Novemberben az őszi vetésű szántóföldi kultúrák szempontjából fordulatot hozott az időjárás. A hónap elején érkező csapadék a talaj felső rétegét többfelé átnedvesítette; bár ez a hosszan fennálló aszályból eredő vízhiányt csak részben mérsékelte, a csírázáshoz szükséges minimális nedvesség rendelkezésre állt, így a kelés megindult.

November közepén újabb, jelentősebb mennyiségű eső érkezett, ennek kedvező hatását valamennyi őszi kultúra megérezte: a fejlődés kiegyenlítettebbé vált, az állományok erősödtek, a kezdeti lemaradások több helyen mérséklődtek.

növényvédelem

1. ábra: Hétvégére hó is érkezett, tájegységenként eltérő mennyiségben – Fotó: Lepres Luca

A hónap végére érezhetően lehűlt a levegő, egyre gyakoribbá váltak a hajnali fagyok, november utolsó előtti hétvégéjére helyenként hótakaró is kialakult. A hó természetes „szigetelőrétegként” védi a talajfelszínt és a fiatal növényeket: mérsékli a hirtelen hőingadozást, csökkenti a kifagyás veszélyét, és segít megőrizni a talaj nedvességét. Ráadásul lassú olvadása fokozatos vízutánpótlást biztosítana, ami a tél eleji vízkészletek szempontjából fontos tartalékot jelent. Így reménykedjünk, hogy a hétvégén leesett hó minél tovább megmarad. Bár erre kicsi az esély sajnos.

A téliesedés a kártevők aktivitását is látványosan visszavetette. Az ősszel még sok helyen jelenlévő levéltetvek, kabócák, repcebolhák és más rágó-szívó kártevők mozgása lelassult, egyedszámuk csökkent, több területen gyakorlatilag leállt a kártétel. Ezzel nemcsak a közvetlen őszi károsítás mérséklődött, hanem a vírusok terjesztésének kockázata is jelentősen kisebb lett.

Összességében a november végi lehűlés és a hótakaró megjelenése stabilizálta az állományok helyzetét, természetes módon fékezte a kártevőnyomást, és kedvező alapot teremtett a sikeres átteleléshez.

növényvédelem

2. ábra: A gyümölcsmúmiák, fertőzött termésmaradványok eltávolítása is fontos feladat – Fotó: Lepres Luca

Mostanra gyakorlatilag minden zöldség és gyümölcs betakarítása lezárult, innentől a tárolás minőségén múlik, mennyi marad valóban használható a termésből. A tárolási betegségeket döntően gombák okozzák, és mivel az alma és a körte kerül a leghosszabb ideig raktárba, ezeknél a legjelentősebb a kockázat: a kórokozók sokszor már a szüret előtt rákerülnek a gyümölcsre, a betakarításkor keletkező mikrosérülések pedig a tárolóban uralkodó kedvező hőmérséklet és páratartalom mellett felgyorsítják a rothadást (gyakori a moníliás gyümölcsrothadás, a szürkepenészes, illetve a penicilliumos rothadás, továbbá alternáriás magházpenészedés és tárolási varasodás).

A megelőzés alapja, hogy csak egészséges, sérülésmentes, megfelelő érettségben szedett termést tegyünk el; a földdel szennyezett terményeket (burgonya, hagyma, gyökérzöldségek) szárazon tisztítsuk meg, vizes mosást ne alkalmazzunk, a betárolt tételeket pedig válogassuk és időről időre ellenőrizzük.

Emellett fontos a tároló hűvös, jól szellőző, fajnak megfelelő páratartalmú beállítása, mert a túl magas nedvesség és a rossz szellőzés kifejezetten kedvez a kórokozók terjedésének. 

A lemosó permetezés után is marad néhány nagyon hasznos őszi–téli teendő a gyümölcsfákon, amikkel tovább csökkenthető a jövő évi fertőzési nyomás és a fagykár kockázata.

Az egyik legfontosabb a gyümölcsmúmiák, fertőzött termésmaradványok és lomb összegyűjtése, eltávolítása (vagy mélyre forgatása/komposztálása): ezekben telel át sok kórokozó (pl. monília, varasodás), és ha a fán vagy alatta maradnak, tavasszal a primer fertőzés forrásai lesznek. Ugyanígy érdemes a fán maradt elszáradt, beteg vesszőket levágni, a sebfelületeket kezelni, és a metszési hulladékot kivinni az ültetvényből.

növényvédelem

3. ábra: A fák törzsének meszelése is sokat segíthet a fák egészségének megőrzésében télen – Fotó: Lepres Luca

A törzsek meszelése (mésztejjel vagy kész fameszelő anyaggal) jó kiegészítő lépés: a világos felület visszaveri a napfényt, mérsékli a téli nappali felmelegedés–éjszakai lehűlés okozta hőingadozást, így kisebb a fagylécek, kéregrepedések esélye, és részben gyérítheti a kéregrepedésekben telelő kórokozókat is.

Ha sok a vad vagy rágcsáló, ezekkel párhuzamosan most kell gondoskodni a vadkár elleni védelemről: a fiatal fák törzsét érdemes törzsvédő hálóval, spirállal vagy nádszövettel körbetekerni (a talajfelszíntől a rágási magasság fölé), nagyobb vadnyomásnál pedig kerítés, villanypásztor, illetve riasztószerek is indokoltak lehetnek. A rágcsálók ellen a törzsvédelem mellett fontos a fák tövének gyommentesen tartása, mert a magas aljnövényzet jó búvóhelyet ad nekik.

Plusz apróságok, amik sokat számítanak: tartsd tisztán a fák soralját, ellenőrizd a kötözéseket és a támrendszert, és ha a talaj állapota engedi, egy enyhe őszi talajmunka vagy mulcsozás segít a vízmegőrzésben és a tavaszi indulásban.

Összességében ezek a higiéniai, fagyvédelmi és vadkár-megelőző lépések a lemosóval együtt adják a legbiztosabb alapot ahhoz, hogy a fák egészségesen menjenek a télbe és tisztább helyzetből induljanak tavasszal.

Ha még több, növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, látogasd meg a Növényvédelem rovatot.
Ingyenes növényvédőszer-keresőnket megtalálod ide kattintva.

Forrás, indexkép: Lepres Luca