A karalábé területét tekintve a fejes saláta és a hónapos retek után a fűtetlen fóliákban a harmadik legnagyobb felületen hajtatott előnövénye a melegigényeseknek, így elsősorban a paprikának és uborkának, hosszabb tenyészideje miatt ritkán a paradicsomnak. Ültetni lehetne más zöldségfék előtt is, például sárgadinnye, padlizsán, de az árutermesztők kevesen élnek ennek lehetőségével.

Valamivel hosszabb a tenyészideje, mint a reteké és a salátáé, valamint a megfázásból adódó jarovizációja veszélye miatt is kicsit később is rakják ki. Hajtatása árutermesztés céljából főleg Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyékben, a gyorsabban melegedő, lazább talajokon terjedt el. A fűtés nélküli fóliák alá március elején (5-10-e táján), a fűtött hajtatólétesítményekbe már februárban kirakják a palántákat. (Szabadföldre legkorábban március végén ültetik.)

Környezeti igénye

A káposztaféléket, így a karalábét is a hidegtűrő növények közé soroljuk, amelyek hőoptimuma a lombképzés idején 13-14 °C, de ilyen tekintetben a családon belül lényeges eltérés van a fajok között. Egyesek kifejezetten télállóak (pl. fejes és kelkáposzta, kelbimbó), és vannak, amelyek a hidegre érzékenyebben reagálnak (pl. a karfiol).

Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete folyamatos víz- és tápanyag-utánpótlást igényel. Ez különösen a tenyészidőszak második felére vonatkozik, amikor a „lökésszerűen" adott öntözővíz vagy az egyszerre kiadott nagyobb adagú nitrogénműtrágya, illetve együtt a kettő a gumó megrepedését okozhatja (1. kép).

karalábé

Egyenetlen öntözés következtében felrepedt karalábégumó – fotó: Agroinform.hu

Palántanevelése

A palántanevelés ideje az alkalmazott technológiai módszertől függően 50-65 nap, ezért a legkorábbi termesztéshez a magját már december végén, január elején elvetik. A fűtés nélküli fóliák alá március elején (5-10-e táján), a fűtött hajtatólétesítményekbe februárban, síkfóliás és váz nélküli termesztésre március közepén, szabadba legkorábban március végén ültetik a palántákat.

Számításba jöhető palántanevelési módok:

• tűzdelt palánta 6-os vagy 8-as cserépben nevelve,
• tűzdelt palánta 4x4-es vagy 5x5-ös tápkockában,
• 4x4 vagy 5x5 cm nagyságú tápkockába közvetlenül vetve,
• tálcás palánta 2-3 cm-es sejtméret esetén közvetlen vetéssel és
• szálas (kopasz, föld nélküli) palánta.

Tápkockás palántanevelésnél magvetéskor 15-20%-os, szálas palántanevelésnél 10-15%-os rátartással számolunk. Hajtatáshoz minden esetben tápkockás vagy cserepes palántát kell használni, síkfóliás termesztéshez leggazdaságosabb a tálcában nevelt változat, míg korai szabadföldi karalábénak a tálcás palánta mellett (2. kép) a földlabda nélküli szálas növények ültetése is számításba jöhet.

palánta

Jól gyökeresedett, tálcában nevelt palánta – fotó: Agroinform.hu

A káposztaféléknek, így a karalábénak is a magja apró, ezermagtömege 3–6 gramm, csírázási képességét hűvös, száraz helyen tárolva 4–5 évig is megtartja.

A palánták ápolása a hőmérséklet szabályozásából és öntözésből áll. A betegségek miatt jobb a délelőtti öntözés, a növények hamarabb felszáradnak. Az öntözővíz hőmérséklete megközelítőleg a léghőmérséklettel legyen azonos.

A karalábé magja már 3-4 °C-on csírázni kezd, az optimális kelési hőmérséklet 16-20 °C. Keléstől tűzdelésig nappal 14-18 °C-ot, éjjel 12-14 °C-ot javasolt tartani. Tűzdelés után, a fényviszonyoktól függően, nappal 16-21 °C, éjjel 14-16 °C optimális a palánta számára.

A karalábé esetében a palántanevelés idején tartott hőmérsékletnek különösen nagy jelentősége van, mivel az alacsony, tartósan 7-8 °C alatti léghőmérséklet elindíthatja a magszárképződést, ilyenkor a karalábé gumóképződés nélkül magszárat fejleszt.

Ahhoz, hogy edzett, zömök palántákat kapjunk, rendszeresen kell szellőztetni, és nem szabad a jelzett értékeknél melegebben tartani a növényeket, még akkor sem, ha úgy tűnk, hogy nagyobb lombozatot fejlesztenek. Nem a hosszú, megnyúlt, nagy lombozatú palánta az értékes, hanem a zömök, melynek levélszíne sötétzöld, gyökérzete fejlett, fehér, és a tápkockát jól átszőtte.


Fajtákkal szembeni igény

Hajtatásra a kisebb gumójú, magszárképzésre nem hajlamos, rövidebb tenyészidejű fehér és kék színű fajták javasoltak, amelyek hidegérzékenysége kisebb, gyenge fényviszonyok esetén is gyorsan növekednek, hamar gumót fejlesztenek. Korábban a kereskedelemben kizárólag magyar fajtákat lehetett kapni, mára ez teljesen megfordult, a fajtakínálatban többnyire külföldi eredetű nemesítések szerepelnek.

A termesztés módtól függő palántaigény:

• fűtött és fűtés nélküli hajtatás: 12-16 db/m2

• korai szabadföldi termesztés (síkfóliás hajtatás): 10-15 db/m2

Ápolása

Kiültetést követően is érzékeny a hőmérsékletre, borús időben magas hőmérsékleten (pl. szellőztetés hiányában) gyorsan megnyúlik, ugyanakkor az alacsony hőmérséklet – főleg a kiültetés utáni első egy-két hétben – a már jelzett felmagzását okozhatja. A fóliasátor hőmérsékletét az 1. táblázat szerint szabályozzuk.

A hajtatott karalábé hőigénye (0C) kiültetés után, a fényviszonyok függvényében

Hónap

Napos idő esetén

Borús időben

Nappal

Éjjel

Nappal

Éjjel

Február vége

14-16

10-12

10-14

8-10

Március

16-18

12-16

12-14

8-10

Április

18-20

14-18

14-16

10-12

(Május)

20-24

20-22

16-18

12-14

Az ültetés után számított 2-3. hét kezdetével, a talaj tápanyagtartalmától függően 7-10 napos gyakorisággal, komplex műtrágya (N:P:K: 2:1:3) 0,5%-os oldatával, ~10 liter/2-3m2 mennyiséggel tápoldatozzuk. Amint a gumó a dió nagyságot eléri, óvatosabban öntözzünk és tápoldatozzunk, alkalmanként kevesebbet, de gyakrabban adjunk a gumók felrepedésének veszélye miatt (1. kép).

A karalábé hajtatása során három hibát szoktak elkövetni a kezdők, de a némi rutinnal rendelkezők is:

• Megfázás és termés nélküli magszárképződés. Egy-egy hűvös hajnal még nem okoz kárt, de több napos hideg hatására – fajtától függően – 7-8 °C alatt már megfázik és magszárat fejleszt. Magvásárláskor erre figyelni kell, mert ilyen tekintetben a fajták között jelentős különbség van!

• Hajtatása során másik gyakori hiba a palánták mélyültetése. Az ilyen palántázás a gumó (termés) felületének sérülésével, parásodásával és megnyúlásával jár, ami a piaci értékét nagymértékben rontja. Ültetéskor a tápkocka teteje a föld felszínével essen egybe, esetleg legyen kicsit magasabb, de mélyebbre nem szabad ültetni.

• Öntözés és fejtrágyázás szempontjából kritikus fenológiai fázis a gumóképzés közepe-vége. Kifejezetten egyenletes talajnedvességet igényel, amit csak rendszeres, kis adagú öntözéssel lehetséges a növény számára biztosítani. Az ingadozó talajnedvesség, az egyenetlenül adott öntözővíz (tápoldat) a gumók felrepedését okozza. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt, különösen laza talajon könnyű túlöntözni, a gumók repedését kiváltani.

Talajművelést, gyomirtó kapálást, pontosabban csak horolást sekélyen végezzük, mert gyökérzete a talajfelszín közelében helyezkedik el, könnyen megsérül.

Indexkép: Shutterstock