A spenót az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, már több mint ezer évvel ezelőtt az arabok perzsafű néven termesztették, és nagy mennyiségben fogyasztották. Hozzánk a törökökön keresztül csak a XVI-XVII. században jutott el.

Míg ipari célra (szárítmány, mélyhűtött, bébiételek stb.) nagyüzemekben állítják elő, addig a friss fogyasztását a kisüzemek biztosítják.

Kisebb mértékű kereslet a magas fehérjetartalmú, A és C vitaminokban, valamint ásványi sókban (Fe, Mg) gazdag spenót iránt gyakorlatilag az egész évben, így télen is van, ezért érdemes ősszel, hajtatás céljából is vetni.

Folyamatos, éves szedése a fajták helyes megválasztásával, szakaszos vetéssel és fólia alatti hajtatással megoldható.

A sötétebb színű, magas szárazanyag-tartalmú, ipari feldolgozásra is alkalmasabb fajták a frisspiacon is jobban értékesíthetők, ezek általában hosszabb tenyészidejűek, bőtermőbbek. Őszi-téli hajtatás céljából – szezon megnyújtása érdekében – rövidebb tenyészidejű fajtákat is vetnek, amelyek világosabbak, de beltartalmi értékük, így a szárazanyag-tartalmuk általában alacsonyabb.

spenót

Folyamatos, éves szedése a fajták helyes megválasztásával, szakaszos vetéssel és fólia alatti hajtatással megoldható – fotó: Shutterstock

A spenótnövény igényei

Más zöldségféléhez képest (pl. paprika, paradicsom vagy uborka) a környezet iránt kifejezetten igénytelennek mondható, termesztése szinte minden kertben, kisüzemben könnyen megvalósítható.

Hidegtűrő növényként tartjuk számon, a lombképzés idején az optimális nappali hőmérsékleti érték 15-16 0C, és csírázása is nem sokkal fagypont felett megindul. Hidegtűrő képessége fajtától függően nagyon eltérő, az úgynevezett áttelelő vagy télálló típusok a -10, -15 0C-ot is károsodás nélkül elviselik.

Érzékenyebben reagál a nagy melegre, mint a hideg iránt, már 20 0C felett, a hosszú napok hatására (15-16 órás megvilágítás) gyorsan jarovizálódik, azaz magszárat fejleszt. Ilyen állapotban – azáltal, hogy levelei rostossá válnak – fogyaszthatatlan lesz, ezért a nyári hónapokban csak meleg és a hosszú nappalokhoz jól alkalmazkodó, kifejezetten erre a célra nemesített fajták vetése javasolható.

Vízigénye ugyan nem nagy, ennek ellenére termesztését, az egyre gyakoribb aszályos időjárás miatt, csak ott javasoljuk, ahol öntözni is lehet. Ilyen tekintetben talán kivételnek számítanak a rövid tenyészidejű fajtákkal történő, kora tavaszi vetések, amikor még nedves a talaj, kisebb a párologtatás, és csapadék is gyakoribb.

Biztonságos és eredményes termesztése csak öntözött körülmények között képzelhető el, ami az őszi vetésekre is vonatkozik.

Talajszerkezet iránt kevésbé igényes, sóérzékenysége közepes, magas mésztartalmú talajokon (5% feletti CaCO3 tartalom esetén) gyakran mutat vasklorózist, ilyenkor a legfiatalabb szívlevelek kisárgulnak. Szerves trágyázást – kivéve a nagyon rossz szerkezetű, szerves anyagban különösen szegény homok- és agyagtalajokat – nem igényel, tápanyagszükséglete is minimális (1-2 dkg/m2 NPK műtrágya).

A spenót vetése

Rövid tenyészideje lehetőséget nyújt őszi termesztés esetén előveteményekkel történő területhasznosításra, a tavaszi vetésűek esetében utóhasznosításra. Ilyen tekintetben gyakorlatilag minden zöldségféle számításba jöhet, közös betegségtől vagy kártevőtől kevésbé kell tartani, egyetlen feltétel a talaj-előkészítés miatt az előnövény tenyészidejének hossza, időben történő lekerülése. Magvetéssel szaporítjuk.

A talaj-előkészítési munkákat alapvetően meghatározza a vetés időpontja. Az őszi vetések esetén a talaj-előkészítés július-augusztus folyamán történik, miután az előnövény lekerült, alacsony talaj-tápanyagtartalom esetén ekkor szórjuk ki a szükséges műtrágyákat.

Egy rendszeresen fejtrágyázott uborka vagy káposzta után előfordulhat, hogy marad elég tápanyag a talajban, akár ilyen esetben el is hagyható a műtrágyázás! Közvetlen talajforgatás után soha ne vessünk, hagyni kell a talajt ülepedni, amit alapos öntözéssel meggyorsíthatunk. A legjobb minőségű vetőmag is a frissen forgatott talajban rosszul csírázik, egyenetlenül kel.

A nyári spenótfajták augusztus második felében, szeptember elején vethetők, betakarításuk október végén esedékes. Az őszi vagy áttelelő spenótot október közepén vetjük, és következő év április végétől szedjük. (A tavaszi spenót vetése március elején esedékes, betakarítása júniustól lehetséges.)

Kisüzemben, friss fogyasztásra 25-30 cm-es sortávolságra vetik. (Nagyüzemben 12-cm-es, azaz gabona-sortávolságot alkalmaznak.) A vetés mélysége a talaj kötöttségétől és a vetés időpontjától (tavaszi, nyári, őszi vetés) függően 2-4 cm, a tőtávolság 3-5 cm. Nyári, kora őszi vetéseknél 2-3 cm vetésmélységet alkalmazzunk! 10 m2-re megközelítően 2-3 dkg vetőmag szükséges.

Különösebb ápolást a gyomirtáson és az öntözésen kívül nem igényel. Szedése jelentős mértékben előbbre hozható és egyben meghosszabbítható is, ha október elején-közepén egyszerű fa- vagy műanyagvázra feszített fóliával takarjuk. Ebben az esetben szellőztetéséről, azaz a fólia nyitásáról és zárásáról, esetleg öntözéséről gondoskodni kell!