Az elmúlt esztendőkben a kertészeti kártevők köre a mediterrán területekről érkező kártevőkkel jelentősen bővült. Megjelenésükkel, kártételükkel érthetően a szakmai érdeklődés középpontjába kerültek. Ugyanakkor a korábbról jól ismert, a termesztést folyamatosan kísérő, honos kártevők megfigyeléséről sem szabad megfeledkeznünk.
Tanulságos példával szolgált az ország középső részén az almaültetvényekben tapasztalt almailonca jelenlétének és kártételének fokozódása. Tápnövényei részben a Rosaceae családba tartozó gyümölcsfajok, másrészt további, mintegy 70, zömmel fás növényen kifejlődhet.
Növényvédelmi szakemberek körében közismert, hogy időnként még a legjobban gondozott és szakszerű növényvédelemben részesített ültetvényekben is bekövetkezhet egy-egy kártevő faj tömegszaporodása. 2015-ben több üzemben is megfigyeltük az almailonca tömeges elszaporodását és számottevő kártételét. A kártevő első imágó nemzedékének utódai almaültetvényekben tömeges, nyár második felében bekövetkezett levélszáradással és lombhullással járó kártételt, továbbá jelentős mértékű, 30-40%-os gyümölcskárosítást okoztak.
A kártétel kialakulásában minden bizonnyal közrejátszott az, hogy az adott körzetben március elseje és július vége között, öt hónap alatt mindössze 49 mm csapadék hullott, és 3 nyári hónap hőmérsékleti maximumértékei is jóval meghaladták az átlagosat. A kártétel elsősorban almaültetvényekben jelentkezett, de kisebb mértékű gyümölcskártétel a kajszibarack-ültetvényekben, főleg a gyümölcsön is megfigyelhető volt. A hazai gyümölcsösökben előforduló sodrómolyoknak tulajdonított kártételt zömmel a Tortricidae családba, kisebb számban a Gelechidae családokba tartozó lepkefajok lárvái okozhatják.
Tavaly a kártétel elsősorban almaültetvényekben jelentkezett – a szerző felvétele
A gyakorlati gyümölcsvédelemben azok a kétnemzedékes fajok (Adoxophhies orana, Archips podana, Pandemis fajok) lehetnek jelentősek, amelyek fejletlen lárva alakjában áttelelnek, és tavasszal már a virágzást megelőzően, illetve a virágzás alatt, majd a gyümölcskötődés során is, továbbá a vegetáció későbbi szakaszában leveleken és a gyümölcsön egyaránt károsíthatnak. Közülük a várható kártétel mértéke miatt kiemelt jelentőségű az almailonca.
Az almailonca az almaültetvények régről ismert, gyakori kártevője. Kártétele a vegetáció során három időszakban jelentkezik. Az első kártétele már a rügyfakadás táján megfigyelhető. Ebben az időben az áttelelt, második és harmadik lárvastádiumú hernyók a rügyeket odvasítják, majd fakadáskor a bimbókat, virágokat, esetleg hajtások leveleit rágják és szövedékszálakkal összeszövik. Ez a kártétel gyakran egybeesik az araszoló hernyók tavaszi kártételével.
A kifejlett hernyók az összeszőtt levelek között bábozódnak, majd 7-10 nap elteltével, május végétől megjelennek az első imágók. Az imágók a szürkületi óráktól repülnek, párosodnak, majd a sárgászöld petéiket csomókban rendszerint a levelekre, esetleg a gyümölcsre rakják. Az embrionális fejlődés ideje a május végi-júniusi időjárási körülményektől függően 11-12 nap, bár a fejlődésüket a hőmérséklet jelentősen befolyásolja. Hűvös, csapadékos, szeles időjárás az imágók rajzásakor és a lárvakeléskor populációt csökkentő tényező.
.jpg "báb")
Az almailonca bábja – a szerző felvétele
A kikelt hernyók a levélről rendszerint a hajtásvégekre vándorolnak, majd szövedékszálon ereszkedve a légmozgás segítségével szétterjednek a fa koronájában, esetleg átjuthatnak a szomszédos növényekre is. A leveleken megtelepedő lárvák finom szövedéket készítenek, és megtelepedés környékén a fonáki oldalon rágják a leveleket, oly módon, hogy a levél színén a bőrszövet megmarad. Gyakran több levelet is egymáshoz szőnek, illetve a levelet a gyümölcs felületéhez szövedékkel rögzítik, és azok védelmében károsítanak.
Az idősebb lárvák a leveleket szövedékkel összehúzzák, és a levélsodratban, védett helyen táplálkoznak, majd kifejlődés után bábozódnak. Gyakori, jellegzetes károsítási mód, hogy a csokrosan kötődött gyümölcsök között vagy a gyümölcs felületéhez szőtt levél alatt táplálkoznak a lárvák. Károsított növényi részeken a későbbiekben bábokat is megfigyelhetünk.
A második nemzedék imágói július második felétől rajzanak, és rajzásuk az időjárástól függően változó intenzitással akár szeptemberig eltarthat. A második imágó nemzedék által rakott tojásokból kikelő lárvák augusztus közepétől az előzőekben leírt károsítást okozzák a leveleken és a termésen. A fejlődésükben rendszerint L2-s stádiumig jutnak el, és a hőmérséklet csökkenésével többnyire kéregrepedésekben, telelőgubóban telelnek.
Az imádók több nemzedéke is kárt okozhat – a szerző felvétele
Az egyes nemzedékek rajzása akár nagyon elhúzódó is lehet. Például július végén a károsított ültetvényben már rajzó imágókat nagy számban figyeltünk meg, ugyanakkor még fejlődésük elején lévő L2-L3 stádiumú lárvák is megtalálhatók voltak. A kártevő faj elszaporodásának korlátozásában jelentős szerepet játszhatnak a tojásparazita fürkészdarazsak és más hasznos Hymenoptera rendbe tartozó fajok azokban az ültetvényekben, ahol peszticidterhelés alacsony szintje fennmaradásukat és hasznos tevékenységüket egyáltalán lehetővé teszi.
Az almailonca tömegszaporodásának bekövetkezésekor ezek a hasznos fajok legfeljebb csak mérsékelni tudják a kártételt. A megfigyelt gyümölcsösök között akad olyan is, amikor a szomszédos az erdőből csapatosan betelepedő madarak, elsősorban erdei pintyek gyűjtötték össze az almailonca fejlett lárváit. Az almailonca tömeges elszaporodásának és súlyos kártételének elkerülése érdekében ajánlott, akár kineveléssel is, a sodrómoly fajok összetételének ültetvényszintű felmérése.
Rügyfakadás idején megjelenő áttelelt sodrómoly hernyók begyűjtésével, laboratóriumi izolátoros kinevelésével, jóval az ültetvényben esedékes rajzásuk előtt, az imágók alapján egyértelműen azonosíthatók a károsító fajok. A fajok ismeretében az ültetvényt veszélyeztető fajok szex-feromon csapdáinak kihelyezésével és csapdák rendszeres ellenőrzésével elkerülhető a meglepetésszerű sodrómolykártétel kialakulása.
Az almailonca-csapdákat a gyümölcskötődés után hamarosan ajánlott kihelyezni az ültetvénybe. Miután a mikroklimatikus adottságok és a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják a kártevő rajzását, más ültetvényekben végzett rajzásmegfigyelés adatai csak hozzávetőleges információt szolgáltatnak. Az ültetvényben áttelelt, tavaszi időszakban a fakadás idején megjelenő hernyók elleni védekezés az esetlegesen előforduló araszoló hernyók elleni védekezéssel egy menetben elvégezhető.
A kikelt hernyók átjuthatnak a szomszédos növényekre is – a szerző felvétele
A védekezés szükségességét és időzítését növényállomány-vizsgálattal dönthetjük el. Az almaültetvényekben engedélyezett rovarölő hatóanyagok közül a klórpirifosz, indoxakarb, metoxifenozad és klorantraniliprol egyaránt számításba jön. A gyümölcsösökben a gyümölcsmolyok, sodrómolyok, aknázómolyok elleni védelemre javasolt diflubenzuron hatóanyag az almailonca ellen gyenge hatékonyságú. A fenoxikarb hatóanyagú készítményt a hazai forgalmazó ajánlása a sziromhullás után, a fejlett lárvák elleni védelemre javasolja.
Az ingerületvezetést gátló piretroidok a fiatal, éppen kikelt lárvák ellen hatásosak lehetnek, de hatásuk gyakran a nyári melegben csak rövid ideig érvényesül, továbbá az almailonca természetes ellenségeit is széleskörűen pusztítják. Ökológiai ültetvényekben a gradációs esztendőkben a Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmény használatával mérsékelt eredményre számíthatunk. Ezekben az ültetvényekben az almamoly és az almailonca elleni együttes védekezésre légtértelítéses módszer (Isomate CLR) javasolt.
A legnagyobb kártételt az almailonca első imágó nemzedékének utódai okozzák. Ellenük június hónap folyamán, szerencsés esetben az aktuális almamoly elleni kezeléssel összehangoltan védekezhetünk. A védekezés a fiatal, frissen kelt lárvák ellen a leghatásosabb, mielőtt még akár a levélkártétel, illetve a gyümölcskártétel bekövetkezne. Az elhúzódó lárvakelés miatt a rovarölő szeres kezelés váltott hatóanyaggal történő megismétlése szükséges lehet.
Ha az áttelelt lárvák és az első imágónemzedék utódai ellen sikeres a védekezés, akkor a további célirányos kezelések szükségességét részben rajzásmegfigyelés eredménye, másrészt a növényállomány vizsgálata alapján dönthetjük el. Rendszerint további, almailonca elleni kezelésekre nincsen szükség. Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a második nemzedék külső területekről migrációval érkezne az ültetvénybe.
Az almailonca elleni védekezésünk akkor lesz eredményes, ha az mindenkor a növényállományokban elvégzett rendszeres megfigyelésekre, adatgyűjtések eredményeire épül. Ugyanez érvényes valamennyi kulcsfontosságú kártevő elleni védekezésre. Mint a gyakorló növényvédelmi szakemberek jól tudják, minden esztendő más kihívást tartogat. A terepi megfigyelő munka elvégzése, a csapdaadatok és meteorológiai adatok felhasználása nélkül nincs hatékony növényvédelem, sem az almailonca ellen, sem más kártevő ellen. Rendszeres megfigyelés, károsító előrejelzés hiányában napjainkban is bekövetkezhet egyes rovarfajok „váratlan” gradációja és soha nem látott kártétele.
−
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_360x200_0.jpg "Biomassza, takarmányfehérje és karbonsemlegesség – Merre tart a Hungrana?")
