A hazai hőhullámok gyakoriságának és intenzitásának növekedéséből adódó jelentős hőstresszterhelésért az emberi tevékenység tehető felelőssé. A hőstressz az egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozásnak, mert az emberi szervezetet közvetlenül és rövid távon érinti, és nagyon szoros kapcsolatban áll a többlethalálozással.

A masfelfok.hu szakértői tanulmányukban egy bioklímaindexet vizsgáltak, mely univerzális, azaz bármely éghajlaton használható, és az emberi szervezetre nehezedő fiziológiai hatást adja meg.

A hőstresszt nemcsak a hőmérséklet határozza meg, hiszen a légkör nedvességtartalma és a direkt napsugárzás növeli, a szél pedig csökkenti a hőérzetet.

Az elmúlt hetekben a nedvesség és a gyenge szél miatt gyakran nagy hőstresszt érzékeltünk, pedig nem volt extrém magas a hőmérséklet.

A hőség érzékelését jellemző egyik komplex indikátor (UTCI vagy hőstressz index) értéke általában 12 és 16 óra között maximális, míg hajnalban minimális. Az emberi test nagyjából 37 °C-os, ezért az afeletti hőmérsékletet nehezen viseli, így a kutatók elsősorban az extrém (38 °C feletti) hőstresszes napok gyakoriságát és intenzitását vizsgálták.


Kellemes a hőérzet, ha az index értéke 26 °C alatti, 26-32 °C között pedig közepes hőstresszről, 32-38 °C között nagy hőstresszről beszélhetünk.

A 46 °C feletti tartomány már életveszélyes, de ilyen hazánkban egyelőre még nem fordult elő. Azonban idén Indiában és Szaúd-Arábiában igen, ahol emiatt sok százan veszítették életüket.

Az 1990-es évekig kevés hőstresszes nap volt itthon, 2007-ben viszont elértük a majdnem életveszélyes tartományt is.

Hogyan alakult hazánkban 1971 óta az extrém hőstressz előfordulása a június-szeptemberi időszak alatt?

A '90-es évek közepéig csak július és augusztus néhány napja volt potenciálisan hőstresszveszélyes, júniusban egyáltalán nem fordult elő ilyen nap, viszont a 2000-es évek végétől szeptemberben is megjelent már néhányszor. Ráadásul egyre gyakrabban kell számolnunk ilyen extrém napokkal, és azok intenzitása és az országban érintett terület nagysága is növekszik.

hőség

A 46 °C feletti tartomány már életveszélyes – fotó: Shutterstock

Életveszélyesen hőstresszes napok jönnek az Alföldön?

A legmelegebb nyáron (2022-ben) nem volt annyi extrém hőstresszes nap, mint a két rekord évben, 2015-ben és 2012-ben. Tehát fontos a gyakoriság mellett az intenzitást is vizsgálni.

Az elmúlt 20 év nyarain (illetve május és szeptember között) átlagosan 40 °C körüli legmagasabb hőstresszre számíthattunk – ami a Duna vonalában és az Alföld déli részén efeletti volt. Idővel – ha a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak – egyre növekvő éves maximális értékekre számíthatunk.

A század végére a Délkelet-Alföldön ez az érték elérheti a 45 °C-ot is, azaz előfordulhat majd egy-egy napon életveszélyes hőstressz.

Azonban ha be tudjuk tartani a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélokat, akkor a jelenlegihez képest csak kismértékben növekvő legmagasabb stresszre számíthatunk!

A kibocsátáscsökkentés tétje

A nagy hőstresszt igen nehéz elviselni, különösen a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők, az idősebbek és a gyerekek szervezete veszélyeztetett a nyári hőség idején.

Az országnak csak azt a felét tekintve, ahol jelenleg a legtöbb hőstresszes nap fordul elő, az látható, hogy ez éghajlati átlagban jelenleg 2-3 nap/év. Az optimista forgatókönyv követésével nincs emelkedés, azonban a jelenlegi trendeket követve a század végére átlagosan 10-szeres növekedésre kell felkészülnünk.

Az extrém hőstressz ráadásul jelentős klímamigrációt is generál, továbbá az állattenyésztést is jelentősen veszélyezteti, hiszen az állatok velünk ellentétben sokkal védtelenebbek ezzel szemben. Ekkor az állatok kevesebb takarmányt is fogyasztanak, és ez jelentősen csökkenti a termelési mutatókat.

Mit tehetünk egyéni szinten?

• lehetőség van a belső terek hűtésére, azonban ennek óriási az energiaigénye 
• mediterrán diétával és folyadékpótlással tünetileg kezelhetjük a hőstresszt
• fontos lenne az épületek megfelelő szigetelése, a városi zöld- és vízfelületek növelése

De a valódi megoldást kizárólag a kibocsátáscsökkentés jelenti, amellyel elkerülhető a hatalmas egészségügyi, migrációs és élelmezési stressz.