A világ második legdrágább fűszere nem más, mint a vanília, ami egyben az egyik legelterjedtebb ízesítő is a modern konyhában. Bár mindenki ismeri, valójában kevesen tudják, milyen hosszú és munkaigényes úton válik a trópusokon termő növény az édességek krémes ízvilágának koronázatlan királynőjévé.

A vanília az orchideák közül az egyetlen ehető faj, melynek hüvelyszerű termése, a vaníliarúd, komplex aromák tárháza. Termesztése igazi kihívás: a virág csak egyetlen napig él, így a beporzása kézzel történik, majd a termés 9 hónap alatt érik be. És ezután jön a java: egy évig tartó érlelési folyamat szükséges ahhoz, hogy kialakuljon az a különleges illat- és ízvilág, amit annyira szeretünk.

Az eredeti vanília különlegességét az is adja, hogy ízjegyei földrajzilag eltérőek: a bourbon vanília rumos, a tahiti édeskés, míg az indonéz enyhén füstös karakterű. Mindezeket azonban csak az ínyencek érzik, ugyanis a vaníliás termékek 99%-a mesterséges aromát tartalmaz.


A vanília legfontosabb összetevője, a vanillin, olyan vegyület, amely az agyműködésre is hat: serkent és függőséget okoz – ezt az élelmiszeripar is alaposan kihasználja. Ezért fordulhat elő, hogy gyakran már a bébiételek is vaníliás ízvilágot hordoznak.

Miközben a világ egyre több természetes vaníliára vágyik, Madagaszkár – a legnagyobb termelő – súlyos társadalmi és környezeti terhet visel. Az erdőirtás, a biodiverzitás pusztulása, a gyermekmunka mind-mind árnyalja ezt az édes fűszertörténetet. Így a vanília íze mögött egy sokkal keserűbb valóság húzódik meg, amit vásárlóként is érdemes szem előtt tartanunk. Ha igazi vaníliát vásárolunk, keressük a fair trade jelzést – így nemcsak az ízélményt, de a fenntarthatóságot is támogatjuk.

Forrás: greendex.hu

Indexkép: Pixabay