Izland éghajlati- és talajadottságai miatt egészen meglepő, hogy az ország őslakosai hogyan vállalkozhattak a földművelésre. Ehhez mindenképpen komoly elszántságra és emberpróbáló helytállásra volt szükség – írja daswetter.com.

Az ország területe földművelésre csak korlátozott mértékben használható, hiszen 10 százalékát jégmező, közel 80 százalékát pedig kopár hegyek és terméketlen síkságok alkotják. A területnek csak egytized része alkalmas mezőgazdasági művelésre, de évente 7-8 hónapon át azt a részt is hó borítja.

A földművelés további akadálya, hogy az ország több működő vulkánja időnként lávafolyammal önti el a növénytermő- és lakóterületek egyes részeit.

Az emberek túlélését ugyanakkor segítette a partok mentén kifogható halászzsákmány, ezt bizonyítja az, hogy az ország lakosságának túlnyomó része ma is a tengerpartok közelében él. Az idők folyamán szarvasmarhákat és juhokat is telepítettek a szigetre.


A technika fejlődését is kihasználva, az izlandiak megtanulták, hogyan lehet a mostoha körülményekkel együtt élni, sőt azokat a hasznukra fordítani. A földből időnként, láva formájában előtörő hőtömeget sok helyütt megfékezve, üvegházak létesítésével az 1970-es években így lett Izlandból Európa legnagyobb banántermelő országa. Ezt az elsőséget mára a zöldségtermesztés előtérbe helyezése miatt elveszítette, de helyette az izlandi szupermarketek helyben termelt zöldségeket és bogyós gyümölcsöket kínálnak, mivel ezekből az ország már 40-50 százalékban önellátó.

Indexkép: Shutterstock