A paradicsom nálunk is a legnépszerűbb, legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségnövény, a frissfogyasztásra kerülő termés jelentős részét kisüzemekben, házikertekben állítják elő. Az évek során sokat fejlődött a termesztési módja, javult a színvonal, ezzel együtt a minőség és a megbízhatóság is.
Az idősebb kertészkedők még jól emlékeznek az úgynevezett karós paradicsomtermesztésre, amelynek modernizált változata a napjainkban alkalmazott támrendszer mellett történő szabadföldi paradicsom nevelése. A nagy termésmennyiség és a kiváló minőség alapján nyugodtan nevezhetnénk szuperintenzív művelési módnak is (1. kép), annak ellenére, hogy gépek nélkül, kiskertben, házikertben vagy hobbin is megvalósítható.
Nagy termést, kiváló minőséget lehet elérni a támrendszer melletti paradicsomtermesztéssel – fotó: dr. Terbe István
A termesztésre kiválasztott területnek alapvetően két adottsággal kell rendelkeznie: jó minőségű öntözővízzel és jó szerkezetű középkötött (37-42 KA) vagy homokos vályogtalajjal (30-37 KA).
Meg kell jegyezni, hogy a homoktalajok (25-30 KA) is alkalmasak az intenzív paradicsom termesztésére, de ennek feltétele alaptrágyázáskor (ősszel) a nagy adagú (10-15 kg/m2) szerves trágya talajba munkálása és a nagyobb vízfelhasználás lehetőségének megteremtése.
Nem nevezhető környezeti adottságnak, de az ilyen paradicsomtermesztési technológiával kapcsolatosan további alapvető elvárás, elengedhetetlen kritérium a szaktudás, az odafigyelés, amihez írásunkkal szeretnénk segítséget nyújtani az arra vállalkozóknak, továbbá felhívni a figyelmet a körültekintő, lelkiismeretes növényápolás szükségességére!
Miért nem hagyományosan, miért támrendszer mellett?
A „talpra állított" növényzet – legyen az paprika, uborka vagy paradicsom – jelentősen különbözik a hagyományos támrendszer nélküli bokorműveléstől, számos előnye, de néhány hátránya is van:
Támrendszer melletti termesztés előnyei:
- Alkalmazásával lényegesen nagyobb, a hagyományos termesztés termésmennyiségének többszöröse érhető el.
- Lényegesen kisebb felületet igényel.
- Jobb minőségű, tisztább termés takarítható be róla.
- Könnyebb az ápolása.
- A növényvédelmi munkák nagyobb hatékonysággal alkalmazhatók.
- Jobban kézben tartható, könnyebben szabályozható a növény fejlődése.
- Könnyebb és gyorsabb a szedés.
Támrendszeres termesztéssel járó hátrányok:
- Nagyobb szaktudást, lelkiismeretesebb gondozást igényel.
- Több kézimunkával jár a termesztés.
- Nem minden fajta, csak az úgynevezett folytonnövő vagy féldeterminált típusok alkalmasak a termesztéshez.
- Pluszköltséget és -munkát jelent a támrendszer kiépítése.
- A nagyobb víz- és műtrágya-felhasználásból adódóan magasabbak a költségek.
- Helyrevetéssel nem, csak palántázott paradicsommal javasolható a termesztés.
- Nagyjából sík terület legyen, enyhe lejtő esetén a sorokat a szintvonalakkal párhuzamosan kell kialakítani.
- A túl szeles, erősen széljárta területet kerülni kell.
- Kötöttség tekintetében a lazább (homokos) vályogtalajok (30-42 KA) a legalkalmasabbak.
- Semleges vagy enyhén savanyú talajkémhatás.
- Szikesedésre nem hajlamos, 25-30 cm vastag, vegyszermentes talajréteg.
- Jó minőségű, klórmentes, nem szikesítő hatású öntözővíz.
|
Támrendszer kialakítása
A jól megépített támrendszer hosszú éveken át alkalmas a paradicsom nevelésére.
A jelentős talajtaposási károk miatt az építést, drótok, karók igazítását célszerű még ősszel az ásás előtt elvégezni. Négyzetméterenként a folytonnövő fajtákból legfeljebb 2 db-ot, a féldetermináltakból, amelyek 10-12 fürt után befejezik a hosszanti növekedésüket, maximum 2,5-3 db-ot ültessünk (0,4-0,5 m tőtávolság), és ennek megfelelően alakítsuk ki a támrendszert. Sűrűbb ültetés az ápolási, növényvédelmi stb. okok miatt nem javasolt, de ha van rendelkezésre álló terület, úgy akár 20-30%-kal is tovább növelhető a fent említett tenyészterület.
A sorok közötti távolság 1,2-1,6 méter legyen, ennek megfelelően ássuk le a 2,4-2,5 m hosszú oszlopokat kb. 50-60 cm mélyre. Soron belül – számolva a növény súlyával és a szél nyomásával is – 3-4 méterenként helyezzük le egymástól a karókat. Homok esetében lehet mélyebbre vagy sűrűbbre tenni a lehetőség szerint akácfából készült karókat vagy vasoszlopokat.
Az oszlopok tetején 0,3-0,5-ös acéldrótot rögzítünk, amit feszesen húzunk ki, ugyanis laza drót esetén a szél a növényeket erősen mozgatja, letépi, szaggatja. Biztonság kedvéért még középtájon, kb. 0,8-1,0 méter magasságban egy második drótot is lehet kifeszíteni. A támrendszer stabilitását nagyban növeli, ha a sor legszélső karóin tovább vezetve a drótot a földhöz is lecövekeljük.
Többféle megoldás létezik, van, ahol ikersoros formában alakítják ki a támrendszert, azaz az oszlopokra kereszt irányban léceket rögzítenek, és így két drót kifeszítésére nyílik lehetőség (2. kép). Az ikersor alkalmazása gazdaságosabb, kevesebb karót igényel, jobb a növények számára a mikroklíma, ugyanakkor az ápolást, permetezést, de a szedési munkákat megnehezíti. Ikersor esetén valamivel szélesebb utat hagyunk az oszlopok között, fontos, hogy a fent javasolt tenyészterület kijöjjön.
Sokan az ikersoros támrendszert választják a paradicsom termesztésére is – fotó: dr. Terbe István
Talaj-előkészítés ültetéshez
A jó minőségű talaj alapfeltétele a sikeres paradicsomtermesztésnek. Ez alatt sokan a bőséges tápanyagellátást értik, pedig a talajok kívánt tápanyagtartalma – ha a jelenlegi műtrágyaárak mellett nem is olcsón – alaptrágyázással, fejtrágyázással könnyen megteremthető.
Sokkal nehezebb a jó talajszerkezet kialakítása, amelyhez nagy mennyiségű (8-10 kg/m2, homokon 10-15 kg/m2), jó minőségű, érett szerves trágya szükséges. A szerves trágyát lehetőleg még ősszel, de semmi esetre sem közvetlenül az ültetés előtt kell a talajba dolgozni. Az ültetés ne tömörödött, de mindenképpen ülepedett talajba történjen.
Tavasszal induláskor semmi esetre sem cél a túlzott tápanyagfeltöltés. Az agyontrágyázott talajnak magas a sóértéke (EC), ami a palánták gyökeresedését hátráltatja. Ültetés idején fontos a foszfortrágyázás (pl. 2-3 dkg/m2 szuperfoszfát), ami mindig sekélyen (5-10 cm) a fiatal növények gyökérmagasságába történjen, nitrogénből és káliumból 1-1 dkg/m2 fedezi egy-két hétig a kiültetett palánták tápanyagigényét.
Az ültetéskor a magágy nedves, vizes legyen!
Indexkép: Pixabay