A paradicsomtermesztés sok százados története során, eddig senki sem tudott olyan paradicsomot kinemesíteni, amelynek hozama és ízanyag egyaránt elfogadható.

Francis Mojica spanyol nemesítő 12 évvel ezelőtt egy korszakalkotó felfedezést tett, amelynek értékét maga sem ismerte fel igazán.

Megfigyelte, hogy egyes mikrobák egy apró „ollóval" védekeznek a behatoló vírusok ellen, genetikai anyaguk feldarabolásával.

A kijelölt úton tovább haladva a Nobel-díjas Emmanuelle Charpentier francia és Jennifer Doudna amerikai biokémikus felfedezte a CRISPR mikrobiális ollót, amelynek segítségével később génszerkesztéssel egy ideálisnak tekinthető paradicsomfajtát sikerült létrehozni.

paradicsom

Eddig senki sem tudott olyan paradicsomot kinemesíteni, amelynek hozama és ízanyag egyaránt elfogadható – fotó: pixabay.com

Ennek a paradicsomnak a 100 grammos, élénkpiros színű bogyói azonos méretűek és kiváló ízűek, 12 Brix fokos cukortartalmuk csaknem kétszeresen meghaladja a termesztésben lévő egyéb fajták átlagát.

Szakértők szerint további lehetőségek is vannak a fajta tökéletesítésére és újak létrehozására.


Az 5.000 évvel ezelőtt indult paradicsomtermesztés egy izgalmas történet. Elsőként a dél-amerikai indiánok figyeltek fel az ehető bogyókat termő gyomra, és elkezdték azt szaporítani. Ettől kezdve a ennek a növénynek a termesztése bámulatos eredményt produkált, míg a néhány apró bogyót hozó vad növényből a több mint 100 paradicsomfajta kialakult.

Ehhez évszázadokon keresztül sok-sok nemesítő és gazda közreműködésére volt szükség, akiknek többsége – egyetemi végzettség nélkül – igyekezett valamit hozzátenni ahhoz, hogy a paradicsom színesebb, ízesebb és elfogadhatóbb legyen. A termés minőségét azonban mindig csak a hozam és a rezisztencia rovására sikerült javítani.

Forrás: elpais.com

Indexkép: pixabay.com