Lanzarote egy spanyol fennhatóság alá tartozó sziget az Atlanti-óceánban, a Kanári-szigetek nagy szigeteinek egyike, melyet vulkánkitörés hozott létre több mint 15 millió évvel ezelőtt. Egyesek Száz vulkán szigetének is nevezik, melynek szinte teljes egészét vulkáni kőzet és homok alkotja. Megszilárdult lávafolyások és zord, fekete talaj alkotta hatalmas mezők mindenütt.
A klíma forró, egész évben száraz, eső alig esik: mindössze 16 csapadékos napra lehet számítani évente. Ennek ellenére Lanzarote óriási szőlőültetvényekkel büszkélkedik, és kopársága ellenére olyan egzotikus természeti csodákkal, melyeket máshol nem láthatunk.
Minden egyes szőlőtőkét egy kb. 90 cm mély gödör alapjába ültetnek – fotó: Pexels
Szőlőtermesztés extrém körülmények között
La Gería hagyományosan művelt szőlőskertjeiben minden szőlőtőkét egy kb. 90 cm mély gödör alapjába ültetnek, egyesével, karó nélkül, amely 4-5 méter széles, és félhold alakú, kőből rakott alacsony falakkal veszik körül. (Gería: a vulkáni kavics természetes rétegeibe ásott kúp alakú lyuk.) A gödör mélysége megvédi a növényt az erős szelektől, a vulkanikus talaj pedig nagyon hatékonyan tartja a nedvességet. Annyi pára lecsapódik a levegőből, hogy akkor is elég vizet kapnak a növények, ha nem esik az eső. A napsugarakat begyűjtő felület pedig hosszabb ideig megtartja a hőt, és éjjel is meleget ad a szőlő számára.
A zöldre, okkersárgára és feketére festett vájatok sorai Földünk egyik egyedülálló táját alkotják. Felülről nézve a látvány szürreális, az itt készülő borok azonban édesek és kiváló minőségűek.
_fill_540x300_0.jpg)
Az idáig vezető út
Az 1500-as évektől termelnek bort a szigeten, azonban 1730–1736 között több mint 100 vulkán tört ki, és a láva beborította a legfontosabb termőtalajokat. Ez volt Lanzarote történetének legnagyobb vulkáni kitöréssorozata, mely létrehozta a „marsi tájat".
Ekkor az addig gabonatermesztéssel foglalkozó gazdálkodóknak ki kellett találniuk, hogy a továbbiakban hogyan tudnának növényt termeszteni a területen, és hamar felismerték, hogy az újonnan lerakódott vulkáni kőzet kitűnően megköti a légköri nedvességet, és visszatartja azt a talajban. Így kifejlesztettek egy új módszert, a száraz művelést, ami egyedülálló Lanzarote területén.
Az Atlanti-óceán felől érkező hűvös szelek és a meleg nappalok együttesen megadják azt a léghőmérsékleti változékonyságot, ami a borszőlők számára szükséges a gyümölcssavasság és a cukortartalom egyensúlyához.
A munkát még ma is kézzel végzik az ültetéstől az öntözésen és a metszésen keresztül a szőlő betakarításáig. A gazdák tudatosan kerülik a gépesítést, nagyon fontosnak tartják a hagyományok betartását. Ennélfogva felbecsülhetetlen mennyiségű munka és hatalmas kitartás áll az évi 2 millió liter bor előállítása mögött.
Szürreális táj, melyen kiváló minőségű borokat termelnek – fotó: Pexels
A helyi szőlőtőkék oltatlanok és tősgyökeresek, így sokkal tovább élnek. Az elmúlt években a szigeten számos díjnyertes bor készült, köztük a híres Malvasia.
Tavalyelőtt ezerötszáz tonna szőlőt takarítottak be, aminek hatvan százaléka a vulkáni talajt kedvelő malvasia szőlő.
A szőlőn kívül néhány citrus-, fügeültetvény és gyümölcsös található a szigeten.
A sziget további különlegességei
Bár 1824-ben volt az utolsó vulkánkitörés a szigeten, a forróság még mindig jellemző; ha az itt lévő kövekre vizet öntenek, azok szinte azonnal felforrnak, valamint a szigeten lévő nemzeti park egyik híres programjaként a vulkán melegét hasznosítják hússütéshez is.
Egy régi kőbánya helyén pedig kialakították a Lanzarotei Kaktuszparkot, melyben több mint 700 kaktuszfaj 10 000 példánya található.
_fill_540x300_0.jpg)
