeztek az új süldő sertések is, ketten vannak, ennyi már képes biztosítani egy 5 tagú család éves hússzükségletét. Nem akarom elkiabálni, de ezekkel talán jobban járok, mint a tavalyiakkal, azok egyszerűen nem híztak meg, olyan lapos volt a horpaszuk, mintha agár kutyákat vágtunk volna decemberben. A mostaniak szépen izmoltak, nyugodtak, nem kóborolnak egész nap az ólban, csak esznek és alszanak. Egyetlen hónap leforgása alatt – azóta vannak nálunk – közel kétszer akkorára híztak. Ha minden jól megy, decemberre elérhetik a 200-200 kilós vágósúlyt is.
A gyümölcsösben is egyre gyakrabban kell permetezni – és füvet nyírni – fotó: Horváth Attila
A gyümölcsösben már elvirágzott a barack, most nyílik az alma és a körte, ilyenkor van itt az ideje a monília elleni védekezésnek. A virág teljes nyílásakor kell kijuttatni a készítményt, akkor a leghatásosabb, de amúgy mindig jól jön...
A fűtetlen fóliasátorban növésnek indult a hónapos retek, körülbelül két hét múlva friss, lédús, roppanós retket falatozhatunk. Sajnos, húsvétra nem jött össze, mióta 2013-ban és 2014-ben is csonttá fagyott a kikelt növény (és nem is hozott gumót, hanem a hideg hatására magszárba ment), szóval azóta nem kapkodom el a vetést. Inkább legyen később, de akkor biztosan.
Szépen növekednek a fejes káposzta-, karalábé- és fejes saláta palánták is, utóbbiak hamarosan szét lesznek ültetve egy másik fóliasátorba, előbbiek pedig mennek ki a szabadba.
Szépen növekszik a hónapos retek. Nem baj, ha később lesz, de akkor legalább biztosan – fotó: Horváth Attila
Kikelt a sárgarépa is, amit bakhátakra vetek évek óta, így ugyanis sokkal szebb, vastagabb, egyenesebb gyökértestek nyerhetők, hiszen körülbelül 20 centiméternyi talajréteget nyerünk pluszban. Sajnos, egyik napról a másikra apró meztelen csigák 30-50 centiméteres szakaszokon csontra lerágták a frissen kikelt, aprócska növényeket. A szép az egészben az, hogy nappal sehol sincsenek ezek a dögök, pontosabban visszahúzódnak a talajba, s ha az ember nem kel fel reggel korán (szinte hajnalban) és nem megy ki a kertbe, hogy kiderítse, mik tüntetik el a növényeit, akkor csak azt konstatálhatja, hogy drasztikus gyorsasággal fogy a sárgarépa. Nyálkát ugyanis nem látni se a földön, se a növényeken. Nosza, rögtön körbeszórtam a sorokat csigaölővel, amivel reményeim szerint jelentősen sikerült gyérítenem az élősködőket. Most már csak imádkozni kell, hogy a cucc gyorsabban hasson, mint ahogy fogynak a növénykék...
Ilyen bakhátakra vetem a gyökérzöldségeket. Nem könnyű kézzel, kapával felhúzni őket, főleg agyagtalajon, de megéri – fotó: Horváth Attila
Ahogy sokasodnak a munkák, egyszer csak azon találja magát az ember, hogy minden nap van tennivalója délutánonként. A legbrutálisabb a csemegekukorica-szedés 3 hetes szezonja: olyankor egyik nap 2-300 csövet kell leszedni, elcsomagolni, nyugtát írni mindegyikhez, majd másnap kiszállítani a megrendelőnek. Közben esetleg kaszálni is kell, vagy kapálni – néha tényleg úgy érezzük, vért izzadunk azért, hogy minden flottul menjen.
Ja, és elindult húsvétkor a spárgaszezon is: június közepéig kétnaponta szedhetjük a sípokat.
Hiába, ilyen ez a mezőgazdaság – aki ezt szereti (vagyunk páran), az talán még azt is jól viselné, ha egy kíméletlen uraság korbáccsal ütné-vágná minden egyes nap...