A tészta az egyik leggyorsabban és legsokoldalúbban elkészíthető fogás. De mitől lesz kulináris élvezet egy tésztaétel? Milyen alakú tésztát érdemes választani? És azt tudod, hogy nagyon könnyű elrontani a tésztafőzést?

Tésztafélék: mindegyik másra jó

Az eredeti tészta általában lisztből (főként durumbúzalisztből), vízből és sóból áll, de vannak tojással készült tészták is. A pasta di semola di grano duro az a tészta, amelyet durumbúzalisztből, vízből és egy kis sóból készítenek, az all'uovo tészta pedig az, amit tojásból, lisztből és sóból állítanak elő.

Olaszországban még ma is él a házi tészta készítésének hagyománya, és nagyon sokféle tésztát készítenek. Vannak olyan tészták, melyek csak egy bizonyos régióra korlátozódnak, és vannak világszinten is ismert formák. Ezek közül a legismertebbek az alábbiak.

Canelloni: hosszúkás, üreges tészta, amelyet általában megtöltenek, gyakran ricottával.

Pappardelle: széles tésztacsíkok, amelyeket hagyományosan paradicsomos-makrélás szósszal készítenek.

Tagliatelle: vékonyabb tésztacsíkok, sokszor láthatjuk kis gombócokban. Füstölt lazaccal, paradicsomos szósszal igen népszerű.

Spagetti: a legismertebb, hosszúkás tészta, melyet a leggyakrabban húsos szósszal tálalnak.

Penne Rigate: a pennetészta esetében a halas tejszínes szósz az igazi klasszikus.

Farfalle: a kis csokornyakkendőre emlékeztető tésztát rukkolás, paprikás szósszal szeretik a legjobban.

Fussilli: a dugóhúzóra emlékeztető tésztát cukkinis szószokhoz használják.

Orecchiette: a Pugliából származó kis fülecskéket olívabogyós, paradicsomos szósszal szeretik elkészíteni.

Ditaloni: a gyűszű alakú tésztát zöldséges levesekhez használják.

Casarecce: részben felcsavart pappardelle, padlizsános, darabos szószokhoz használják.

tészták

Vannak olyan tészták, melyek csak egy bizonyos régióra korlátozódnak, és vannak világszinten is ismert formák – fotó: Pixabay

Mi az az al dente?

Az al dente olasz kifejezés, jelentése: „a foghoz". Ez mutatja meg, hogy a tészta megfelelően készült-e: a lényeg, hogy puha legyen, de még éppen roppanós. A pépesre főtt tészta állítólag szégyent hoz az olasz hírnévre. De hogyan lesz al dente a tészta?

Egyesek szerint akkor jó, ha még kis fehér pöttyöket látsz a tészta kóstolásakor; mások szerint éppen az a jó, ha ezek a pöttyök már nem látszanak. A megoldás a „harapásteszt", azaz a készültség előtti pár percben érdemes kóstolni. Ha még a fogaid enyhe ellenállást tapasztalnak, de a tészta maga már puha, akkor elkészült az ételed. Más azonban az al dente egy friss és egy száraztészta esetén, ugyanis a friss tésztát csak rövid ideig kell főzni.


A tésztafőzés során legyakrabban elkövetett hibák

Több olyan lépés is van a tésztafőzés során, mely elronthatja a végeredményt.

Olaj a vízben

Általában olívaolaj vagy étolaj kerül a vízbe tésztafőzéskor, azonban ez teljességgel felesleges. Ha olívaolajat adunk a forrásban lévő vízhez, az olaj a felszínen marad, és a tésztánk nem szív fel belőle semmit.

Só nélkül?

Ha a tészta íze a lényeg, mindenképpen sózni kell, de van, aki szerint ez szentségtörés. Ha sót adsz a vízhez, a tészta főzés közben felszívja azt, így egyenletesen sós ízt kapsz, ami jót tesz az ételnek.

Törve?

Ha te is össze szoktad törni a spagettitésztát, jó, ha tudod, hogy bár így könnyebben elfér az edényben, de a tészta ereje az alakjában van. Ha összetöröd, elveszik a lényeg.

Nem minden tészta ugyanolyan

Mindegyik tészta másképp készül, s az ázsiai és olasz tésztákat is külön kell kezelni. A búzatészta, mint az udon, jellemzően ruganyos állagú, és jobban bírja a hőt. A rizstészta hajlamos pépessé válni, ezért főzés közben alaposan figyelni kell, sőt éppen csak főzni. Az üvegtészta számos különféle keményítőből készíthető, beleértve a tápiókát, a burgonyát és a mungóbabot. Kényesek, ezért nem mindegy, hogyan készíted el őket.

Öblítsük?

Ha búzából készült tésztát használsz, a főzés utáni lecsepegtetés és öblítés több okból is rossz ötlet. Így elveszik az az értékes tésztavíz, amely tökéletes arra, hogy az utolsó pillanatban visszaöntsd az ételbe, és ezzel sűrítsd a tésztaételed, továbbá így arra ösztönzöd a tésztákat, hogy összetapadjanak. Inkább emeld ki a tésztát egy fogóval és tedd a szószos tálba, ezzel sokkal jobbat teszel az étellel.

Ahány tészta, annyi felhasználási mód

Több mint 200-féle tészta létezik, ez pedig legalább ennyi felhasználási módot jelent. Ne hagyjuk figyelmen kívül a tészta alakját. A vékonyabb tészták jobban illenek a lágy szószokhoz, a vastagabbak a sűrűbb feltétekhez, az apróbb formák pedig remekül illenek a levesekbe.

Tészták a világ körül

Bár Európában inkább az olasz tésztákat fogyasztjuk, az ázsiai gasztronómiában legalább akkora szerep jut a tésztáknak, mint Olaszországban.

A kínai, japán, vietnámi vagy thai kultúrában a tészta különleges helyet foglal el. Számos tésztaféléjük létezik, és mindet más ételekben használják.

Udon tészta: fehér, semleges ízű tészta, amit szárítva és frissen is megvásárolhatsz. Meleg levesek alaptartozéka.

Chow Mein: tojással készült, kínai tészta, amely a sült tészták alapja. Sötét szósszal, zöldségekkel, hússal vagy tofuval készítik.

Ramen: a japán ramen leves elengedhetetlen alapanyaga, amely sárga, ízes, semmihez sem fogható textúrájú. Sokan úgy tartják, igazán jó rament csak olyan helyen lehet enni, ahol házilag készül a tészta.

Soba: hajdinalisztből és vízből készül, a legjobb minőségű tészták kizárólag hajdinalisztből készülnek. Magas fehérje- és rosttartalma miatt nem klasszikus tészta, salátákba, levesekbe, húsos, forró tésztaételekbe használják.

Rizstészta: rizsliszt és víz kombinációjával készül, gluténmentes, sőt diétás tésztaként ismert. Szószos ételek, levesek fontos eleme. A pad thai és a pho elengedhetetlen alkotóeleme.

Üvegtészta: tápióka- vagy mungóbab-keményítő és víz elegye, de van, ahol édesburgonya-keményítőből vagy burgonyakeményítőből készül. Hosszú, vékony, zselatinos állagú, salátákba kiváló.

Forrás: greendex.hu

Indexkép: Pixabay