A gumós édeskömény nem mondható újdonságnak, tekintettel arra, hogy több ezer éve termesztik. Legfeljebb nálunk annyiból tekinthető újnak, hogy a hazai fogyasztók csak az elmúlt egy-két évtizedben ismerhették meg szélesebb körben, miután rendszeresen több nagy élelmiszerlánc zöldséges pultjain is megjelent.

Az ókorban fogyasztásának a görögök és a rómaiak varázserőt tulajdonítottak, főleg mint gyógynövényt termesztették. Aztán közel ezer évre feledésbe merült, később rövid időre, a XVII. század végén, a Napkirály idején újra említik a krónikások mint a francia konyha érdekes csemegéjét.

A XIX. század elején, főleg a Földközi-tenger térségében válik újra kedvelt növénnyé, az észak-afrikai országok mellett az olaszok, görögök, franciák, spanyolok lettek a legnagyobb fogyasztói és termelői. A II. világháborút követő években más nyugat-európai országok is érdeklődni kezdtek utána, különleges íze és illata egyre több fogyasztót vonzott, ami nagymértékben fellendítette termesztését is. Az elmúlt negyed évszázadban az Egyesült Államokban is megjelent, de fogyasztása és termesztése messze elmarad a többi zöldségnövényétől.


Jelenleg nagyobb felületen a Földközi-tenger térségén kívül Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Bulgáriában termesztik. Az észak-afrikai országokban különösen fontos, nagy felületen termesztett zöldségnövény, illata, különleges íze miatt szinte „élvezeti cikknek" számít.

A régi magyar szakirodalomban az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején „gumós fészik", illetve „holland venkel" néven történt említés róla, de termesztése nálunk igazán nem terjedt el.

édeskömény

Különleges íze és illata teszi népszerűvé – fotó: Pixabay

Botanikai besorolása

Géncentruma a Földközi-tenger térsége. Az Apiaceae (ernyősvirágúak) családba tartozó évelő, de egyévesként termesztett növény. Tudományos neve: Foeniculum vulgare var. dulce, rokona a sárgarépának, a zellernek és a petrezselyemnek. Gazdasági értelemben vett termése a gumószerűen megvastagodott levélalap.

Virágzata összetett ernyős, virágai aprók, sárgák. Botanikai értelemben vett termése 4-5 mm hosszú, 1-2 mm széles ikerkaszat, színe barnásszürke, ezermagtömege 5 g. Mint más olajos mag is, lassan és rosszul csírázik, csíraképességét egy-két év után elveszti.

A helyre vetett növénynek mélyre hatoló, orsó alakú gyökere van. Szára felálló, hengeres, zöld. Levele szórt állású, szárnyasan összetett, finoman szeldelt, világoszöld.

Táplálkozási jelentősége

„Gazdaságos" növény, nagy része fogyasztható, a gumó a növény összes tömegének 50-60%-át teszi ki, és a szintén hasznosítható lombozat 30-40%-ot. Illóolaj-tartalma magas, elsősorban anetolt és karvont tartalmaz, amelyek kellemes, ánizsos ízét adják. Gazdag B1-, B2-, B3-, B5 és C-vitaminban, további értéke, hogy kalóriatartalma alacsony (~27 kcal). Ásványi anyagok közül elsősorban káliumban, kalciumban, foszforban, magnéziumban gazdag, de jelentős mennyiségben tartalmaz még vasat és cinket is.

Fogyasztásának további előnye, hogy emésztést elősegítő, görcsoldó, gyulladásgátló, köhögéscsillapító hatása is van, nem véletlen, hogy már az ókorban gyógyászatra is használták.

Környezeti igénye

Talajigénye megegyezik a paprikáéval vagy a paradicsoméval, a mélyrétegű, humuszban gazdag, laza szerkezetű talajokat kedveli, ebből adódóan meghálálja a szervestrágyázást. Egyes források szerint önmaga után csak 4-6 év múlva termeszthető, más termesztői tapasztalatok ezzel ellenkezőleg, a monokultúrás művelését is lehetségesnek tartják.

Vízigénye nagy, a 90-120 napos tenyészidő alatt mintegy 250-350 mm csapadékra van szüksége, ebből adódóan csak öntözött körülmények között javasolható a termesztése.

Eredetileg hosszúnappalos növény, ami gumóképződés szempontjából kifejezetten hátrányos, mert nyáron fejleszt magszárat, ami kizárná tavaszi ültetését. (Nyári fényviszonyok mellett nem gumót, hanem magszárat fejleszt.) Nemesített új fajtái között vannak már naphosszúságra közömbösek is, amelyek nyáron is termeszthetők. A kifejezetten hosszúnappalos fajták – klímaviszonyaink mellett – csak az őszi fogyasztásra jönnek számításba.

Mérsékelt hőigényű, 15-20 °C az ideális számára. Ilyen hőmérsékleten érhető el a legtöbb termés és a legjobb minőség. Ennél jelentősen magasabb hőmérsékleten aprók és durvább szöveti szerkezetűek lesznek a gumók.

édeskömény

Gumós édeskömény fogyasztható termése – fotó: Agroinform.hu

Fajták

Fajtaválasztásnál egyik döntő szempont a magszárképzési hajlam. A megvilágítás-időtartammal szemben közömbös fajták tavaszi vetésre, azaz nyári termesztésre, júliusi friss fogyasztásra, a hosszú nappalosak júliusi vetésre, azaz októberi fogyasztásra jönnek számításba. További különbség a fajták között a termőképességben (gumóméret), termés színárnyalatában, ízben és a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni ellenálló képességükben van. Hazai nemesítésű fajta nincs.

Szaporításának módja és ideje

Szaporítása történhet magról, helyre vetéssel és palántáról, de általános gyakorlat az állandó helyre vetés.

A termesztés időzítése körülményeink között lehet:

• tavaszi (április vége, május eleje) vetésű, nyári, júliusi fogyasztásra és
• nyári (július eleji) vetésű, őszi, októberi fogyasztásra.

A vetőmagszükséglet 0,2-0,3 g/m2 (2,4-3 kg/ha), 1 grammban kb. 200 db mag van. A vetési mélység 1,5-3 cm, a sortávolság 40-45 cm. Az egyelése, azaz a tőszámbeállítás 4-5 lombleveles korban történik, 10-15 cm növénytávolságra kell a kelő növényeket kiritkítani. Az ideális növénysűrűség – a gumó méretétől függően – 10-14 növény/m2.

A nyári vetés esetén nagy a veszélye a felső talajréteg kiszáradásának. Ha folyamatosan nedvesen tudjuk tartani a magágyat rendszeres, kis adagú, szinte porlasztásszerű öntözéssel, továbbá a talaj átmeneti, a kelésig tartó fóliás takarásával, gyorsabb és egyenletesebb a kelés.

Termesztése és ápolása

Legfontosabb ápolási munka a gyommentesség folyamatos biztosítása kapálással, talajlazítással, valamint a fejtrágyázás és az öntözés.

A gyomok irtására a vetést követő 40-60 napig kell fokozott figyelmet fordítani, ettől kezdve már sűrű, gyomfojtó állományt képez. Leghatékonyabb gumóképzés kezdetén a fejtrágyázás, ilyenkor 1-2 dkg/m2 nitrogén és kálium műtrágya jelentősen növeli a gumók tömegét. A vízellátás is ettől az időtől kezdve válik különösen fontossá, ugyanis a gumók növekedésével arányosan nő a vízigénye. Előfordul, hogy a tenyészidőszak folyamán néhány tövön magszárkezdemény jelenik meg, ezeket minél korábban el kell távolítani, ellenkező esetben a gumóképződés nem indul meg vagy leáll.

Szokás – nem feltétlenül szükséges – 3-4 cm-es fejlettségű gumókat földdel takarni. Egyes megfigyelések szerint az ilyen termések fehérebbek, édesebbek és zsengébbek lesznek.

Betakarítása és tárolása

Amikor a gumók átmérője eléri az 5-7 cm-t, azaz a 20-30 dkg-ot (ez a takarás után kb. 3 hét után következik be), kezdődhet a szedés. A túlméretes, későn szedett termések gyengébb minőségűek. A felszedés után a lombot mintegy 15 cm csonkra kell visszavágni és így értékesíteni. Négyzetméterenként 2,5-3,5 tonna átlagtermés várható, hűtőszekrényben ~1 hétig tartható, de 0 °C körüli hőmérsékleten és 95% páratartalom mellett akár 2-3 hónapig is tárolható.