Nyaranta felmerül az a kérdés, hogy mi lesz a magyar görögdinnye sorsa. Vagy azért, mert jön az importáru, vagy, mert nem volt kedvező az időjárás. Most annak jártunk utána, hogy melyek a magyar dinnyetermesztés erősségei és miben kellene még fejlődni ahhoz, hogy a nyár slágergyümölcse a magyar termelőknek kiszámítható bevételi forrást jelentsen, és ne csökkenjenek tovább a termőterületek. Ezekről a kérdésekről Nagypéter Sándorral, a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének elnökével beszélgettünk.
Tavaly elég sok gond volt a dinnye értékesítésével, a termelők egy része nem tudta eladni a termést. Mi volt a problémák oka?
A dinnye tipikusan olyan gyümölcs, ami akkor fogy, ha kánikula van. Tavaly nyáron, bár volt több hőhullám az első időszakban, de mire a dinnye főszezonja következett, már nagyon gyakori volt a hővösebb, akár viharokkal tarkított időjárás. Németországba is több száz kamionnyi dinnyét szoktunk általában szállítani, de tavaly egy darabot sem tudtunk kivinni, ami nem véletlen: szinte egész nyáron ítéletidő volt ott. Akkor pedig nem fogy a dinnye.
Augusztusban elsősorban a szabolcsi termelőket érintette a kedvezőtlen időjárás, ők többnyire később ültetnek (vagy van, aki még magról veti), a beérő dinnyékre már nem volt akkora a kereslet.
Az időjárásra viszont nincs ráhatásunk. Mi az, amire van?
20 év dolgozom az Délkertésznél, azt gondolom, az egyetlen lehetőség a kiszámítható jövedelmet biztosító termelésre és értékesítésre a termelői együttműködés. Tudjuk jól, hogy a tész és téesz szitokszavakká váltak a rendszerváltás előtti időszakban, de ezt el kell végre felejteni. Egy elismert termelői szervezet jól össze tudja fogni az értékesítést, a logisztikát is. Olyan vis maior esetekben is, ami tavaly kialakult, sokkal több eszköz áll rendelkezésre a helyzet orvoslására, ha van egy termelői szervezet. Hiszen az Európai Unióban a tészeknek van egy lehetőségük: be nem takarítás esetében támogatást kérhetnek. Ez természetesen nem tökéletes megoldás, de segít a veszteségek minimalizálásában. Ilyen termelői szervezet működik már Békés megyében, a szabolcsi régióban is erre lenne szükség.
Az egyetlen lehetőség a kiszámítható jövedelmet biztosító termelésre és értékesítésre a termelői együttműködés – Fotó: Shutterstock
A fiatalabb generációknál, ahol már az utódlás rendben van, egyérteműen látszódik a pozitív irány az összefogás elfogadottságával kapcsolatban. Az idősebb korosztály számára is nagyon fontos, hogy felismerjék: a tész egészen mást jelent már, mint 40 évvel ezelőtt.
Nem vitatom, a tész felelőssége óriási: olyan menedzsmentnek kell koordinálnia az összefogást, amely elhivatott, alázattal viszonyul a termelő iránt, és a termelő érdekeit tartja szem előtt. Bizony a rendszerváltás utáni időszakban is voltak olyan összefogások a zöldség-gyümölcs ágazatban, amelyek nem a jó gazda gondosságával jártak el, mert nem a gazdálkodó volt a fókuszban.
A termelőnek pedig meg kell értenie: a logisztika és a kereskedelem egy egészen más szakma!
Nyugat-Európában a termelői szervezet működésének alapja, hogy maguk a gazdák a szervezet tulajdonosai, akik megbíznak egy menedzsementet azzal, hogy a legjobb módon közvetítse az áruikat a vevők irányába, a termék eljusson a fogyasztókhoz, és a lehető legjobb árat tudják ezért megkapni. A menedzsmentnek kell tisztában lennie a szállítás költségeivel, és minden egyéb járulékos dologgal, nekik kell kitalalálni, hogy mennyiért éri meg értékesíteni.
Az régen rossz, ha a termelő mondja meg, hogy mi az ár! A termelőnek az a feladata, hogy a legjobb minőségben, a legjobb hozammal, a szerződése szerint hozza be az árut. Természetesen a termelői szerveződés menedzsmentjének feladata, hogy a termelői jövedelmezőséget szem előtt tartva a lehető legjobb áron adja el.
A menedzsment az, aki azt a visszacsatolást is meg tudja tenni, hogy mit kell valójában termelni, mi legyen a fajtaszortiment. Nem a termelőnek kell tudnia, hogy mit akar a fogyasztó.
A magyar dinnyetermesztés konkrétumaira rátérve: mitől korszerű ma a termelés?
Akik a termésbiztonságot tartják szem előtt, azoknál már nem jellemző a helyrevetés, egyre inkább térünk rá az oltott palánták használatára, amelyek beszerzését egyébként támogatja is az állam, mert nagyobb terméshozam várható, ezt érdemes támogatni.
A korszerű termelésben az a másik fontos szempont, hogy megfeleljünk a fogyasztó elvárásainak, akár tetszik, akár nem. Különben nem lehet eladni. A kisebb, a mag nélküli dinnye iránti kereslet nő. A tízkilós dinnyét a vásárló nem tudja betenni a hűtőbe, és senki sem szereti kerülgetni a magokat, ilyen egyszerű.
A korszerű fajták termésében alig van mag, és kis méretűek. Nem attól finom a dinnye, ha nagy! – Fotó: Shutterstock
Nyilván az ilyen szaporítóanyagok sokkal drágábbak, de csak így lehet bízni a termésmennyiségben, a minőségben és abban, hogy eltaláljuk a fogyasztó ízlését. Ezzel és az egyéb költségek drasztikus növekedésével összefüggésben természetesen a fogyasztói áraknak is emelkedniük kell.
Néhány nappal ezelőtt tettük közzé, hogy 30-40 százalékos áremelkedésre lehet számítani idén. Miért pont ennyire?
Ez kellene ahhoz, hogy a termelők ne hagyjanak fel a dinnyetermesztéssel. 2021-ben a legalacsonyabb fogyasztói árak 129 forint körül alakultak. Viszont 30-40 százalékkal emelkedtek a költségek, lehetetlen tovább folytatni a termelést, ha ezt valahogyan nem tudjuk kompenzálni. Ha ez a 30-40 százalékos árnövekmény nem jelenik meg a fogyasztói árakban, akkor egyszerűen tovább fog csökkenni a dinnyeterület, és nem lesz magyar dinnye. De Európa más országaiban is csökkenő tendecia figyelhető meg egyébként, van, ahol 15-20 százalékos területcsökkenés tapasztalható.
Idén 2700-2800 hektárra csökken a magyar dinnyetermőt terület, ezt az erodálódást kellene megállítani. Mert egyébként Magyarország kiválóan alkalmas a termesztésre, az öntözött területeken nincs gond, mert ez a növény a kánikulát kedveli. Mondhatjuk erre azt, hogy majd importból érkezik a dinnye, de ezt sem venném készpénznek, mivel a többi európai országot is ugyanazok a gazdasági körülmények jellemzik, amik minket: magas infláció, magas üzemanyagárak, horribilis szinten az energiaárak, kiugró szállítási költségek. A szállítási költségek emelkedése és a fuvarozás nehézségei miatt a magyar dinnye számára akár értékesítési lehetőségek is megnyílhatnak: Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban kifejezetten nagy a dinnyefogyasztás, és mi mégiscsak közelebb vagyunk, mint a spanyolok vagy az olaszok.
Szintén lényeges kérdés, hogy az ukrán-orosz háború teljesen bizonytalanná tette az ukrajnai dinnyetermesztést, sőt, ahol tudnak vetni, valószínűleg, inkább a gabonanövények kerülnek előtérbe. Ez akár lehetőséget teremthet számunkra abban, hogy Magyarországról pótoljuk ki a piacról hiányzó dinnye egy részét.
Két dolognak kell összejönnie, és akár jó év is várhat a dinnyésekre: legyen fuvar és nagyon jó idő!
És persze a fogyasztó, akinek ki kell valahogyan gazdálkodni az árakat, de persze nem csak a dinnyéét. Az áruházláncoknak is tudomásul kell venniük, ha nem fizetik meg a magasabb termelői árakat, egyszerűen nem lesz dinnye.
De az áruházlánc mondhatja azt is, hogy akkor behozza majd Olaszországból. Nem?
Az előbb felvázolt körülmények miatt azért jelentősen átalakul a távoli országok közötti fuvarozás. Még Amerikából is szokott néhány esetben dinnye érkezni. Ma viszont nem csak az a kérdés, hogy mennyiért tudnak elszállítani valamit A-ból B-be, hanem hogy honnan szerzünk egyáltalán fuvareszközt.
Hogy az olaszoknál maradjunk: ott is hasonló a helyzet, mint nálunk. Az olasz dinnyés sem szeretne még egy olyan szezont, mint a tavalyi, amikor 0,1 euró/kilogrammos áron fizették ki neki a termést. Számukra is óriási gond az energiaárak növekedése, az üzemanyagárrobbanás.
És akkor még nem beszéltünk a kartonról! A csomagolóanyag ára itthon 100%-kal emelkedett, ami erősen összefügg a gázárakkal. A raklapok ára is megduplázódott, korábban 2500-2600 forintos ár volt jellemző, most 6000. Ezekkel a folyamatokkal más európai termelőknek is meg kell küzedniük.
Tehát nem lesz egyszerű külföldről sem behozni, minél messzebb viszi valaki az árut, annál rizikósabb a megtérülés. A jelenlegi gazdasági helyzet kifejezetten kedvezőtlen a távolabbi országok közötti kereskedelem szempontjából.
Az én véleményem az, hogy a régiós értékesítések fognak előnybe kerülni a nagy globalizált világkereskedelemmel szemben, és mivel a szomszédos országokban nagy a dinnyefogyasztás, akár előnyünk is származhat ebből.
Már csak egy dologban kell nagyot lépni: erősíteni a termelői együttműködéseket. Talán ezt az egy dolgot tudnám mondani, ami miatt más európai dinnyetermelők könnyebben kerülnek nyertes helyzetbe, mint a magyarok.
