Ezt tegyük a palánták jó kondíciójáért

Noha a szaporítóanyag jelentős részét ma már palántagyárak vagy ahogy a hollandok nevezik, palántabankok teljesen gépesített, részben automatizált, klímavezérelt üvegházaiban „futószalagon” állítják elő, még mindig jelentős azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek maguk próbálkoznak palántaneveléssel.

A növények igény szerinti táplálásával (helyesen megválasztott műtrágyával, pontosan kiszámított tápanyagadaggal, a trágyázás jó időzítésével stb.) és öntözésével (az öntözés egyes elemeinek szakszerű alkalmazásával), a klimatikus tényezőknek a növény számára kedvező, de a betegségek számára kedvezőtlen megváltoztatásával olyan növényfejlettség kialakítása, amely a legnagyobb termésproduktumra, a legjobb minőségre képes, jelentős a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállása, továbbá nagy termésbiztonságot is ad. A jó kondíció nem azonosítható a túltáplált, túlfejlett, buja növénnyel, noha sokan ezt értik alatta.

Ültetésre alkalmas, jó kondícióban lévő paprikapalánta – A szerző felvétele

Ma már pontos ismeretek, kidolgozott technológiák vannak arra vonatkozóan, hogy a növények igény szerinti táplálásával, illetve öntözésével, a környezeti tényezők összehangolt irányításával hogyan lehet ideális palántafejlettséget elérni. Magyarországon a paprika a legnagyobb felületen (1500 ha) hajtatott növény, részben a klímaváltozásnak köszönhetően a szabadföldi termesztés jelentős része a biztonságosabb üvegházakba és fóliasátrakba „vándorolt át”.

A termesztőberendezések technikai színvonalának, az alkalmazott termesztéstechnológiának és a fajtatípusoknak köszönhetően nagy a termésátlagokban a szórás (8-25 kg/m², országos átlag 12 kg/m²). Egyre inkább kirajzolódik, hogy versenyképes termesztés csak a fűthető, nagyobb légterű fóliablokkokban és üvegházakban lehetséges, amelyek a paprika igényének megfelelő klímavezérlésre is alkalmasak.

Nagy beruházás, magas üzemeltetési költség, növekvő belföldi és külföldi konkurencia. Versenyképesség csak kifogástalan minőségű szaporítóanyaggal (palántával) lehetséges, amely megközelítőleg 40 gramm tömegű, legfeljebb 25 cm magas, legalább 4 fejlett levélpárral rendelkezik, és az alsó leveleknél megindult az oldalhajtás-képződés, ahogy a termesztők mondják, „gatyásodni” kezd. Gyökérzete fejlett, hófehér, a tápkockát, a cserepet vagy a kőgyapotkockát dúsan átszőtte. Levélzete fejlett, középzöld, egészséges, nincs még rajta terméskezdemény, legfeljebb az első virág már kinyílott. Az említett fejlettség és minőség vízkultúrás termesztésben általában az 5-6. hétre, hagyományos, tőzegalapú tápkockában 1-2 héttel később érhető el.

A paprika kifejezetten melegigényes növény, ennek megfelelően csírázásához is legalább 25-26 ⁰C-ra van szükség. Helytakarékosság miatt sűrűbbre vetik, 2000-2500 db/m^2, kétszikleveles-kétlombleveles fejlettségi állapot között (kb. 2-3 hét elteltével) nagyobb térállásra, tápkockába vagy cserépbe széttűzdelik. Vízkultúrás (kőgyapotos) termesztés esetén a magot 2-3 cm nagyságú, úgynevezett vetőelemekbe vetik, majd az említett fejlettség elérésekor nagyobb, 8,5-8,5 cm-es kőgyapotkockákba áttűzdelik, átültetik.

Kőgyapot kockába tűzdelt paprikapalánta – A szerző felvétele

Tűzdelésig a közeget folyamatos öntözéssel (tápoldatozással) nedvesen kell tartani, ilyen tekintetben kritikus idő a csírázás megindulása, amikor a legrövidebb, átmeneti ideig tartó kiszáradás is súlyos károsodáshoz vezethet.

Míg a csírázásig csak vizet igényel a palánta, vagyis tűzdelésig olyan közegben tartható, amelynek nincs vagy minimális a tápanyagtartalma, addig a tűzdeléssel olyan földbe kerüljön, amelynek közepes a nitrogén- és kálium-, valamint magas a foszfortartalma, de lehetőség szerint a 2-2,5 mS/cm-t az EC-je ne haladja meg. Kőgyapotos nevelés esetén már a magvetést megelőzően a tápkockákat rendszeres öntözéssel nedvesíteni kell, vetést követően foszforsúlyos, 2 mS/cm EC értékű tápoldattal kell kezelni. Csírázást követően a tápoldat töménységét fokozatosan 2,5-3 mS/cm-ig emelhetjük.

A téli időszakban általános a fényhiány, amit a palánták különösen megsínylenek. A megnyúlt, etiolált palánta nagyon érzékeny a gombás betegségekre, így a legveszedelmesebb a palántadőlésre is. Bár néhány nagyüzemi palántanevelő rendelkezik pótmegvilágítással, amivel a fényszegény időszak áthidalható, de kisüzemi palántanevelő házakban ennek hiányából adódóan csak a többi környezeti tényező harmonizálásával (összhangjának megteremtésével) kerülhetjük el a megnyúlást. A léghőmérsékletet a fényhez igazítva visszafogjuk, és borús napokon 17-18 ⁰C-t tartunk, napos időben lehetséges 24-25 ⁰C. Természetesen ilyen körülmények között lassúbb a fejlődés, a palántanevelés ideje 1-2 héttel elnyúlik.

Szétrakással elkerülhető a képen látható palántamegnyúlás – A szerző felvétele

A kifejlett palánták, még ha nagyobb, 7x7-es vagy 8x8-as tápkockákba lettek tűzdelve, akkor is a lombleveleikkel árnyékolják egymást, tanácsos szétrakni őket. Igaz, az átrakás jelentős kézimunkát igényel, és a nagyobb felületből adódóan a fűtési költségek is növekednek, de a jó kondíciónak, a vastag szárú, zömök életerős palántának ez feltétele.