Bizony Medárd napja nem hozott esőt, s úgy látszik, hogy mostanság sem fog. Igaz, májusban kaptunk bőségesen csapadékot, igaz, abból sokat elraktározott a talaj alsó és felső rétege egyaránt. Most viszont ez a forróság gyorsan kiszippantja a víztartalékot a talajból. Ennek bizonyítékát mutatja az OMSZ, mely szerint a felső 50 cm-es réteg hasznos vízkészlete 40% körüli értékre csökkent. Szerencsére még lentebb van tartalék.
Sajnos a következő hét nap sem ígér lényeges változást, nem látszik a meleg csökkenése, s nem látszik csapadékosabb periódus sem. Igaz, a jövő hét elején lehetséges egy-két kisebb eső, de az ígért 1-3 mm ebben a helyzetben semmit sem segít.
Ezt a táblát megforgatta, majd megdöntötte a szél – fotó: Lepres Luca
Milyen állapotban vannak a kalászosok?
Szőkül az őszi árpa, elvirágzott az őszi búza, most úgy tűnik, hogy általánosságban a kalászosokban már nem várható nagy baj. Ha részletekbe megyünk, akkor azért meg kell említeni a megdőlt táblákat, főképpen őszi árpában, ami a fuzárium (Fusarium spp.) terjedését segíti. A forróság és az aszályos időjárás fékezik a gomba fertőzését, de a megdőlt állomány teremtette nedves körülmények helyileg az előbbi ellen dolgoznak.
Szerencsére a kalászfuzárium (Fusarium spp.) ellen a legtöbb helyen védekeztek, mellyel a fuzáriumon túl más betegségek ellen is hatást értek el. Talán a legfontosabb, hogy a fuzáriumos kalászfertőzés csak kis mértékben történt meg, a jelenlegi időjárásban megállt, tüneteket alig találni. A korábban emlegetett betegségek az időjárás alakulása és a védekezések hatására visszaszorultak.
Említést érdemel a szeptóriás pelyvafoltosság (Septoria nodorum), ami az utóbbi időszakban jelent meg, de a fertőzés alig éri el a gyenge szintet.
Őszi árpában a növények öregedése és a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) az alsó levelek gyorsuló sárgulását és felszáradását hozta. A zászlóslevél és az alatta található 1-2 levélemelet még egészséges, asszimilációra képes, így biztosított a szemek telítődése.
A levéltetvek (Aphididae) szívogatása és mézharmat termelése nyomán megjelent a korompenész is a növényeken, sokszor a kalászokon.
Levéltetvek a kalászban – ezek még okozhatnak gondot – fotó: Lepres Luca
A gabonapoloskák (Eurygaster spp.) szúrása nyomán kialakuló kalász(rész)elhalás vagy éppen a megdőlt állomány erősíti ezt a folyamatot, a korompenész terjedése várható. A levéltetvek már említésre kerültek, a Dunántúlon visszaesett a számuk, a keleti országrészen viszont továbbra is jelentősek. A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) elsősorban a védekezések hatására eltűntek a növényekről.
Az őszi búza fenológiában az őszi árpa mögött mozog, még csak a tejesérés állapotot érte el. Egyéb tekintetben növényegészségügyi helyzete az előbbihez nagyon hasonló. A következő időszak időjárása alapvetően határozza meg a kultúra helyzetét. Napos, meleg időjárásban – mint ami várható az előrejelzés szerint – a levéltetvek adhatnak még tennivalót, más károsító teremtette veszélyhelyzet most nem látható. Hozzá kell tenni, hogy az aszályos időjárás maga is okozója lehet a termés mennyiségi csökkenésének.
A napraforgó gyorsan növekszik
A napraforgó is gyorsan növekedik, az állományok fejlettségben kiegyenlítődnek, bár még mindig található 2-3 levélpáreltérés vetésidőtől és egyéb adottságtól függően. A fejlettebb növények már a csillagbimbó állapothoz közelednek. A levéltetvek, mint a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) és a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) már korábban figyelmünk körébe kerültek, de továbbra is fontossággal bírnak. Gyarapodnak a kolóniák, erősödik a kártétel. Általában is súlyos kárral fenyegetnek, de a csillagbimbós állapotban ez fokozottan igaz, időben védekezzünk ellenük.
Viszonylag korán jelentkeznek a levélfoltosságok. Elsőként az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) jelent meg, de a szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi) is társult hozzá. Egyelőre gyenge fertőzöttségről beszélhetünk, de meg kell kezdeni a lombozat védelmét.
Szintén korán jelentkezett a szklerotiniás szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) fertőzése. A tünetek most láthatóak, de maga a fertőzés jóval korábban kezdődött, így újabb tünetek megjelenése valószínű.
Érdemes figyelni a kukoricatáblákat
A kukorica hálás a meleg időjárásért. Gyorsan növekszik, zöldek az állományok. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárvái már kelnek a meleg talajban. Ettől kezdve érdemes figyelni a kukoricatáblákat, főleg monokultúrában. A jelenlegihez hasonló forró, aszályos körülmények között nagyobb lehet a kár.
A levéltetvek (Rhopalosiphum maidis, R. padi) minden kultúrában szaporodnak, s a kukorica sem kivétel. A leveleken egyre növekvő kolóniákat lehet megfigyelni. A katicabogarak is szaporodnak, és igyekeznek kontroll alatt tartani a kártevő tömeget, de sajnos ilyen ütemű felszaporodásnál nem elégségesek. A táblák szemlézésénél erre is figyeljünk.
Nem mindig szeretjük, de most hasznos a harlekin katica lárvája – fotó: Tóth Miklós
Rajzik a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), emelkedik a fogott imágók száma. Egyelőre a követés a feladat.
Próbáljuk elkerülni a burgonyavészt!
Burgonyában kelnek a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) lárvái, már L1-L2 fokozatúak, ezzel a kártétel emelkedik. Közben a tojásrakás szinte folyamatos. A növény sorai záródnak, ami meghozza a burgonyavész (Phytophtora infestans) fertőzés lehetőségét is. Egyelőre nem közvetlen a veszély, az aszályos körülményeket nem szereti a kórokozó, de csapadékos időszak előtt mindenképpen védekezni kell a betegség fellépésének megelőzésére.
Feladatot adnak a levéltetvek (Myzus persicae) is, a szívogatásuk és a vírusterjesztésük miatt védekezni kell ellenük.
A repcében csökken a veszély
Repcében csökken a veszély. Itt is megjelentek a levéltetvek (Brevicoryne brassicae), a kórokozók közül pedig a lisztharmat (Erysiphe cruciferarum). Figyelembe véve a jelenlegi gyenge fertőzöttséget és a kultúra érését, valószínűleg a betakarítás vagy az azt megelőző állományszárítás, ragasztás megoldja a problémát.
Általánosan megtalálhatóak az idő előtt sárguló becők, melyek a korábbi védekezéseink sikertelenségét mutatják, a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) lárvakártételét. A kár nem súlyos, általában 5% körüli, de ahol elmaradt a kezelés, ott bizony a termés negyede is elveszhet. Ebben a helyzetben már csak a tanulságok megállapítása lehetséges.
Itt igen sok a károsított becő – fotó: Lepres Luca
Brutális levéltetű támadűsnak van kitéve a cseresznye és a meggy
A csonthéjasok helyzetét úgy lehetne összefoglalni, hogy levéltetvek mindenhol.
Minden csonthéjas faj fáin megtalálhatóak a faj „saját” levéltetűfajai. A kártevő tömeg olyan mértékű, hogy a levelek, hajtások már messziről láthatóan bepöndörödtek.
A fákon sok helyen már csurog a mézharmat, ami a korompenész szaporodását váltotta ki. A biológiai káron túl kereskedelmi kárt is okoznak – most cseresznyén és meggyen, mert a gyümölcsöt így eladni alig lehet.
Ha kicsit bővítjük a kört, akkor örömmel lehet elmondani, hogy az őszibarackon csökken – lehull – a torzult levelek tömege, a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) visszaszorul.
Az őszibarack egészséges hajtásai a tafrinás torzult levelek fölött – fotó: Tóth Miklós
Annak ellenére, hogy a csapdák viszonylag kevés cseresznyelegyet (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) fogtak, a gyümölcsök nyüvesek cseresznyén és meggyen is. A mérték a védekezés időzítésétől és a technológiától függ. E két faj szedésére jókor jött a szárazabb időjárás, a moníliás gyömölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) még csak kevés gyümölcsöt támadott meg, a betegség lassan terjed.
Moníliás gyümölcsrothadás cseresznyén – fotó: Tóth Miklós
Almában fejlődik a gyümölcs, valahol a mogyoró és dió között tart méretében. A betegségek közül a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) terjedése okoz fejfájást, főleg ott, ahol a primer tünetet mutató rövid hajtások eltávolítása elmaradt. A varasodás (Vanturia inaequalis) a megjelenés után lassú terjedésnek indult, amit a mostani száraz, forró időjárás megállított. Egyelőre ez a betegség kisebb veszélyt jelent.
Az almamoly (Cydia pomonella) lárvakelése folyamatos, figyelni és kezelni kell az almát ellene. A levéltetvek továbbra is súlyos gondot okoznak. Mind a zöld almalevéltetű (Aphis pomi), mind a szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea) kolóniákat alkot, s a hajtások egyre növekvő számban, egyre nagyobb felületen mutatják a tüneteket. A fertőzöttség a közepes szintről az erősre emelkedik. A természetes hullást a forróság és a levéltetvek szívogatása miatti termésveszteség kiegészíti, így növekszik a veszteség.
-min.jpg)
Szürke almalevéltetű és természetes ellensége (valószínűleg zengőlégylárva) – fotó: Lepres Luca
Levéltetű-fertőzés tünete ribizlin – fotó: Tóth Miklós
A szőlőre most nagyon kell figyelni
Virágzik a szőlő! Különösen érzékeny fenológiai állapotban van, s erre figyelni kell.
Virágzik a szőlő – fotó: Lepres Luca
Remélhetőleg a preventív védelmet megkapta a szokásos betegségek ellen. Most a lisztharmat (Uncinula necator) terjedése valószínűbb, de egyelőre az is csak szórványosan, alacsony fertőzéssel jelent meg.
Kevésbé figyeltünk rá, de az Eger környéki ültetvényekben megjelent a feketerothadás (Guignardia bidwellii) levéltünete. Érdemes a fertőzött leveleket leszedni, eltávolítani, hogy a fürt fertőzését megelőzzük.
Fejlődnek az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái, már az L2-L3 fokozat a jellemző. Ahol tömegesen vannak jelen, ott a lárvák elleni kezelés hatékony lehet.
Szürkepenészes rothadás földieper gyümölcsén – szerencsére most nem általános – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
