A Marylandi Egyetem a The Organic Centerrel együttműködve kezdett bele egy tanulmányba, melyben azt vizsgálja, hogy a biogazdálkodók milyen konkrét eszközökkel lassíthatják az éghajlatváltozást – olvasható a The Organic Center oldalán.
A biogazdálkodás olyan módszereket alkalmaz, amelyek pozitívan változtathatják a talaj szerkezetét, és segíthetnek megkötni a szént a talajban. Ilyen módszerek például a vetésforgó, a szakaszos legeltetés, az ugaroltatás és a trágyahasználat, a takarónövények alkalmazása, komposzt használata és hüvelyesek vetésforgóba illesztése stb.
A tanulmány ezekre alapozva három ismert és kiváló gazdálkodási gyakorlatot vizsgál: a szerves talajjavító anyagok, a talajkímélő talajművelés és a takarónövények használatát.
A biogazdálkodás olyan módszereket alkalmaz, amelyek pozitívan változtathatják a talaj szerkezetét, és segíthetnek megkötni a szént a talajban – fotó: Shutterstock
Takarónövények
Takarónövények vetésforgóba illesztésével megakadályozzuk, hogy a pihentetett talaj fedettség nélkül maradjon. A takarónövények gyökerei különböző mélységekben lazítják a talajt. A gyökerek rhizoszférájában kibocsátott növényi szén- és nitrogénforrások tápanyagokkal látják el a gyökérrégióban található élőlényeket. A takarónövények csökkenthetik az eróziót, javíthatják a tápanyagkörforgást, és nagy mennyiségű föld feletti és föld alatti biomasszát halmoznak fel.
Szerves talajjavítók
Ahelyett, hogy szintetikus nitrogénműtrágyákat használnának a talaj termékenységének kezelésére, a biogazdálkodók olyan talajjavító anyagokat használnak, mint a komposzt, az érett trágya és a zöldtrágya. Ha pedig a szerves eredetű anyagokat kombinálják (pl. trágya + vermikomposzt), akkor nagyobb nitrogén-hozzáférhetőséget, talajszerkezet-javulást, nagyobb terméshozamot és szénmegkötést mutatnak, mint ha önmagukban alkalmaznák őket.
Talajkímélő, talajmegőrző művelés
A talajművelés a gyomok elleni védekezéshez és a talaj átforgatásához használatos a következő kultúra vetése előtt. A túl sok talajművelés azonban tönkreteheti a talaj szerkezetét, és a talaj szervesszén-veszteségéhez vezethet, ami negatívan befolyásolja a talaj víztartó képességét, tápanyagkörforgását és mikrobiális dinamikáját. A csökkentett talajművelési stratégiák maximalizálhatják a talaj ökoszisztéma-szolgáltatásait.
Kutatásaik szerint mindhárom gazdálkodási gyakorlat fokozza a szén-dioxid megkötését, ám
a legrövidebb idő alatt a szerves talajjavítás (például a komposzt és a trágya alkalmazása) gyakorolja a legnagyobb hatást.
A legrövidebb idő alatt a szerves talajjavítás gyakorolja a legnagyobb hatást – fotó: Shutterstock
Sajnos azonban a tanulmány fontos kutatási hiányosságokat is azonosított, amelyeket először be kell tölteni annak jobb megértése érdekében, hogy a biogazdálkodás vezető szerepet tölthessen be a szén-dioxid-megkötés növelésében.
Több tudományos feltárást igényel például a vetésforgó hossza és változatossága, ugyanis kevés a kutatás arra vonatkozólag, hogy a vetésforgó hogyan befolyásolja a szénmegkötést a biogazdálkodás rendszerében. Ezen túlmeően pedig kevés információ áll rendelkezésre például a bioszén hatásáról is. Bár a bioszén használatát a szénmegkötés fokozására szolgáló eszközként javasolták, valójában kevés tanulmány vizsgálta ezeknek a módszereknek a hatását.
A jövőben ezek vizsgálatára különös hangsúlyt kell fektetni, és alternatív megoldást kell találni a káros hatással járó termelési folyamatok helyettesítésére.