Néhány száz évvel ezelőtt a bors igazi kincsnek számított; még háborúk is kirobbantak miatta. Régen a fűszerek nem csupán az ételek ízesítői voltak, hanem a hatalom és a gazdagság szimbólumai is. De hogyan lett a bors aranyat érő kincs, amelyért országok vívtak háborút?

Miért volt olyan értékes a bors?

A bors a Távol-Keletről származik, akárcsak a szegfűszeg, a fahéj vagy a szerecsendió, őshazája India. Ezt a fűszert már az ókorban is nagyra értékelték: több egyiptomi fáraó sírjában is találtak borsszemeket, amelyeket a túlvilágra szánt kincsek közé temettek. Az ókori Római Birodalomban a bors rendkívül népszerű volt, egyes források szerint még Róma ostromakor is borsot kértek váltságdíjként. E fűszer igazi fénykora azonban a középkorban érkezett el, amikor Európa lakói valósággal rajongtak a fűszerekért, melyek nem csupán az ételek ízesítésére szolgáltak, hanem a húsok tartósítására is. Idővel az illatok és az ízek összefonódtak a státusszal, így lassan a fűszerek birtoklása a gazdagság egyik legfontosabb mércéjévé vált.

Egy kiló bors ára vetekedett az aranyéval, a fűszerek iránti egyre növekvő kereslet nyomán pedig megindult a fűszerkereskedelem, amely a középkori gazdaság egyik legfontosabb pillérévé vált.


Háborúk törtek ki miatta

A borskereskedelem uralása nem csupán kereskedelmi előnyöket jelentett, hanem stratégiai és politikai hatalmat is: az arab és bizánci kereskedők között zajlott az első nagy küzdelem. Az arab közvetítők évszázadokon keresztül monopóliumot tartottak fenn az Indiából származó fűszerek európai eladásában. A bors rendkívül magas ára éppen abból fakadt, hogy az arab kereskedők szándékosan magas áron adták tovább a termékeket az európaiaknak.

A helyzet azonban megváltozott a 15. században: a felfedezések korában Spanyolország és Portugália hatalmas hajóflottákat indított, hogy közvetlen úton érjék el India fűszertermelő vidékeit, ezzel kikerülve az arab közvetítőket. Ebben Vasco da Gama 1498-as útja segített: India elérése után a portugálok gyorsan monopóliumot akartak kialakítani a borskereskedelem felett, ám ez konfliktust okozott más európai hatalmakkal.

A hollandok a 16. század végén és a 17. század elején célzottan támadták a spanyol és portugál kereskedelmi hajókat, hogy megtörjék az ázsiai fűszerek – köztük a bors, a szegfűszeg és a szerecsendió – fölötti monopóliumot. 1597 és 1609 között a hollandok 30 spanyol és portugál hajót foglaltak el Ázsiában, amelyek többsége értékes fűszerekkel megrakott kereskedelmi hajó volt. A portugál vízi járművek, amelyek évente mindössze 5-10 alkalommal indultak Ázsiába, súlyos veszteségeket szenvedtek a hollandok támadásai miatt. Ez a stratégiai hadviselés kifejezetten az ázsiai fűszerkereskedelem ellen irányult, ugyanakkor jelentős gazdasági károkat okozott a portugál és spanyol birodalomnak az afrikai, a brazíliai és a karibi kereskedelmi útvonalakon is.

bors

A bors fénykora a középkorban érkezett el – fotó: Shutterstock

A 17. században újabb fejezet nyílt a borsháborúban: Anglia és Hollandia a Kelet-Indiákon (a mai Indonézia területén) csaptak össze a fűszerek – többek között a bors – ellenőrzéséért. A Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) és az Angol Kelet-indiai Társaság (EIC) véres harcokat vívtak a fűszerszigetekért, különösen a Molukkákért (Maluku-szigetek). Ebben a háborúban falvakat pusztítottak el, helyi lakosokat mészároltak le, és kegyetlen módszerekkel biztosították a fűszerek egyeduralmát. Végül a hollandok kezébe került a bors, akik hatalmas vagyonra tettek szert a fűszerkereskedelemből.

Mire használták a borsot?

A borsról azt gondolták, hogy gyógyító ereje is van, ezért gyógyászati célokra is alkalmazták: emésztési problémák enyhítésére, megfázás kezelésére, sőt afrodiziákumnak is tartották.

Az egzotikus fűszerek a misztikus, ismeretlen Keletet idézték, így a nemesek és a gazdag kereskedők státuszszimbólumává váltak. A borsot gyakran még hozományként is elfogadták.

A borsot nemcsak ételek ízesítésére, hanem tartósítószerként is alkalmazták.

Az ipari forradalom és a globalizáció előretörésével azonban a bors és más fűszerek iránti érdeklődés csillapodni kezdett, s a 18-19. századra a technológiai fejlődés és az új kereskedelmi útvonalak megnyitása lehetővé tette, hogy a fűszerek árai csökkenni kezdjenek.

Forrás: divany.hu

Indexkép: Shutterstock