Több gombás eredetű, fás részeket károsító betegség is okozhatja a tőke korai pusztulását, melyeknek életciklusa, tünetei és jellemzőik igen hasonlóak:
• Krónikus betegségek, emiatt a tőkék nem gyógyíthatóak.
• Gyakori a komplex fertőzés, azaz egyszerre több kórokozó váltja ki a tüneteket.
• A metszési sebeken keresztül fertőznek.
• Hosszú a lappangási idejük, így nehéz időben felismerni őket.
• A betegség kialakulásában az abiotikus tényezők is közrejátszanak.
• Általában a tőke tápanyag- és vízháztartását akadályozzák, ezért vezet a fertőzés minden esetben tőkepusztuláshoz.
Ezek közül általában egyszerre hét-három kórokozó együttes jelenléte okozza a megbetegedést, amelyek kizárólag a fás szövetekben élnek, a zöld részeket nem fertőzik meg.
Hogyan ismerhetem fel az ESCA betegséget?
Tünetei igen hektikusak, azaz nem jelentkeznek minden évben ugyanazon a növényen. A tünetes tőke a következő évben akár teljesen tünetmentesnek is mutatkozhat. A teljes kórfolyamat 4 önálló betegségfázisra osztható:
1. A betegség első fázisában csak belső faszöveti elváltozások tapasztalhatóak, azaz a vesszők és oltványok barna szövetcsíkoltsága tapasztalható.
2. A betegség második szakasza jellemzően az 1-8 éves ültetvényekben okozhat csökött növekedést, gyengén klorotikus levélszínt és levélszélnekrózist. A fás részek belső szöveteiben pedig sötét bélrészt, fekete foltokat vagy gyűrűt a bél körül. Emellett gumiszerű sötét váladék is keletkezik. Ezt a tünetegyüttest Petri betegség néven jegyzik.
3. A betegség harmadik szakasza a „fiatal esca”, melynek legtipikusabb tünete a szőlő-levélcsíkoltság („tiger stripe”), mely akár 2-4 éves ültetvényekben is megjelenhet.
A szőlő leveleinek érközei között elszórtan megjelenő sárgulás/vörösödés, majd barnulás és száradás – "tigriscsíkoltság/tiger stripe”.
4. A betegség negyedik szakasza a valódi ESCA. Ekkor jelen van két edénynyaláb betegséget okozó gomba levéltünete és a farontó gomba (Fomitiporia mediterranea) okozta fehérkorhadás is.
A valódi ESCA az idősebb termő- és alanytőkéken jelenik meg, éves szinten akár 1-5 %-os tőkepusztulást okozva.
A tünetek jellemzően a fürtzáródástól-zsendülés elejéig mutatkoznak, és igen változatos formában jelenhetnek meg:
• A szőlőnövény fás részeinek barnás elszíneződése, sötét szegéllyel, fekete foltokkal és fehér korhadással.
• A szőlőlevelek érközi mezőinek sárgulásával vagy vörösödével, fajtától függően. Ezek a részek később barnulnak, majd elhalnak.
• Bogyóhéj-foltosodás (barna, lilásfekete „himlőfoltok”) vagy bogyóelszíneződés és -ráncosodás.
• Levelek, hajtások hirtelen hervadása, száradása. Gutaütésszerű tünetek.
Tigriscsíkos levél, az ESCA egyik tipikus tünete.
Tigriscsíkos levelek – sárgulás, majd érközi nekrózis.
Gutaütés tünete – a tőke hozott termést, majd a nyár közepén hirtelen elpusztult.
Gutaütés.
Részleges tőkepusztulás.
Beteg (balra) és egészséges (jobbra) szőlőtőkéről származó kordonkar vágási felületének különbsége – A beteg növényről származó faszövetek esetében megfigyelhető a sötét bélrész, körülötte fekete foltokkal.
Mely betegségek okozhatnak még tőkepusztulást?
A teljesség igénye nélkül még három betegséget emelnék ki, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez a fekete kordonkar elhalás (kiváltói a Botryosphaeria fajok), mely gyakran az ESCA-val együtt fordul elő. A szőlő fomopsziszos betegsége (kiváltói a Diaporthe neoviticola és a Phomopsis viticola), melynek jelentősége az ismétlődő hűvös csapadékos években nagyobb. (Ellene a többi fás betegséggel ellentétben van lehetőség kémiai növényvédelemre, azonban hazánkban ez nem indokolt.) Valamint az eutípás törzs- és kordon elhalás (kiváltója az Eutypa lata), melynek tünetei már tavasszal jelentkeznek. Tipikus tünete a rövid ízközű, apró levelű, mereven felálló, fejlődésben visszamaradt hajtások.
Eutípás törzs- és kordonelhalás okozta tünetek tavasszal – fejlődésben visszamaradt hajtások.
Mit tehetünk a tőkeelhalásos betegségek megelőzése érdekében?
• Egészséges szaporítóanyagot használjuk, mely megbízható forrásból származik.
• Növeljük a növények stressztűrő képességét, harmonikus tápanyagellátással, a túlterhelés elkerülésével és következetes növényápolással.
• Metszéskor ügyeljünk a vágóeszközök fertőtlenítésére, hiszen legkönnyebben ezzel vihetőek át a kórokozók egyik növényről a másikra.
• A metszést száraz és szélcsendes időben végezzük.
• A metszési sebeket kezeljük le a lehető legrövidebb időn belül. Erre alkalmasak a Trichoderma alapú biológiai készítmények (Trichoderma harzianum, T. gamsii, T. atroviride). Ezek a gombák képesek megtelepedni a kordonkar vagy törzs fás szöveteiben, vagyis kolonizálják a kezelt sérülések alatti területet, így megakadályozzák a kórokozók bejutását.
• A nyár folyamán jelöljük meg a tünetes tőkéket, melyeket télen az egészséges tőkéktől elkülönítve metszünk.
•Távolítsuk el a venyigét az ültetvényből!
Ha már megjelent a tünet, milyen védekezési eljárást vethetünk be ellenük?
Fontos a tünetes tőkék korai beazonosítása, melyeket a vegetáció során érdemes megjelölni. A fertőzött tőkék törzsét a metszés során az egészséges részig kell visszavágni. Majd a tőkealapi részéből (nemes) növekvő vadhajtásból új törzset nevelünk. Ez az úgynevezett törzsmegújítás. Minél hamarabb történik meg a törzsmegújítás, annál hatékonyabb ez az eljárás a betegség terjedésének megakadályozásában.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints az Agroinform Növényvédelem rovatára!