A zöldségfogyasztásunk kapcsán gyakran emlegetett kritika az erősen szezonális jelleg és az egyoldalúság. Ez a salátafélékre is igaz, a hazai fogyasztók csak a fejes salátát keresik, és tavasszal fogyasztják, keveset ősszel, pedig a fajtaválaszték lehetővé tenné a legkényesebb igények egész évi biztosítását, és lehetne a kínálatot más salátafélékkel gazdagítani.

A saláta nehezen szállítható zöldségféle, exportja és importja költséges, fejlett logisztikát igényel. Részben ezzel is magyarázható, hogy a magyar fogyasztók szinte kizárólag a hazai termesztőkre vannak utalva.

Az évek óta alig változó, nem egészen 400-500 hektár szabadföldi és hajtatófelület átlagosan 4-6 fej fogyasztását igazolja, ami más európai országhoz viszonyítva meglehetősen szerény. Kétségtelen, hogy van némi elmozdulás, ami a nyári és őszi kereslet igen kismértékű emelkedésével magyarázható, de a fajok közötti választék változatlanul a fejes salátára korlátozódik.


Mit kell tudni az endíviáról?

Az endívia saláta (Chicorium endivia) az egyik legrégebben ismert levélzöldségnövény, már az ókorban is termesztették, főleg a Földközi-tenger mellett élő népek fogyasztották szívesen. Napjainkban elsősorban Nyugat- és Dél-Európában népszerű, a hazai piacokon, főleg a szupermarketekben néha előfordul, amikor megcsodáljuk változatos levélformáját, színét.

Íze és alakja a fejes salátáéhoz hasonlít a legjobban, a fogyasztásával és elkészítésével kapcsolatos szokások és receptek is szinte megegyeznek a népszerű fejes salátáéval. Íze kissé kesernyés, táplálkozási értéke elsősorban kedvező étrendi hatásában, alacsony kalóriaértékében és ásványianyag-tartalmában van. Jelentős gyümölcssavtartalma miatt fogyasztása frissítő, élénkítő hatású. Dekoratív színe és alakja miatt salátatálak és hidegtálak díszítésére is kiválóan alkalmas.

endívia

Zöld és színes levelű endívia – fotó: Agroinform.hu

Rokona a cikóriának, amelynek gyökeréből kávépótlót készítenek, és leveleit, etiolált hajtását salátaként fogyasztják. Vad alakja kétéves, de mint termesztett növényt, csak egyévesként tartjuk számon. Leginkább a fejes salátához hasonlít, termése annál valamivel nagyobb, levélzete színben és alakban sokkal változatosabb.

Két változata van:

Escarole típus (Cichorium endivia var. latifolium)
(szinonim név: escariol, scarole)
Széles levelű, ép szélű.

Frisée típus (Cichorium endivia var. crispum)
Szeldelt levelű.

Éghajlatunk, talajviszonyaink minden tekintetben megfelelnek környezeti igényének. 16 0C-on fejlődik a legjobban, azonban a fagyra érzékenyebb, mint a fejes saláta.

Hogyan termesszük?

Fényigénye nagy, az árnyékot és félárnyékot nem viseli el, ezért köztesként vagy gyümölcsfák árnyékában nem termeszthető. A hosszú nappalok, mint a fejes salátánál, a magszárképződést váltják ki, de a jarovizáció csak hosszabb idő után következik be, ebből adódóan a nyári termesztése könnyebb.

Vízigénye különösen a fejképzés idején nagy, termesztését csak öntözött körülmények között javasoljuk. A magas páratartalom, ami elsősorban a hajtatásban fordul elő, a gombás betegségeinek felszaporodását okozza.

A talaj szerkezete iránt – mint általában a levélzöldségfélék – kevésbé igényes. A szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajokat kerüljük, ezeken csak apró sötétzöld, torz leveleket képez, és fejet nem fejleszt. A trágyázásnál figyelembe kell venni, hogy nagyobb fejeket nevel, mint a fejes saláta, ennek megfelelően nitrogénigénye valamivel nagyobb. Ugyanakkor a későn adott nitrogénfejtrágya a fejképzését hátráltatja, lazább és széteső fejeket okoz.

Vethető helyre, de palántáról is szaporítható. Szabadföldi termesztés esetén kb. 1000 szálas (tápkocka nélküli) palántanövény felneveléséhez 2 gramm mag és 2 m2 terület szükséges. A szabadföldi ültetések március végétől folyamatosan és megfelelő tavaszi, nyári és őszi fajtákkal egészen augusztus végéig, legfeljebb szeptember legelejéig lehetséges, ezt követően csak fólia alá palántázzunk.

A tenyészterület-igénye nagyobb, mint a salátáé, 25x25, illetve 30x30 cm, ami függ a fajtától és az ültetés időpontjától. A palántanevelési idő nyáron öt-hat hét, a tenyészidő a kiültetéstől számítva 6-8.

Különösebb ápolási munkája nincs. Kezdetben kapálással, gyomlálással kell gyommentesen tartani a területet, később elfekvő levelei elnyomják a kelő gazt. A nyári szárazság hatására lelassul a fejlődése, levelei aprókká, sötétekké válnak, ezért rendszeres öntözést, párásítást igényel.

endívia

Csepegtető öntözés és tápoldatozás. Az endívia saláta szabadföldi termesztése csak öntözött körülmények között lehetséges – fotó: Agroinform.hu

Ugyanakkor a tartós esős időszak a gombás és baktériumos betegségeinek fellépését okozhatja.  Ezért az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, sekélyebb gyökeresedés miatt 15-20 mm-es vízadagok elegendőek.

A talaj tápanyagtartalmától függően egy, kivételesen rossz tápanyag-ellátottságú homokon esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás, amit 1-2 dkg/m2 mennyiségű nitrogéntartalmú műtrágya kijuttatásával megvalósíthatunk.

Akkor szedjük, amikor a fejek kemények és elérték a fajtára jellemző súlyt, a 30-45 dkg-ot.