A színanyagok mennyisége, összetétele alapvetően a fajhoz és a fajtához kötődő tulajdonság, aminek kialakulását a környezeti tényezők is befolyásolják, illetve azok szabályozásával (trágyázás, öntözés, fűtés, szellőztetés, árnyékolás stb.) mi is elősegíthetjük, vagy kevésbé szerencsés esetben ronthatjuk.
Az üvegfelület tisztántartásával, a többéves fóliák cseréjével, nagyobb tenyészterületre történő ültetéssel tudunk a helyzeten kismértékben javítani, a sokak által megoldásnak vélt pótmegvilágítás költségeit nem képes a paradicsom elviselni. Egyre gyakrabban találkozni a talajos termesztésben is a reflektív, fehér fóliák használatával, ami szintén célravezető, mert a talajra terítve segíti a termesztőlétesítménybe érkező kevés fény jobb hasznosítását, de növelni azt, pluszfényt teremteni ezzel a módszerrel sem lehet.
A nitrogén és a kálium tápelemek arányának változtatásával (több kálium, kevesebb nitrogén), az öntözés visszafogásával (a közeg és a tápoldat EC-értékének növelésével) szintén javíthatunk a helyzeten, de
igazán csak a beérkező fényt akadályozó tényezők megszüntetésével tudunk számottevő hatást elérni.
A zöldtalpasság és zöldfoltosság (1-2. ábrák) jelensége az arra hajlamos paradicsomfajtáknál télen is és nyáron is jelentkezhet.
Káliumhiányból adódó zöldtalpas és zöldfoltos paradicsombogyó.
A betegség többnyire a kálium hiányára vezethető vissza, több kálium fejtrágyával, a tápoldat káliumkoncentrációjának növelésével javítható a minőség, megszüntethető a csészelevelek körül kialakuló, előbb zöld, majd később barna színű gyűrű vagy a bogyók felületén bárhol mutatkozó zöldes, később sárgás foltok. De!
A nyári tartós melegben is találkozhattunk színhibás termésekkel, ami nincs összefüggésben a növény káliumellátottságával, sokkal inkább a magas léghőmérséklettel, a paradicsombogyó túlzott felmelegedésével. 32-35 0C felett a paradicsombogyó legfontosabb színanyagának, az élénkpiros színt adó likopinnak a képződésében keletkezik zavar, ami a zöldtalpasság-betegségre emlékeztető, előbb zöld, majd sárgás barna karimát okozza.
Duplán vagy három rétegben hajtott Raschel hálóval árnyékolhatjuk a fóliát vagy az üvegházat, de kisebb felületen a szabadföldi növényeket is, ami véd a túlzott felmelegedéstől. Az így termelt növények bogyóinak színesedése lényegesen jobb, kedvezőbb, arról nem is beszélve, hogy az egyre gyakrabban tapasztalható napégésbetegségtől is védettek a termések.
A paradicsom esetében tapasztalható fehér, illetve zöld dugó jelenség (3. ábra) az arra hajlamos fajtáknál mutatkozik olyan esetben, ha szárazság miatt nagy melegben a kényszerérés esete áll fenn.
Fehér vagy zöld dugó jelenség.
Az ilyen bogyó kocsány felőli része kemény, száraz, ízetlen, az éretlen termés benyomását kelti. Érésgyorsítók használata esetén is kialakulhat.
A fényhiány következménye a sápadt, vékony kígyóuborka is. Ez esetben is sokat segíthet a fóliacsere, az üveg lemosása és a tenyészterület növelése. Az ammóniatartalmú nitrogéntrágyákkal a talaj nitrogénkoncentrációjának növelése is egy határig segít, de egy határon túl a túltrágyázás következtében jelentkező magas sótartalom súlyos stresszhatást válthat ki, ami a nóduszokon tömeges, de deformált, vékony, görbe termésképzéshez vezethet.
Télen, fényszegény időszakban és a hideg hatására a paprika termésén az antociánképződés jelensége (lilulás) figyelhető meg, amelyet a súlyos foszforhiány is kiválthat (4. ábra). Főleg a hegyes, zöld fajtákon, a legsötétebb téli hónapokban (december-március) fordul elő.
Az antociános elszíneződést több tényező is okozhatja, így a kevés fény, a hideg és a foszforhiány.
A paprikánál, a padlizsánnál kisebb mértékben, de a paradicsomnál is tapasztalható késő tavasszal, nyáron a fénytelen, opálos termés, az idő előtti, úgynevezett kényszerérés, ami részben az alacsony páratartalommal magyarázható. A nyári melegben – még a fóliák alatt is – nem egyszer a levegő páratartalma az 50% közelébe süllyed (légköri aszály), ami nagymértékben rontja a minőséget. Párásítással, naponta többszöri 1-2 mm-es vízadag talajra történő kipermetezésével, továbbá árnyékolással a kívánatos 75-80%-os páratartalom elérhető, ami az újabban érő bogyók fényes színének kialakulását elősegíti.
Sekély termőréteg esetén, laza vagy nem megfelelő mélységben művelt talajon a sárgarépa feje megzöldül, miután kibújt a talajból. Az ilyen termés – túl azon, hogy piaci értéke rosszabb – íze sem kellemes. A mélyebb talajműveléssel, a föld visszahúzásával, időnkénti feltöltögetéssel megelőzhető az elszíneződés.
A hónapos retek esetében kívánság az élénkvörös, úgynevezett skarlát szín, a fakó gumó nem piacképes (5. ábra).
Fakó színű, vizenyős szövetállományú, gyorsan fonnyadó retekgumó a fényhiány, sok víz és nitrogén együttes hatásaként tapasztalható jelenség.
A borús időjárás mellett a túlzott öntözés, nitrogénezés és a kálium hiánya váltja ki. Az ilyen gumó felvágva vizenyős, laza szövetállományú, gyorsan fonnyadásnak indul, könnyen reped. Káliumtartalmú vagy káliumot is tartalmazó komplex műtrágyák tápoldatozásával, az öntözés visszafogásával a jelenség megelőzhető, illetve gyógyítható.
_fill_540x300_0.jpg)
