Így állítható elő jó minőségű, ellenálló paradicsompalánta

A korábbi, a paradicsom hőigényével foglalkozó cikk folytatásaként a növekedéshez és fejlődéshez szükséges hőmérsékleti optimumot az egyéb környezeti tényezők változásának függvényében próbáljuk értékelni, tekintettel arra, hogy az egyes élettényezők szoros összefüggésben vannak egymással és a növény fejlettségével (fenológiai fázisaival), egy-egy változása szükségszerűen maga után vonja a többi módosulását is.

Kedvező fényviszonyok esetén a sejtosztódás gyorsabb, a fotoszintézis során több sejtépítéshez szükséges szerves anyag képződik, a sejtfalak vastagabbak lesznek, a növény szövete sűrűbb, tömöttebb. Ennek gyakorlati vonatkozásait jól lehet a palántanevelés során tapasztalni, fényszegény időben vagy rossz fényáteresztésű fólia vagy üveg alatt nevelt palánták megnyúlnak, különösen akkor, ha magas a léghőmérséklet.

Jó minőségű, zömök, ellenálló palánta kétféle módon állítható elő: magasabb hőmérsékleten, jó fényviszonyok mellett, vagy fényben szegényebb körülmények között, de valamivel alacsonyabb hőmérsékleten. Kétségtelen, hogy az utóbbi esetben a palántanevelési idő valamivel hosszabb, de a környezetre kevésbé érzékeny, szaknyelven úgy mondjuk, edzettebb palántákat kapunk.

Sajnos a gyakorlatban a kevesebb szakértelemmel rendelkezők a megnyúlt, hosszú növényeket szívesebben vásárolják, többet is hajlandók értük fizetni, gondolván azt, hogy a nagyobb növény korábban és többet fognak teremni. Palántakorban a hőmérséklet szabályozása a fürtszövet differenciálódására is hatással van.

Magasabb hőmérsékleten valamivel később fognak az első virágfürtök megjelenni, de a későbbi fürtök kialakulására kedvezően hat.

Megfelelő fényviszonyok esetén, 20-25 ⁰C-on a legjobb a terméskötődés, ami adódik abból is, hogy ilyen hőmérsékleten a leggyorsabb a pollentömlő növekedése. Virágzás idején, alacsonyabb hőmérsékleten öreges lesz a bogyó (1. kép), kívülről ez gerezdesedés formájában figyelhető meg, különösen érzékenyek rá a sokrekeszű, nagy bogyójú fajták, az úgynevezett húsparadicsomok.

Üreges bogyók. Az alacsony hőmérséklet kedvezőtlen hatása a terméskötés időszakában.

A hosszan tartó hideg dupla fürtképzést okoz, a 10 °C-nál nagyobb napi hőingadozás pedig a termések repedéséhez vezet.

Napjainkban, korszerű, hőmérséklet szempontjából jól szabályozható üvegházak esetében az optimális hőmérsékleti értéket (víz- és tápanyag-adagolást szintén) a besugárzás folyamatos mérésével, a fényviszonyok függvényében határozzák meg. Német kutatók vizsgálati eredményei némi támpontot nyújthatnak azoknak a termesztőknek, akik nem folyamatosan, hanem pillanatnyi fényerősség (lux érték) alapján értékelik a fényviszonyokat (1. táblázat).

Termő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében

(Geissler, 1985 nyomán)

A műszeres besugárzás alapján történő mérés sokkal pontosabb, ennek függvényében meghatározni a léghőmérsékletet a növény szempontjából kedvezőbb. (A műszerekkel történő besugárzás mérése folyamatosan történik a nap folyamán, míg a lux érték mindig csak egy pillanatnyi állapotot mutat, ami a nap, a felhőzet járásától függően nagymértékben változik, ebből adódóan csak mint megközelítő érték vehető figyelembe. Vízkultúrás termesztésben a műszerekkel mért besugárzás mértékétől függően tápoldatoznak és öntöznek, 1J/cm² energia esetén 2-3,5 ml/m² mennyiségű tápoldatot, illetve vizet juttatnak ki.)

Éjjel az asszimilációval ellentétes folyamat, a disszimiláció, azaz a légzés játszódik le, amelynek üteme a hőmérséklet emelésével növekszik. Ennek során energia keletkezik, amit a növény bonyolultabb vegyületek képzéséhez használ fel. Túl intenzív légzés során, azaz magas éjszakai hőmérsékleten előfordulhat, hogy feleslegesen túl sok cukor bomlik le, a növény felemészti magát. Káros hatása van a magas éjszakai hőmérsékletnek a reproduktív szervekre is, kevesebb a virágzás, és a terméskötődés is rosszabb.

Az éjszakai és nappali hőmérséklet-különbséget a technológiák 2-7 ⁰C-ban jelölik meg, téli hajtatás során kevesebb, nyáron nagyobb napi különbség tartását javasolják. Ugyanakkor a túl nagy különbség párakicsapódáshoz és glutációhoz vezet, ami kedvez a betegségek kialakulásának. Tavasszal, napos időben, fűtetlen fóliák alatt gyakran az éjszakai és a nappali hőmérséklet-különbség a 10 ⁰C-ot is meghaladja, ami az arra hajlamos fajtáknál óriásfürtök képződését okozhatja, és az érésben lévő bogyóknál repedést vált ki. A duplafürtök kialakulása is ennek tulajdonítható.

Napkeltét követően veszélyes a hőmérséklet hirtelen emelkedése. A gyorsabban átmelegedő levélzet indítja a vízszállítást, „jelzést ad a gyökérnek”, de a lassabban melegedő bogyó még merev, rugalmatlan, nem képes a víznyomásnak ellenállni, ezért megrepedhet. A tavaszi időszakban gyakran tapasztalható hajtáscsúcs-vékonyodás is erre, a hirtelen változásra vezethető vissza. A fokozatos melegítés, akár fűtés vagy szellőztetés árán is, vastagabb csúcsi hajtást, fejlettebb fürtöket és rövidebb ízközöket eredményez.

A hőmérséklet nem azonos formában hat a növény egyes szerveire. Például a retek vagy a burgonya esetében a magasabb nappali hőmérséklet hatására intenzívebben nő a lombozat, de a gazdasági értelemben vett termésre, azaz a gumó fejlődésére kedvezőtlenül hat, apróbbak lesznek. A 32-35 ⁰C fok feletti hőmérsékleten már lassul az asszimiláció, rosszul köt a növény, és ami az utóbbi évek rendkívüli meleg időjárásában jól megfigyelhető volt, a bogyón színhibák alakultak ki. 32 ⁰C felett a színanyag (likopin és a karotin) képződés leáll, a csészelevelek közelében sárgás barna, flavonoidokat tartalmazó foltok alakulnak ki, ezek hasonlóak, de nem azonosak a káliumhiány okozta zöldtalpasság-betegséggel, és nem tévesztendők össze a napégésjelenséggel sem (2. kép).

Napégés paradicsomon.

A paradicsom 0 ⁰C-on elfagy. Ugyanakkor tudni kell, hogy a fagyérzékenység kismértékben függ a sejtnedv ozmotikus értékétől. Minél több ásványi só és szénhidrát van a sejtben, annál jobb a hidegtűrő (fagytűrő) képessége. (A töményebb sejtnedvnek alacsonyabb a fagyáspontja, ami fokokban alig mérhető, de adott esetben nagy jelentősége lehet a növényre.)

Ha hőigényről beszélünk, sokszor csak a léghőmérsékletre gondolnak, pedig a talaj hőmérséklete is befolyásolja a gyökér működésén keresztül a víz- és a tápanyagfelvételt. Holland kertészmondás a talajhőmérséklettel kapcsolatban: „Hideg fej és meleg láb.” Azaz a talajban legyen inkább melegebb, mint az üvegház légterében. Ha a mondás minden vonatkozásban nem is igaz a paradicsom hőigényével kapcsolatban, de egyes kertészetekben – amikor gyakran 10-12 ⁰C-os talajba ültetik a paradicsomot, mert csak a léghőmérsékletre gondolnak – figyelemre méltó és intő megállapítás.

Optimális talajhőmérséklet a paradicsom esetében 18-20 ⁰C, amire palántakorban és ültetéskor különösen érzékeny a paradicsom. A meleg talajból jobb a víz- és tápanyagfelvétel, különösen a foszforé intenzívebb.

A levegőnél lényegesen melegebb közeg esetén a vegetatív részek jobban fejlődnek, szemben a virágfürtökkel és a virágokkal, amelyek gyengébbek maradnak.

Talán a paradicsom esetében is érdemes egy fogalommal, az úgynevezett hőösszeg fogalmával megismerkedni, amit már több növény esetében (pl. borsó, bab, csemegekukorica stb.) régóta használnak. A napi hőmérsékletek halmozott összegéről van szó (napi átlaghőmérsékletek összege), a paradicsom esetében a kiültetéstől a virágzásig ~500 fok, a kiültetéstől az első szedésig ~1400-1600 fok, a teljes tenyészidőszakra vonatkoztatva ~2200-2400 fok.

Hangsúlyozni kell, hogy a hőösszeg értékfajtától nagymértékben függ, gépi betakarításnál, a gépek kihasználásánál van nagy jelentősége, segítségével tervezni lehet a szedés idejét és időtartamát.