Ha betartunk néhány alapszabályt, biztonságosan elvégezhetjük az őszi szezonban fáink koronaritkító metszéseit, így sokáig egészséges, szép lombú fáink lehetnek. Mégsem biztos azonban, hogy ez a megfelelő időpont – ahogy az sem, hogy egyáltalán van ilyen – írja az egy.hu.
A ritkító metszés alkalmával arra kell figyelnünk, hogy a metszési munkálatok után a fa eredeti koronaformája és mérete is megmaradjon – fotó: pixabay.com
Tanuljuk meg a koronaritkító metszés alapjait!
A korona ritkításának legtöbbször az a célja, hogy az elvégzése után több fény hatoljon keresztül a fán, csökkenjen a széllel szembeni ellenállása és a törzset is kevesebb nehéz ág terhelje. Egy körültekintő ritkító metszéssel főként a másodlagos és a kevésbé életképes vesszőket, ágakat távolítjuk el.
Főszabály az, hogy a lemetszett részek a korona tömegének öt, maximum tíz százalékát tegyék ki, de még a legindokoltabb esetben sem vághatunk le több mint tizenöt százalékot! A ritkító metszés alkalmával arra kell figyelnünk, hogy a metszési munkálatok után a fa eredeti koronaformája és mérete is megmaradjon. A ritkítás célja, hogy az ágak struktúrája egyenletes és egyenletesen eloszló legyen.
Ritkító metszésre azért van szükség, mert minél nagyobb egy fa, annál jobban fennáll a veszélye az önárnyékolásnak, a felkopaszodásnak és a sebgyógyulás vontatottá válásának.
A fák leárnyékolt részein ugyanis a fényhiányos lombozat képtelen megfelelő mennyiségű asszimilátát előállítani (asszimilátának nevezzük a táplálékot, azaz a levelekben a vízben oldott sókból kialakított szerves anyagokat), viszont a korona aktív részében megfelelő a tápanyagellátás, a sebek gyógyulása is gyorsabb, a fertőzések is ritkábban jelentkeznek. Erre az optimális állapotra törekszenek a kertészek és termelők akkor, amikor magy odafigyeléssel alakítanak ki egy koronaformát.
Mikor metsszük a fák lombkoronáját?
A szakemberek többsége a nyári metszéseket javasolja, mert ilyenkor a fák nagyon aktívak, azonnal képesek gyógyulni, a sebek gyorsan záródnak. Ez az ideális időpont tehát minden esetben – ennek ellenére azonban gyakran előfordul, hogy nem tudjuk a megfelelő időpontban elvégezni a szükséges kerti teendőinket. Ha a fa is jó állapotban van, akkor ősszel is elvégezhetjük a ritkító metszéseket.
Két dologra azonban ekkor is különösen figyelnünk kell: a lombhullásra és a hőmérsékletre. Lombhullás idején és az azt követő hetekben érdemes kerülnünk a metszést, mert ilyenkor húzódik vissza a törzsbe a tápanyag. Mínusz öt fok alatti hidegben pedig azért nem szabad elvégezni, mert a sebfelületek fagykárt szenvedhetnek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy hetekkel lombhullás után, de még fagymentes időszakban vegyük elő e célból a metszőollót, és különösen figyeljünk arra, hogy az általános metszési szabályokat minden esetben tartsuk be. Ilyen, hogy fertőtlenítsük minden fa után az eszközeinket, ezzel elkerülve a betegségek átvitelét.
Milyen előnyei vannak az ilyenkor elvégzett metszésnek?
Annak ellenére, hogy a növekedési időszak kezdete, illetve a nyár számít az ideális metszési időszaknak, az ősz végi, téli metszésnek is vannak előnyei:
- lombtalan állapotban jobban átlátható a fák szerkezete, és a hibák, sokkal könnyebben felfedezhetőek a sérülések
- kevésbé avatkozunk bele a fa élettani folyamataiba, elkerülhetjük a fák vérzését és a nedvveszteséget is.
Azonban nagy hátránynak számít, hogy a vágás után nem indul meg a sebszövet-képződés. és a metszéssel megnyitott szállítóedényeken keresztül nagy mennyiségű tápanyag megy veszendőbe, és a folyamatos nedvesség miatt megnő a metszlap odvasodásának a veszélye.
Nincs tökéletes megoldás
Döntéseinket sokféle körülmény határozza meg a metszeni kívánt fajtól kezdve a várható időjáráson át. Sok kertművelő preferálja a lombhullás utáni metszést, mert ilyenkor kevesebb a zöldtömeg, amit meg kell mozdítani, kevesebb a szállítási feladat.
A metszés egy olyan művelet, amit a fa hosszabb életben maradásának, bővebb termésének vagy védelmének érdekében végzünk el, ezért mindig gondoljuk át, hogy biztosan szükség van-e rá, és ha igen, körültekintően járjunk el!
A hangsúly mindig az egyensúlyon van: a növény föld alatti és föld feletti részének egyensúlyán, azaz a gyökérzet és lombkorona harmóniáján.
_fill_540x300_0.jpg)
