Figyelem, veszélyeztet a szőlőlisztharmat!

Korainak tűnik erről beszélni, mert sokan csak fürtfertőző gombának tartják, csak a nyár közepén figyelnek fel a tüneteire, a kirepedt „sérves" bogyókra.

Sérves bogyó – fotó: Zsigó György

„A szőlőn a lisztharmattal mindig számolnunk kell, és a saját fertőzésünkért mi vagyunk a felelősek." Egy konferencián hallottam ezeket a súlyos kijelentéseket. Sajnos igazak! Az utóbbi évek időjárása ugyanis valamilyen mértékben mindig megfelelő a terjedéséhez.

A kevés esővel, hajnali párával társuló magas hőmérséklet már minden évben jellemző az időjárásunkra, és ez ideális környezet a lisztharmat fejlődéséhez.

(Pl. a kánikulai napot követő csillagfényes éjszaka után általában számíthatunk a harmatra, a fertőzésre.)

A szőlőlisztharmat tünetei

A tüneteit jól ismerjük. A zöld növényi részeken a felületüket behálózó gombafonalakból és a rajtuk képződő spórákból (konídiumokból) álló fehéres-szürke bevonat képződik a virágzaton, a fiatal fürtökön, a hajtásokon és a leveleken is. Tehát mindig a növény felszínén marad a gomba, csak szívókacsokkal kapaszkodik a levél bőrszövetébe. A gombaháló szorításában torzulnak a levelek, kirepednek a duzzadni akaró szőlőszemek, ideális táptalajt biztosítva pl. a szürkepenésznek, a darazsaknak, a muslincáknak.

Kazmotécium – fotó: Zsigó György

Két áttelelési formája van. A gombafonalai a rügypikkelyek alatt is megbújhatnak, innen lisztharmatosan, „zászlós hajtással" fakad a szőlő. Manapság azonban főleg azokkal az apró göbökkel (ivaros áttelelő képletekkel) telel át, melyek a nyár végén alakulnak ki a leveleken.

Az őszi esőkkel lemosódnak a kordonkarra, támberendezésre, tavasszal innen pattannak ki az első fertőzést beindító ivaros spórák. Ezek az ivaros spórák nehezek, nem szállnak messzire a széllel, nem a szomszédból jönnek, tényleg a mi növényünkön nevelődtek. A súlyuk miatt éppen hogy csak eljutnak a kordonkarokhoz és a talajhoz legközelebbi kis levélkékhez. Most ezeken találjuk meg az első tüneteket.

A sárguló áttetsző foltocska megjelenése után rövidesen torzulni kezd a levél, a fonákon pedig megjelennek a gomba jellegzetes apró fehér-szürke telepei, melyek ontják a nyári spórák (konídiumok) milliárdjait. Ekkor már egyértelmű a fertőzés, nagyon nehéz lesz blokkolni a továbbterjedését.

Jelenleg a kontakt kénes gombaölőké a főszerep – fotó: Zsigó György

Hogyan védekezzünk a lisztharmat ellen?

A cél az, hogy ne történjen meg a fertőzés, a berepülő gombaspóra már gombaölő szerrel lepermetezett növénnyel találkozzon. Ezt hívják megelőző (preventív) védelemnek. Az ültetvényekben úgy biztosítják ezt a folyamatos védettséget, hogy szinte mindegyik permetlébe adagolnak lisztharmat ellen valamilyen gombaölőt, pl. ként. Ez az „alaplé", amit persze még kombinálhatnak más szerekkel is.

Jelenleg a kontakt kénes gombaölőké a főszerep. A kén jelentőségét jól mutatja, hogy a világon a legnagyobb mennyiségben eladott növényvédő szer ma is. Bármelyiket választhatják, pl. Thiovit Jet, Cosavet DF Edge, Microthiol Speciál, Eurokén 2000 80 WG, Kumulus S, Pol-Sulphur 800 SC, Sulfolac 80 WG, Treff 80 WG stb. Virágzásig ismételhetünk velük.

Ha nem kezdik el a védekezést most, akkor a virágzásig felszaporodhat, és már a virágzásban „leszüretelheti" a termést.

A felületen élő gombákat, rovarokat kiszárítják a narancsolaj-tartalmú készítmények, pl. az Oroganic, a Wetcit vagy a bórtartalmú Prev B-2 stb. Ezekkel is próbálkozhatnak.

Fürtmegnyúlásnál majd indíthatják a felszívódó (szisztemikus) blokkot, azaz 2-4 alkalommal, egymást követően permetezhetnek a felszívódó szerekkel. Ilyen pl. a Topas 100 EC, a Cabrio Top, a Dynali, a Vivando és a Cyflamid stb. (A Quadrist inkább csak szürkepenészre ajánlom.)

Az a kertész, aki biztosra akar menni, a kén mellett kombinációban már korábban is bevetheti a felsorolt felszívódó gombaölőket. Így járhat el az, aki ritkán jut ki a kertjébe, és az esők után nem tud rögtön a kontakt kénnel ismételni, vagy olyan érzékeny fajtákat telepített (pl. Kékfrankos, Potugieser, Leányka, Rizlingszilváni, Kadarka, Olaszrizling, Chardonnay stb.), melyeknél biztosan számíthat a gombára, illetve ha a közvetlen szomszédjában fertőzött növények vannak. A kertész helyismeretét és tapasztalatát semmi sem pótolhatja!

A gomba további terjedése a helyi időjárás függvénye, és ez szabja meg a permetezések gyakoriságát is. Ebben csak a szőlősgazda tud dönteni. A felszívódó blokk után újra elő lehet venni a kéntartalmú szereket. A fejlettebb bogyókat már nem tudja megtámadni a lisztharmat, de mindvégig követni kell a gombát, mert a szakkönyvek szerint már 5%-os fürtfertőzésnél is egérízű lesz a bor. (A macskámnak lehet, hogy ízlene...)