A kimondottan hűvös április után sokan biztosak voltunk abban, hogy májusban megérkezik a felmelegedés, kései meleg tavasz vagy éppen korai nyárelő. És nem, nem jön. Természetesen emelkedett a hőmérséklet, nincsenek már hajnali fagyok, de még mindig fázunk, s fáznak növényeink is. Ez megmutatkozik a fenológiai állapotban is, a növény általános kinézetében, a növekedési erélyben.
Sajnos ez a csapadékos időszak a hőmérséklet visszaesését is hozta, a nappali csúcsok nemigen haladták meg a 20 oC-ot, de többször az alatt maradtak. Elsődlegesen ez az oka annak, hogy a növények fejlődésükben továbbra is elmaradásban vannak, s ez egyelőre nem csökken. Természetesen fejlődnek, haladnak előre, de csak lassan, s egyelőre nem tudják behozni azt az elmaradást, amit a tavasz során szedtek össze.
Az időjárás-előrejelzés nem ígér e téren jelentős változást, marad a változékonyság. Eső többször előfordulhat, a hőmérséklet emelkedésében ismét 20 oC körül lesz a felső határ. Ehhez csatlakozik egy magas relatív páratartalom, esős napokon többórás felületi nedvesség, ami ellen dolgozik a gyakran erős szél.
Az időjárás miatt a növények fejlődésükben továbbra is elmaradásban vannak – fotó: Lepres Luca
Fontos az ősziárpa-állományok szemlézése
Az őszi árpa már kikalászolt, egyre szebbek a táblák. A növények alapvetően egészségesek. Korábban emlegettük a szeptóriás levélfoltosságot (Septoria tritici), de úgy tűnik, hogy a jelen körülmények között csak lassan terjed a betegség, egyelőre nem okoz gondot.
A hűvös, csapadékos időszak kedvezett viszont az árpa hálózatos levélfoltosságának (Pyrenophora teres), amely fertőzése fokozódik. Egyelőre általában gyenge fertőzöttségi szintről beszélhetünk, de a tendencia miatt figyelni kell rá, az állományok szemlézése fontos.
Az Alföld árpatábláin megjelent az árpa rinhospóriumos levélfoltossága (Rhynchosporium secalis), de e kórokozó a csapadék mellé meleget igényel, amit mostanában nem kap meg. Jelenleg úgy tűnik, hogy a fertőzöttségben az észlelési szintet lényegesen nem haladja meg.
A lisztharmat (Erysipha graminis) fertőzése viszont emelkedő tendenciát mutat. Általában a növények alsó szintjén mutatkoznak a jellegzetes pamacsok. Melegedéskor ez a folyamat felgyorsul.
A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái már ott vannak a növényeken, megkezdődött a károsításuk. A korábban mutatkozó kártevőtömeg visszaesett, ennek ellenére a védekezésre szükség lesz, bár helyenként ez a tábla szélére, gócokra szorítkozhat. A helyi felvételezés mindenképpen szükséges.
Itt már látható a kalász – fotó: Tóth Miklós
Több károsító is terjed az őszi búzában
Az őszi búza fejlődése tájegységtől függően a zászlóslevél-kikalászolás között mozog, de meleg fekvésben már láttam kikalászolt táblát is. A csapadékos időszak sokat segített a lombozatnak, dús és zöld az egész állomány, s ez remélhetőleg a kalászokon is megmutatkozik. A betegségek tekintetében az őszi árpánál leírtak ide is vonatkoztathatóak, de itt a fahéjbarna levélfoltosság a jellemző (Pyrenophora tritici-repentis). E betegség tüneteit találjuk a leveleken, bár egyelőre csak észlelési, gyenge fertőzöttséggel. Az időjárás viszont kedvező a kórokozó számára, így ennek terjedésével kell számolni.
A lisztharmat (Erysiphe graminis) egyértelműen terjed, mind gyakoriságban, mind a fertőzés erősségében megfigyelhető a tendencia. A szártő és alsó levelek területéről felfelé terjed a betegség, ahol elmaradt a védekezés, ott meg kell azt csinálni. Most még gyenge-közepes fertőzöttségi szintnél megállítható a betegség terjedése, de ha késünk, akkor gyorsan súlyos helyzet alakulhat ki. Az időjárás ebben a kórokozót segíti.
A lisztharmat felfelé terjed a búza levelein – fotó: Tóth Miklós
A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái e kultúrában is hámozgatnak. Jelenleg az Alföld tábláin előrébb tart a kártevő fejlettsége, illetve tömege a határozott visszaesés ellenére még figyelemre méltó. Ezzel szemben a Dunántúlon a lárvakelés a jellemző, de a kártevőtömeg nem jelentős, védekezésre csak helyi felszaporodás, gócok adhatnak okot.
A közeli napokban is és a hónap hátralevő időszakában is várható csapadék. Változó mennyiségben, de arra mindenképpen elég, hogy a növényzetet nedvesen tartsa. Ennek különös jelentősége van a kalászhányástól egészen a virágzás végéig. Szóval, készüljünk a fuzáriumos betegség (Fusarium graminearum, F. culmorum) elleni védekezésre. Ez esetben a fertőzés utáni „gyógyító” kezelés nem segít, így a hajlamosító körülmények együttese esetén kezelni kell, s most eljött ennek az ideje.
Árpacsiga – éppen búzán – fotó: Tóth Miklós
A repcére is vigyázni kell
A repce lassan befejezi virágzását. A korai virágoknál látható kötődési gond, feltételezhetően a kedvezőtlen időjárás miatt.
A virágzás kezdetén hiányos volt a kötődés – fotó: Tóth Miklós
A repcefénybogár (Meligethes aeneus) népessége visszaesett, illetve a repce érzékenysége is csökkent. Ott van még a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis), népessége átlagos, lassan csökkenő tendenciát mutat, de ez még elég a károkozáshoz. A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) népessége sem emelkedett olyan dinamikával, mint amelyet a megjelenés időszakában láttunk. Gyenge kártételre kell számítani, de még mindig lehet kezelni ellenük.
Az időjárás a rovarkártevők ellen dolgozik, viszont a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) megjelenését, terjedését segíti.
A napraforgó kisorolt, de a további növekedése lassú, kellene a meleg. A barkók (Tanymecus palliatus) már megtalálták a kis növényeket, szerencsére a kártevőtömeg nem fenyeget nagy kárral.
A napraforgót erősebben támadták a barkók, mint a kukoricát – fotó: Lepres Luca
A gyomosodás viszont gondot okoz. Szerencsére napraforgóban is van már posztemergens technológia.
Gyomos a napraforgó is – fotó: Lepres Luca
A kukorica még mindig fázik. A kis növények alig növekednek. Nem úgy a gyomok, ahol a preemergens kezelés elmaradt, ott hihetetlen tömegben, gyorsan nőnek, így a posztemergens kezelésekre minél hamarabb sort kell keríteni.
Lassan fejlődik a kukorica, és a gyomok lehagyják – fotó: Tóth Miklós
A barkók (Tanymecus dilaticollis) viszont alig károsítanak a táblákon, esetleg egy-egy gócban szaporodtak fel.
Kihajtott a burgonya is, már 5-15 cm-es hajtásokat látunk, bár ez a sokéves átlaghoz képest 2-3 hetes elmaradást jelez – mint oly sok más kultúránál is. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) imágók már jönnek elő, korán kezdődik kártételük, figyeljünk rá.
Milyen állapotban vannak a gyümölcsök és a csonthéjasok?
Elvirágzott az alma, általában jól kötött. A körte már gyümölcsét neveli. Az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) gyorsuló ütemben terjed, már szekunder tüneteket is látni. Házikertekben közepes-erős fertőzöttség alakult ki, az üzemi ültetvényekben ennél jobb a helyzet – köszönhetően az elvégzett kezeléseknek, de a betegség gyorsan terjed. Az időjárás kedvez a kórokozó fertőzésének.
Jól kötött az alma – fotó: Tóth Miklós
A varasodás (Venturia inaequalis) számára kedvezően alakul az időjárás, a gyakori esős, párás napok, tartós levélfelületi nedvesség fokozza a fertőzés veszélyét. Eddig csak elvétve találtak tünetet, de a következő napokban újabb fertőzési hullám megy végig, s várhatóan tünetek jelennek meg. Mindkét betegség ellen intenzíven kell védekezni.
Körtében már megjelentek a körtevarasodás (Venturia pyrina) tünetei, dolgozik a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) is. Keleten a körtegubacsatka (Eriophyes pyri), nyugaton a körterozsda (Gymnosporangium sabinae) terjed a lombozaton.
Körtegubacsatka kárképe – fotó: Lepres Luca
Erőteljesen szaporodik a szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea), a védekezést nem lehet halogatni. Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása kissé visszaesett a múlt heti csapadékos időszakban, de ott van az ültetvényekben, s indul a tojásrakása. A védekezés ütemezésére figyeljünk.
A csonthéjasok továbbra is sok feladatot adnak. Őszibarackban totális a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) fertőzése. A kis hajtásokban alig találni egészséges levelet. Védekezést és ismételt védekezést kíván.
Nem marad ép levél a tafrina miatt – fotó: Tóth Miklós
Meggyben a moníliás virág- és hajtásszáradás (Minilinia laxa, M. fructicola) tünetei tömegesen jelentek meg. Ebben a szakaszban már csak a fertőzött részek eltávolítása segít, de ez óriási munka.
Cseresznyében repül a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata), s kezdődik a tojásrakás. Haladéktalanul védekezni kell, hogy megelőzzük a gyümölcs nyüvesedését, és ez érvényes a meggyre is. Figyeljünk a szedés tervezett kezdete és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő összhangjára.
Kihajtott a szőlő, már a fürtkezdemények is láthatók. Most még sem a lisztharmat (Uncinula necator), sem a peronoszpóra (Plasmopara viticola) nem fertőzte meg a tőkéket. Az időjárás mindkét kórokozónak kedvez, s félő, hogy rövid időn belül megjelenik valamelyik fertőzése. A tavalyi fertőzés és áttelelő képlet mennyisége alapján a lisztharmat tűnik esélyesebbnek, de ez még messze nem dönti el a szezon jellegét.
Már látható a fürtkezdemény – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
