Gyakran mondják a táplálkozással foglalkozó szakemberek, hogy étkezésünk meglehetősen egyoldalú. Ez a megállapítás a zöldségfélékre is érvényes, a hazai fogyasztás 80-90%-a mindössze 9-10 zöldségfajból áll. Lennének olyan zöldségnövények, amelyek nálunk könnyen megtermeszthetők, klímaadottságaink alkalmasak számukra, néhánnyal főleg a téli hónapokban lehetne változatosabbá tenni étkezésünket. Ide sorolható a kevesek által ismert és alig fogyasztott feketegyökér (Scorsonera hispanica L.) is, ami csak Magyarországon számít ritkaságnak, Nyugat- és Dél-Európában a jó tárolhatóságából adódóan téli csemege.

A feketegyökér a Kárpát-medencében vadon is előforduló, fészkes virágúak családjába tartozó, évelő (kétéves) növény, amit egyévesként termesztünk. Első évben fejleszti a fogyasztásra kerülő, sötét barna, megközelítőleg henger alakú, 25-35 cm hosszú, a felső részén 2-3 cm átmérőjű, lefelé enyhén keskenyedő gyökerét. (Régi magyar szakirodalomban gyakran pozdornak nevezték.) Második évben növeszti a 60-100 cm hosszú virágszárát, amelyen júniusban-júliusban fejlődnek az élénksárga virágok. (Előfordulhat, hogy már az első évben is jelentkezik egy-két magszár, de ha ezek időben eltávolításra kerülnek, a gyökér fogyasztását nem zavarja, nem válik fássá, rostossá.) Magja sárgásszürke színű, 1,5 cm hosszú és 1-2 mm széles, hosszúkás alakú, meggörbült pálcikára emlékeztet. Ezermagtömege 13-14 gramm, csírázóképességét gyorsan, már egy év után elveszti.


A feketegyökér termése kb. 80% vizet tartalmazó, egész télen frissen fogyasztható, kellemes, kicsit a spárgára emlékeztető ízű, felhasználása is hasonló, nem véletlen, hogy a korábbi hazai szakirodalomban gyakran téli spárgaként említik. Vitamintartalma közepes, főleg hasznos ásványi anyagokat (pl. kalcium, foszfor, vas) tartalmaz. Cukorban kiemelkedően gazdag, 12-14%, de mivel ez inulin és mannit, ezért a cukorbetegek is fogyaszthatják. Táplálkozási értéke összességében nem kiugróan magas, de azzal, hogy olcsón előállítható, jól tárolható, és télen, azaz szezonon kívül is fogyasztható, nagyobb figyelmet érdemelne, meglenne a helye a hazai konyhában is.

feketegyökér

Értékesítésre előkészített feketegyökér, a lombozat 2 cm-es csonkra visszavágva – fotó: Hodossi S.

Hő-, víz- és fényigénye megegyezik a sárgarépáéval és a petrezselyemével, azaz hidegtűrő (optimum: 15-20 0C), az enyhe (talaj menti) fagyokat könnyen elviseli. Termesztését kizárólag mélyrétegű, laza vagy középkötött talajon javasoljuk, sekély, rosszul művelt talajon a petrezselyemhez vagy a sárgarépához hasonlóan torz, értéktelen gyökereket nevel. Gyengébb minőségű talajon érdemes a sárgarépánál is javasolt bakhátas művelés. (A bakhátak készítése: ősszel mélyszántásban részesített területen tavasszal, egymástól 70-75 cm távolságra 25 cm magas, 15-20 cm oromszélességű bakhátakat (dombot) alakítunk ki. Erre ikersoros elrendezésben kell a magot vetni.)

A félárnyékot is tűri, ebből adódóan házikertekben köztesként, szőlőben és gyümölcsösökben is javasolható a termesztése. Vízigénye fiatal korban nagyobb, később, a gyökerek megerősödése után jobban elviseli a szárazságot, de az elmúlt évek csapadékszegény nyári időjárása miatt csak öntözött körülmények között garantálható a jó minősége.

Nemesítése nincs, többnyire sok évtizedes fajtákat forgalmaznak a kereskedelemben. Vannak tavaszi vetésre és őszi szaporításra javasolt fajták, illetve mind a két vetési időben használhatók. A magszárképzési hajlam is részben fajtákhoz köthető, egyesek már az első évben hajlamosak a magszárképzésre. (A magszárképzésnek indult feketegyökér termése fás, fogyasztásra nem alkalmas!) A rövidebb tenyészidejűek kisebb, 15-20 cm-es, a hosszabb nevelést igénylő fajták 20-30 cm-es fogyasztható gyökeret képeznek.

Lehet ősszel, de tavasszal, március elején is vetni, az őszi (szeptemberi) vetésből származó termés legalább egy hónappal korábban szedhető. Jó minőségű, laza talajon nevelhető síkművelés formájában, de gyengébb talajszerkezet esetén a sárgarépánál alkalmazott bakhátas nevelés javasolt. 2 cm mélyre, 25-40 növény/m2 sűrűségre vessük, azaz 25-30 cm-es sortávolságra és 10-15 cm-es tőtávolságra. Ennél sűrűbb vetés esetén a kelés után ritkítani kell, ellenkező esetben a termések (gyökerek) összetekerednek.

Tenyészideje viszonylag hosszú, a gyökerek kifejlesztéséhez folyamatosan igényli a tápelemeket, mindenekelőtt nitrogént és káliumot, ebből adódóan célszerű legalább egy alkalommal valamilyen komplex műtrágyával fejtrágyázni. Kezdetben kisebb vízadagokkal (5-10 mm) öntözzük, később 20-30 mm szükséges.

Kis lombfelülete miatt kifejezetten „gyomnevelő" növény, rendszeres talajművelést, azaz kapálást igényel. A képződő virágszárakat – ha ilyen adódik – folyamatosan távolítsuk el.

Gyakori betegsége a lisztharmat és a rozsda, de a levéltetvek is károsítják, a fonálférgek a gyökér tenyészőcsúcsának elpusztításával a termés elágazását (százlábúság) okozzák. Ebből adódóan maga vagy más gyökérzöldségféle után lehetőleg ne vessük, optimális 3-4 évenkénti vetésforgóban.

Betakarítása vetésétől függően szeptember eleje (őszi vetés), illetve szeptember közepe, október eleje (tavaszi vetés), várható termésmennyiség 2-3 kg/m2.

Felszedése nagy figyelmet igényel! Ha a gyökerek megsérülnek, a törött termésekből (gyökerekből) a tejnedv elfolyik, így rágóssá, gyakorlatilag fogyaszthatatlanná válik. Hasonló okból a lombozatot is csak 1-2 cm-es csonk meghagyásával távolítsuk el, és így is tároljuk!  Pincében, más gyökérzöldségfélékhez hasonlóan (pl. sárgarépa, petrezselyem vagy zeller), nedves homokba rétegezve hónapokig eltartható.