A világ mezőgazdasági területeinek jelentős részét legelőként hasznosítják, és ezeknek a földeknek a nagy hányadát műtrágyázzák. Az élelmiszer-termelés egyre növekvő népesség mellett hatalmas kihívás, de a klímaváltozás elleni harc és a természet védelme szintén kulcsfontosságú. A kérdés az: hogyan lehet úgy növelni a hozamokat, hogy közben ne tegyük tönkre a talajokat, a vizeket, a biológiai sokféleséget és a beporzókat?

A "zöld forradalom" árnyoldala

A 20. század második felében a zöld forradalom hatalmas élelmezési problémákat oldott meg. A gépesítés, az öntözés és a műtrágya használata ugrásszerű termésnövekedést hozott, de hosszú távon súlyos ökológiai következményekkel járt. A túlzott vegyszerhasználat ma már ugyanolyan fenyegető probléma, mint egykor az éhínség volt.

A legelők eredetileg természetes füves területek voltak, ahol a klíma vagy a talajviszonyok más művelési módot nem tettek lehetővé. Azonban az emberek a természetes növénytakarót gyorsabban növő, magasabb tápanyagtartalmú fűfajtákra cserélték, és mindezt műtrágyával turbózták fel. Ennek következtében a vadvirágok eltűntek, a beporzók száma pedig drasztikusan csökkent.

rét

A műtrágyázás csökkenti a rétek biodiverzitását – fotó: Shutterstock

Mi történik a műtrágyázott területeken?

Egy hosszú távú, 1856 óta folyamatosan zajló angliai kísérlet most rámutatott arra, hogy a műtrágyázás milyen pusztító hatással van a biológiai sokféleségre.

A kutatás szerint

• a nitrogén-, foszfor- és káliumműtrágya használata a növényfajok számát az ötödére csökkentette;
• a beporzó rovarok mennyisége a felére esett vissza;
• a nem műtrágyázott részeken 95%-kal több beporzó volt, és 84%-kal nagyobb volt a fajgazdagság;
• a méhek száma tízszer nagyobb volt a kezeletlen területeken!

Ezzel szemben a műtrágyázott legelőkön a beporzókat szinte kizárólag legyek képviselték – pedig az egészséges ökoszisztémához sokféle rovar jelenléte szükséges.


A műtrágyázás ára

A kutatás világossá tette, hogy ha a műtrágyázást csökkentjük vagy elhagyjuk, a biodiverzitás visszatérhet. A gond csak az, hogy ez együtt jár a terméshozam csökkenésével is. Éppen ezért szükség lenne olyan támogatási rendszerekre, amelyek a természetbarát gazdálkodást ösztönzik.

A természetes állapotukban hagyott legelők ellenállóbbak az időjárási szélsőségekkel szemben, egészségesebb talajéletet biztosítanak, és hosszú távon fenntarthatóbbak.

Az biztos, hogy ha nem változtatunk, akkor a beporzók eltűnésével az élelmiszer-termelés is veszélybe kerülhet. Ideje újragondolni a mezőgazdasági stratégiáinkat – nemcsak a méhek, hanem a saját jövőnk érdekében is.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Shutterstock