Ugyanakkor a Duna mentén található ivóvíz-termelőkutak és így az ivóvízellátás biztonságban vannak, véli a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakembere. Az ökológus szerint ilyenkor a legfontosabb természetesen az árvízhelyzet kezelése, de hosszú távon a víz megtartására is gondolni kell.

Szombatra várják a Duna tetőzését Budapesten a szakemberek. Bár az előrejelzések szerint nem fogja elérni a 2013-as 891 cm-es rekordszintet (várhatóan 850 cm körül tetőzik majd a folyó). Az árhullám közeledtével felmerül a kérdés: biztonságban van-e a főváros ivóvízellátása. A válasz röviden: igen.

árvíz

A Duna mentén található ivóvíz-termelőkutak és így az ivóvízellátás biztonságban vannak – fotó: pixabay.com

A nagy árhullámok folyamatos kihívást jelentenek

Idén tavasszal ért véget egy ötéves kutatás, a „Tiszta Ivóvíz” Nemzeti Kiválósági Program, amelynek konzorciumi tagja volt a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) is. A kutatás szakmai vezetője, Engloner Attila elmondta, azt is vizsgálták, hogy árvíz esetén biztonságban van-e Budapest ivóvize.

Eredményeik szerint a Duna parti szűrésű rendszere annyira hatékony, hogy egyelőre nem kell attól tartani, hogy veszély fenyegetné Budapest ivóvízellátó rendszerét. Ugyanakkor a nagy árhullámok, csakúgy, mint a nagyon alacsony vízszintek, folyamatos kihívást jelentenek.

Budapestet ivóvízzel több mint 700, a Duna mentén sorakozó ivóvíztermelő kút látja el, amelyek nagyon változatos elhelyezkedésűek. Ennek köszönhető, hogy a kutak többsége egy árhullám érkezésekor is biztosítani tudja az ivóvíz kitermelését. Az ellátás biztonságos fenntartását segíti az a sok-sok tapasztalat is, amelyet a korábbi árvizek, különösen a 2013-as rekord vízállás során szereztek a szakemberek.


Árvizek esetén a Duna vízminősége jelentősen megváltozik

A nagyobb hígító hatás ellenére ugyanis nem minden káros anyag koncentrációja csökken, sőt, a víz olyan elárasztott területekről (pl. partokról, utakról) is hozhat magával különböző szennyező anyagokat, ahol alacsonyabb vízhozamnál nem jár a folyó.

A folyómeder alján lévő kavicságy élő bevonata, az úgynevezett biofilm réteg szerencsére jelentős mértékben tisztítja a Duna vizét, miközben az átszivárog a felszín alatti rétegekbe, oda, ahonnan az ivóvíz kitermelése folyik. „Kutatási eredményeink azt mutatják, ez a tisztító hatás jól működik az eddig tapasztalt szélsőséges hidrológiai események között is” – teszi hozzá a kutató.

Engloner Attila szerint már egyre többen értik, hogy a klímaváltozás nem egy jövőbeli folyamat, hanem benne élünk. Kiemelte, hogy noha a hőmérséklet emelkedése egyértelmű, a csapadék jövőbeli változását illetően különböznek az egyes klímaforgatókönyvek. Abban a zónában, amelyben hazánk is található, az előrejelzések bizonytalanok: csökkenhet, de akár nőhet is az éves csapadék mennyisége.

„Azonban nem csak a csapadék mennyisége a meghatározó, hanem az eloszlása is” – teszi hozzá a HUN-REN ÖK tudományos főmunkatársa.

A csapadék eloszlása várhatóan egyre szélsőségesebb lesz, ami a mostanihoz hasonló nagy árhullámokat okozhat. Ezekre a hirtelen jövő árvizekre fel kell készülnünk, ahogy az árhullámok közötti hosszabb kisvizes, aszályos időszakokra is, amelyek szintén kihívást jelentenek vízgazdálkodási és ökológiai szempontból egyaránt.

Elengedhetetlen víz folyamatos, hosszú távú megtartása

Amikor egy olyan nagy víztömeg érkezik, mint amilyen most is, az elsődleges feladat természetesen az árvízi védekezés. Azonban a kutató szerint egyre több figyelmet kell fordítani a víz megtartására is.

Két nagyon fontos, egymás mellett jelentkező feladat az árhullám levezetése és az ivóvízellátás, valamint a mezőgazdaság és a természetes ökoszisztémák fennmaradása szempontjából elengedhetetlen víz folyamatos, hosszú távú megtartása

– emelte ki az ökológus.

Hozzátette, már itthon is vannak arra vonatkozó elképzelések és megoldások, hogy hogyan lehet a szükséges területekre kivezetni és ott megtartani az időszakosan jelentkező víztöbbletet – olvasható a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont cikkében.