Mézédes, pedig nem kell bele cukor. Olcsó, tápláló és elképesztően egészséges. Igazi vitaminbomba, amelyre akkor is számíthatunk, amikor nem hemzsegnek körülöttünk a vitaminnal teli zöldségek és gyümölcsök. Az egyik legrégebb óta készített édességünk, mégis méltatlanul kevesen ismerik a csíramálét.
Nem véletlen, hogy Jókai Mór az Aranyemberben is megemlíti a "felséges, mézédes csíramálét". Csongrád megyében, Szentesen nagyon gyakran találkozhatunk vele, de máshol is kedvelik, azonban sok helyen egészen másképp nevezik. Hívják még csiripiszlinek, kőtésnek, biracsnak vagy mérának, de mindegy is, hogy nevezzük, a lényeg, hogy igazán nagyon finom és egészséges. Azonban, ha egyszer kipróbáltuk, készüljünk fel rá, hogy nem fogunk tudni lemondani a csíramáléról.
Csongrád megyében tudnak valamit...
Szentesen és környékén bárkit megkérdezhetünk, mi is az a csíramálé, egészen biztosan nem néznek ránk furán, ráadásul nemcsak hogy ismerik, de kedvelik is ezt a méltánytalan módon elfeledett finomságot. Mert sajnos hazánk többi térségében kevesen ismerik ezt az igazán olcsó és laktató édességet. Pedig még Finnországban is igazán különleges csemegének számít, ahol tejszínhabbal fogyasztják, és nem véletlenül nevezik mannának.
A csíramálé alapja a búzacsíra. Fotó: Shutterstock
A cukor ára manapság sem alacsony, de amikor a paraszti konyhákban még elérhetetlennek számított, nehéz volt édességet tenni a családi asztalra. Azonban a csíramálé igazán olcsó és édes finomságnak bizonyult, hiszen semmi más nem kellett hozzá, mint búza és víz. Ráadásul még a böjt idején sem volt tilos ez az igazán tápláló nyalánkság, amely még az immunrendszerünket is tökéletesen karban tudja tartani.
A csíramáléban nincs semmilyen adalékanyag, színezék, mesterséges aroma, de még cukor se kerül bele. Ellenben van benne rengeteg vas, E- és többféle B-vitamin, igazán tápláló, de emellett könnyen emészthető és még a szervezetünk méregtelenítésében is számíthatunk rá. Csodálatosan édes ízét annak köszönhetjük, hogy a gabonában lévő keményítő a sütéskor szőlőcukorrá és malátacukorrá alakul át.
A búzacsíramálé kétféle elkészítési módja terjedt el az országban. Míg a nyugati területeken csírás lisztet őröltek, amiből vízzel tésztát kevertek, addig az ország többi területén a csírás gabonát megtörték, majd langyos vízben megmosva búza- vagy rozsliszttel keverték. Ezután az egészet tepsibe öntötték, majd kisütötték, és magában vagy lekvárral, dióval vagy mákkal ízesítve fogyasztották.
Amikor eljött a csíramálé készítés ideje, nem gondolkodtak kicsiben. Annyit készítettek, hogy a család apraja-nagyja, és még a szomszédság is jól lakjon belőle. Ki sem szedték a tepsiből, hanem körgyűltek, és mindenki a saját kanalával fogyasztotta. Ebéd utáni csemegeként hidegen is kiváló, de langyosan is egészen különleges élményt jelent a fogyasztása.
Így készíts csíramálét
A csíramálé nem az az édesség, ami hirtelen eszünkbe jut, utána kiszaladunk a konyhába és gyorsan összedobjuk. Jó pár nappal előre kell gondolkodni, de mind az ára, mind az íze, mind a szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásai miatt érdemes felkerülnie a családi étlapra.
A búzacsíramálé fényes, barna tetejű, belül világosabb, lágy, kásás állományú, nagyon édes sütemény. Szentes környékén könnyedén hozzáférhetünk a boltokban is, ahol leginkább átlátszó kis dobozokban kapható, de mi magunk is könnyedén elkészíthetjük ezt a különösen finom édességet. Fontos, hogy bio búzát vásároljunk hozzá, hiszen nem tudhatjuk, hogy a takarmány búzában mennyi a növényvédőszer maradvány.
1. A kiválogatott, egészséges és ép búzaszemeket szórjuk üvegtálba, és öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Másnap tiszta vízzel alaposan mossuk át a szemeket, majd a megduzzadt búzát tegyük tálcára vagy tepsibe, két egyenletesen nedvesen tartott konyharuha közé, és permetezzük gyakran vízzel, nehogy kiszáradjon. Ha nedves ruhával letakarjuk, akkor mindkét körülményt, a sötétséget és a nedvességet is biztosítani tudjuk a búzaszemek számára, amely szükséges a csírázáshoz.
A csíramálé nagyon olcsó, nagyon finom és elképesztően egészséges. Fotó: Vida-Szűcs István
2. A csíráztatást addig végezzük, amíg a csírák mérete el nem éri a 3-5 cm-t., azonban ügyeljünk rá, hogy a csíra ne induljon erjedésnek. Ezt elkerülhetjük, ha időnként egy tálca segítségével megfordítjuk.
3. Ezután húsdarálón, vagy mozsárban törjük meg a csírát és öntsünk hozzá langyos vizet.
4. Ezután a vízzel alaposan keverjük el a pépet. Egy szűrőbe tegyünk konyharuhát, és öntsük bele a pépet. Facsarjuk ki alaposan, a folyadékból pedig tegyünk el egy pohárral. A pépet keverjük csomómentesre annyi liszttel, hogy sűrű palacsintatésztához hasonló állagú masszát kapjunk.
5. A masszát öntsük tepsibe. A félretett folyadékot öntsük rá a tetejére elosztva, majd 150 Celsius-fokos sütőben másfél óráig süssük a csíramálét. Akkor lesz tökéletes, amikor a teteje csodaszép aranybarnára sül, és ropogós lesz. Forrón azonban ne fogyasszuk, várjuk meg, amíg langyos lesz, majd vágjuk kockára, vagy együk, ahogy csak jólesik.
6. Ehetjük üresen, de tehetünk rá kompótot, fahéjat, tejszínhabot, vagy lekvárt. Csakis a fantáziánk szabhat neki határt.
+1 Sok családban egyszerre több tepsivel is készül belőle. Az egyik tepsit jobban, míg a másikat kevésbé sütik meg, így azok is jól járnak, akik a ropogós, és azok is, akik inkább a szaftos változatot kedvelik. Ráadásul, mivel hűtőben eltartható, így egyszeri időráfordítással sokáig kitart ez a csodás finomság.
Jó étvágyat kívánunk!
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
