Nálunk – más európai országokhoz képest – meglehetősen szerény a fejessaláta-fogyasztás, egyetlen csúcsidőszaknak számít a kora tavasz, húsvét környéke, amikor kifejezetten keresik a friss, zsenge salátát. Ennek megfelelően specializálódtak az árutermelők az időzítéssel, de a saját célra termesztő gazdaságok is ezt figyelembe véve ültetnek és szednek.
Április legvégére, májusra már a szabadföldi fejes saláta is megjelenik – fotó: Pixabay
A salátatermesztés egyik meghatározó tényezője a fajta, melyet a termesztési időszaknak megfelelően kell megválasztani. Bizonyos fajták (hajtatók) a nagy meleg és a hosszú nappalok hatására magszárat képeznek, míg a nyári fajták télen nem fejesednek. Ezért a termesztési időszak szerint az alábbi felosztást tesszük: őszi, téli és tavaszi hajtatási, illetve tavaszi, nyári szabadföldi fajták. A nemesítés sokat lépett előre, az utóbbi években
a piacra kerülő fajták legtöbbje jelentős peronoszpórarezisztenciával rendelkezik, és többsége ellenálló a salátamozaikvírussal szemben.
Megjelentek a termesztésben a salátagyökértetű- és levéltetű-ellenálló fajták is, ezzel jelentősen megkönnyítve a vegyszeres növényvédelmet. Ugyanakkor néhány élettani betegségre ellenálló fajtát még nem sikerült igazán kiszelektálni, továbbra is gondot jelentenek a levélszél-barnulásos betegségek.
A magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, mindenekelőtt a kalciumnak mint legnehezebben transzspirálódó tápelemnek a növénybe jutását.
Főleg télen és kora tavasszal, amikor a külső magas légnedvesség miatt különösen nehéz a klíma szabályozása, akkor fordulnak elő azok az élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetők vissza. Ilyen fejlődési rendellenesség a belső vagy lágy levélszélbarnulás és az üvegesedés, amelyek gyógyítása csak a páratartalom csökkentésével valósítható meg.
A fejes saláta számára a 70% körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak,
amit az idei meleg és száraz időjárásban nem volt nehéz tartani. Tavasszal, miután a külső hőmérséklet megemelkedett, a hirtelen páratartalom-csökkenés okozhat élettani zavart (pl. napos, szeles időben erősen kiszellőztetik a fóliát). A külső levelek széle beszárad és megbarnul, amit külső vagy száraz levélszélbarnulásnak nevezünk.
A száraz vagy más néven külső levélszélbarnulás a hirtelen páratartalom-csökkenés következménye. A betegség a külső leveleken apró, tűszúrásnyi, barna foltokkal kezdődik, majd idővel kiterebélyesednek, összeérnek és a külső levelek szélén száraz karimát képeznek – A szerző felvétele
Könnyebb ellene védekezni, mint a lágy vagy belső levélszélbarnulás ellen, elég, ha rendszeresen párásítjuk a termesztőberendezést vagy kevesebbet szellőztetünk.
A fejes saláta belső vagy más néven lágy levélszélbarnulása, amit a magas légnedvesség okoz – A szerző felvétele
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 10-15 mm-es adagok elegendőek, azonban az ilyen formában adott víz mellett áprilistól szükséges a napjában 1–3 alkalommal végzett 1-2 mm-es adagú párásító öntözés is.
Betakarítását akkor kezdjük el, amikor a fejek keménysége kézzel jól kitapintható. Vannak országok, ahol nem kívánalom a kifejlett, kemény fej, de nálunk a piac ezt igényli. A kifejlett termések szedésével tavasszal nem lehet sokat várni, mert a hosszú nappalok és a meleg hatására gyorsan megindul a felmagzás.