Tanácsok a fejes saláta palántaneveléséhez

2020. február 20., csütörtök 9:19:21 / Agroinform.hu

Lassan Magyarországon is nyomon követhető az a változás, ami a világ és az európai levélzöldség, mindenekelőtt a fejes saláta termesztésében és fogyasztásában tapasztalható: egy dinamikus növekedés a mennyiségi termelésben és számottevő javulás a minőségben.

Noha nálunk még mindig nagy számban találhatók azok az utcai zöldségárusok és lerakatok, ahol az igen igényes salátának a tárolási és „pulton tartási” viszonyai nem kielégítőek, ahol gyakran fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, bizonyos változás ezen a téren is érzékelhető.

A félkész vagy kész salátakeverékek egyre népszerűbbek a fogyasztók körében, ebből adódóan nő a termesztési kedv is, a korábban inkább hajtatott növényt egyre több helyen szabadföldön is termesztik. Úgynevezett „salátagyárak” üzemelnek, amelyek az ütemezett ültetésből adódóan, folyamatos szedéssel, 8 hónapon keresztül tudják ellátni a friss salátapiacot és az erre szakosodott feldolgozókat.

A korábban domináló hideghajtatás mellett – ami 600-650 hektárra és 30-35 000 tonna/év termésmennyiségre volt becsülhető (Fruitveb, 2019), és döntően a tavaszi (húsvét körüli) frisspiaci ellátásra koncentrálódott – nőtt a szabadföldi termesztés aránya, a kisebb gazdaságok kiesése miatt a hajtatást és a folyamatos szabadföldi termesztést jól kombináló nagygazdaságok lettek a meghatározók.

Ugyan még mindig jelentős ezen a téren az import, de ahhoz, hogy a hazai termesztés tovább növekedjen, a kézimunkaerő kritikus hiánya miatt jelentős gépesítésre lenne szükség, mindenekelőtt a betakarítás területén.

A fejes saláta palántanevelése a paprikáéhoz vagy paradicsoméhoz – nem is beszélve az oltott technológiákról – képest egyszerű. Más hajtatott fajokkal ellentétben (pl. paprika vagy paradicsom) a költséges kézimunkaerő miatt nem tűzdelik, közvetlenül a magot a tápkockába vagy a szaporító tálcába vetik. A technológián belüli különbség a szaporítás időpontjából adódik, mások a feltételek a tavaszi hajtatásra szánt tételek esetében, és más a nyári, szabadföldi termesztéshez szükséges palánta előállításánál.

Az említett különbség részben a salátamag tulajdonságaiból is adódik, míg a téli és tavaszi palántanevelés esetében jó a csírázás, a későbbi, szabadföldre szánt palánta nevelése során a nagy melegből adódóan (24-25⁰C felett) rossz lehet a kelés (a mag nyugalmi állapotba kerül), ami hűtéssel javítható.

kép

Tálcába vetett salátamag hűtése nyáron.

A tápkocka, illetve a palántanevelő tálca földje jó minőségű, rostos, úgynevezett felláptőzeget igényel, amely jól nedvesedik, a vizet megtartja. Az ilyen tőzegek kémhatása általában erősen savanyú, ezért még a tálcák töltése, illetve a tápkockagyártás előtt 3-4 kg/m³ mésszel (pl. a kereskedelemben kapható Futorral) kell feltölteni. Ideális a 6-7 pH közötti kémhatás.

A palánta fejlődéséhez szükséges tápanyagot kétféle módon lehet biztosítani:

• A tőzeghez lassított hatású komplex műtrágyát kevernek, amely folyamatos oldódásával, megfelelő EC-érték tartása mellett, kiegyenlített tápanyagellátást nyújt a palántának. A lassított hatású (retardált) műtrágyák használata esetén előfordulhat, hogy a kiültetést megelőző héten kivilágosodnak a palánták levelei, ami a közeg tápanyagtartalmának csökkenéséből adódik. Ilyen esetben napi 2-3 liter/m² mennyiségű, 0,1-0,3%-os oldatával kezeljük a növényállományt.

• Másik lehetőség a folyamatos híg tápoldattal történő öntözés az 1. táblázat szerint. A zöldségfélék palántakorban –így a fejes saláta is – a többi tápelemhez és a lombtömegéhez képest jelentős mennyiségű foszfort vesznek fel. Foszfor hiányában gyenge a gyökérképződés. Ebből adódóan – számolva a tőzeg jelentős foszformegkötésével is –foszforsúlyos, tökéletesen oldódó, komplex műtrágyák oldatával öntözik a palántákat, ami napos időben (nyáron) hígabb (0,15-0,2%), borús időben (télen) töményebb (0,2-0,3%) legyen.

1. táblázat: Naponta kijuttatandó víz/tápoldat mennyisége tőzegalapú tápkockás palántanevelés esetén (Horinka, 1997 nyomán)

Tényező	Borús idő	Napos idő
Vízigény
Csírázás idején	1-2 l/m²	2-3 l/m²
Szikleveles korban	2-3 l/m²	3-4 l/m²
Lombleveles korban	4-6 l/m²	6-8 l/m^{2 ⃰}
Tápoldatigény
szikleveles kortól 2 lombleveles korig	2-3 l/m²	4-6 l/m^{2 ⃰}
2 lombleveles kortól ültetésig	3-4 l/m²	6-8 l/m^{2 ⃰}

( ^⃰2-3 alkalommal kijuttatva)

A fejes saláta, különösen palántakorban, érzékeny a tömény tápoldatra, ezért a javasolt tápoldattöménységet (2-2,3 EC) nem tanácsos túllépni!

A kelést követően, a lomblevek megjelenéséig alacsonyabb, azt követően a fényviszonyoktól függően magasabb hőmérsékletet tartsunk (2. táblázat).

2. táblázat: A fejessaláta-palánta hőigénye a fényviszonyok függvényében

Fejlettség	Napszak	Hőmérséklet
Szikleveles korban a lomblevelek megjelenéséig
	nappal, napos időben	16-18 ⁰C
	nappal, borús időben	14-16 ⁰C
	éjjel	5-7 ⁰C
Lombleveles korban kiültetésig
	nappal, napos időben	18-20 ⁰C
	nappal, borús időben	16-18 ⁰C
	éjjel	6-8 ⁰C

Borús időben melegen tartott palánta könnyen megnyúlik (2. kép).

saláta Magas hőmérsékleten tartva, különösen fényszegény körülmények között, a palánták megnyúlnak.

A rendszeres szellőztetés a páratartalom szabályozása mellett a szén-dioxid-tartalom növelését is szolgálja, jelentősége a lombleveles korban különösen nagy.

Évszaktól függően 4-5 hét alatt a fejessaláta-palánta eléri az ültethető fejlettséget (3. kép).

saláta